Tunézia második legnagyobb városa, részben iparáról, részben történelméről nevezetes. A II. világháború alatt súlyos bombatámadás érte, egyedül a remek Hotel de Ville, azaz a városháza maradt meg. Később mindent újjáépítettek. A sfaxiak merőben eltérnek honfitársaiktól, akik szerint ők takarékosak, dolgosak, éles elméjűek, itt a legjobbak az érettségi eredmények az egész országban, és sokkal inkább északi, mint mediterrán típusok. Talán ezzel magyarázható, hogy a rómaiak óta folyamatos a város fejlődése. A római Taparura emlékeinek többsége az Hotel de Ville Múzeumban van. Jó állapotban maradt fenn Sfax legnagyobb ékessége, az aglabidák medinájának IX. századi falai. Talán az olajbogyóval, gabonafélével, ruhákkal, gyümölccsel, hallal és a parfümmel való jól megalapozott gazdagséga tette lehetővé, hogy a dél fővárosának sikerült független államként túlélni a hilaliak invázióját. 1864-ben visszaverték Ali ben Ghedahem felkelését a bej ellen, majd 1881-ben is csak akkor adták meg magukat a franciáknak, amikor azok a tengerről lőni kezdték a várost. Kereskedelmi jelentősége tovább növekedett, amikor a Sfax a metlaouli foszfátbányákhoz vezető vasútvonal végállomása lett. Ráadásul az 1970-es években mind a szárazföldön, mind a tengerben olajra bukkantak.
Érdemes ellátogatni az Hotel de Ville Múzeumba, az Avenue Bourguiba és az Avenue Hedi Chaker sarkán. A szokásos pénzérmék, freskók, terrakották, bronztárgyak, pattintott tűzszerszámok és iszlám könyvek mellett szenteljünk figyelmet a mozaikoknak, a temetkezési tárgyaknak a III. századból, az ékszereknek és a római üvegeknek.
A sfaxi medina látványossága a Bab ed-Divan, azaz a Tanács kapuja. Az eredeti bejáratot, mely 1306-ból való, 1944-ben hozzáépített három toldaléképület mellett találjuk, innen érdemes indulni a medinába, melyet keresztények csak 1832 óta látogathatnak. A Népművészeti és Hagyományőrző Múzeum a XVIII. században épült. Az andalúz palota galériáit legalább annyira érdemes megnézni, mint ruha-, fegyver-, szépítkezőszer-, bútor-, és háztartásieszköz kiállítását. Élelmiszer-termében hatalmas olajos kőedények vannak, valamint a konyhában használatos növények és fűszerek francia és arab nyelvű leírással. Az emeleten a sfaxi nők öltözködési szokásaival ismerkedhetünk meg. Mellette az arab kaligráfia kiállításon a tunéziai üvegfestészet legszebb példáit csodálhatjuk meg.
A Rue Mongi Slim rengeteg üzlet mellett halad el, és itt van a Souk el-Jermaa is, ahol fűszereket, növényeket, továbbá gumiarábikumot árusítanak. A strandok között keskeny lépcső vezet az emeleti üzletekhez. Itt találjuk a Sidi Mseddi mecsetet is.
Szállodák
A Les Oliviers egy régi szálloda, francia vidéki kúriára emlékeztet, 1923-ban épült és 1969-ben újították fel. Modernebbek a Le Colisée, a Mondial és a Thyna. A legújabbak a két luxusszálloda, a Syphax és a Sfax Centre.