|
A madár a dél-amerikai pyrrhura nemzetségbe tartozik, és a többi fajjal együtt egyre népszerűbb a nyugat-európai és a hazai tenyésztők között is.
LEÍRÁSA
Kistestű madár, hossza kb. 22cm, testtömege 70 g körül mozog. Alapszíne élénkzöld, homloka kék, a fejtető és a tarkó sötétbarna. Pofája élénkbarna, a nyak oldalsó része és a begytájék barna-fehér pikkelyes benyomást kelt. Hasa barna, a vállak pirosak. Karmai, csőre sötétszürkék, szemgyűrűje szürke.
ELTERJEDÉSI TERÜLET
Dél-amerikai faj, a trópusi vidékeken él, megtalálható Venezuelában, Brazília nagy részén, Surinamban és Guyanában. 6 alfaja ismert, ezek megjelenése és elterjedési területe némileg különböző.
 VISELKEDÉSE
Általában a tenyészidőszakon kívül párokban, vagy kisebb csapatokban él, ezek 10-20 madárból állnak. A táplálkozóhelyeken és a folyópartokon néha nagyobb tömegben összegyűlnek, utóbbi helyen az agyagból fogyasztanak, ez jellemző a dél-amerikai papagájok többségére, a táplálékban lévő mérgezőanyagokat közömbösítik ezzel, és emellett mikroelemekhez jutnak. A madarak sokat mozognak, ijedősek. A párok tagjai rendszerint szoros közelségben maradnak.
TÁPLÁLÉKUK
A természetben gyümölcsöket, bogyókat, virágokat, magvakat, alkalmanként apróbb rovarokat fogyaszt.
Az általam először beszerzett, vadon fogott import madarak eleinte szinte csak a napraforgót és a csumizt voltak hajlandóak elfogyasztani, elég nehéz volt őket a változatosabb étrendhez szoktatni. Gyümölcsök közül az almát kedvelik a legjobban. Szeretik a kendermagot, ezt csak csíráztatva és kis mennyiségben kapják, a szeklicét, a csíráztatott és nyáron a félérett magokat. Költésidőben kapnak főtt tojást és gyári lágyeleséget is.
A természetes élőhelyükön általában január és június között valamikor költenek. Ilyenkor a csapatok párokra válnak szét, és az őserdők fáinak odvaiban keresnek fészkelőhelyet, gyakran nagy magasságokban. 3-4 tojást raknak. A fiókák kirepülésük után még sokáig a szülőkkel maradnak, akik még sokáig etetik őket.
FOGSÁGBAN egyre népszerűbbek a pyrhurra fajok, változatosságuk, nem túl nagy helyigényük, mozgékony, kedves lényük miatt. Ugyanakkor tenyésztésük nem mindig egyszerű, némelyik párral, főleg a vadon befogottakkal gyakran éveket kell várni az eredményre. A madaraknál mindig érdemes DNS-vizsgálatot végeztetni, mert a nemek külsőleg eléggé egyformák. Mindenképpen védőházas röpdében helyezzük el, mert főleg az import példányok a hidegre érzékenyek, és főleg akár néhány órás élelemhiány esetén végzetesen ki tudnak hűlni. Nagyobb röpdében több pár is együtt tartható. A fészekodút, ami ezeknek az eléggé ideges madaraknak lehetőleg egy hosszabb természetes fatörzsdarab legyen, egész évben fent szoktuk hagyni, mert szeretnek benne aludni.
A tenyésztett madarak sokkal nyugodtabbak, és könnyebben költenek. Megfigyeléseim szerint a madarak költési kedve nem annyira az évszaktól, mint inkább az időjárási viszonyoktól függ. Én az első költési eredményt június tájékán, egy hoszszabb meleg, esős, párás időszakban értem el. A madarak élénken udvarolni kezdtek, sokszor és hangosan párosodtak. Addig az éjszakát az odúban együtt töltötték. Amikor az első tojás világra jött, a hím többet nem aludt az odúban, hanem a külső röpdében őrködött, és napjában néhányszor etette párját.
Hat tojást rakott a tojó, a harmadik tojástól kotlott folyamatosan, a kotlási idő kb 21-22 nap. A fiókák kikeléskor pelyhesek. A szülők a nevelés során sok lágyeleséget, csíráztatott apróbb magokat, gyümölcsöt, zöldet fogyasztanak. A kirepülés után a család még sokáig együtt van, és a szülők még sokáig etetik a fiókákat. Az éjszakákat együtt az odúban töltik. A kismadarak mesterségesen is felnevelhetők az ismert fiókanevelő tápszerekkel (Nutribird, Kaytee stb.).
A kézzel nevelt fiókák nagyon szelídek, kellemes lakótársak. A CITES B függelékébe tartoznak, de mint fogságban jól szaporodó faj, ki van vonva a bejelentési kötelezettség alól.
Dr. Dankó István |
