2020. augusztus 4. Kedd  ·  Eddigi látogatók: 1,875,620  ·  Online: 101
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Madárhírek a nagyvilágból
Nyomtatható változat!

.

A hűtlen zebrapintyapáknak hűtlen lányaik születnek

Egy új kutatás szerint a hűtlen zebrapinty hímek hajlamosak olyan tojókat nemzeni, amelyek ugyancsak kaphatók a félrelépésekre. Az új felismerésre német kutatók tettek szert, akik több mint 1500 zebrapinty párzási viselkedését figyelték meg. Ezek a madarak alapvetően monogám életet folytatnak, olykor azonban mindkét nem hajlik a félrelépésre. Az eredmény arra enged következtetni, hogy léteznek olyan gének, amelyek a hímnél és a tojónál egyaránt szabályozzák a hűségviselkedést. “A monogám állatfajok öröklődési anyagai nem kapcsolhatók ki a nőstény egyedeknél, annak ellenére, hogy a félrelépés semmilyen előnyt jelent számukra.” – mondják a kutatók. “A párzási viselkedés mögött minden élőlénynél egy alapvető evolúciós elv húzódik meg, nevezetesen az, hogy a saját örökségét minél szélesebb körben elterjessze.” – így Wolfgang Forstmeier. Ugyanakkor a nemekre eltérő játékszabályok vonatkoznak. A hímek számos utód nemzésére képesek, ellenben a nőstények csak néhány petesejttel rendelkeznek, így ezeket gondosan be kell osztaniuk. A monogámia elve ehhez jó segítség, ugyanis gondoskodik arról, hogy az apa és az anya egyaránt részt vegyen az utódok nevelésében. A nőstények egy félrelépéssel csak felesleges kockázatokat terhelnek magukra. Megfertőződhetnek különféle betegségekkel, emellett pedig a partner a megcsalást azzal torolhatja meg, hogy kivonja magát az utódok neveléséből. A hímeknek azonban előnyük származik a hűtlenségből. Több partnerrel több utódot képesek nemzeni. “A hűség és a hűtlenség princípiuma így végső soron konkurenciaharcot képez egymással. – mondja Forstmeier. Míg a hímeket az evolúció a hűtlenség mentén előnyösen szelektálja, a nőstényeknél ennek pontosan az ellenkezője igaz. A biológusok régóta törik a fejüket, hogy az előnytelenség ellenére is, miként tudott a hűtlenség génje fennmaradni a nőstényeknél. Forstmeier és csapata szerint a hímek félrelépő génjei komplex öröklésmenetet mutatnak és nőstény utódok esetében sem kapcsolhatók ki teljesen. A nőstény zebrapintyek tehát apáiknak köszönhetik az előnytelen örökséget. “A biológiában természetesen hiába keresünk moráis elgonsolásokat.” – hangsúlyozza Forstmeier -, “ám a zebrapintyek szexuális viselkedése számos párhuzamot mutat az emberi viselkedéshez képest.” Más, korábbi vizsgálatok is rávetítettek már a hűséggel és a kötődéssel kapcsolatos viselkedés a hűséggel és hűtlenséggel kapcsolatos szexuális viselkedésre. A jelenség genetikai hátterei még tisztázatlanok, ám a tudósok máris azt feltételezik, hogy az emberi öröklésmenet hasonló mintát követ, mint a zebrapintyek.

Forrás: www.wissenschaft.de

Hiányzó színek a madarak tollában

A madarak színpompája szó szerint szemlélet kérdése. Ezt derítette ki egy angol-amerikai kutatópáros mintegy ezer tollminta tüzetes átvizsgálásakor. A vizsgálat eredménye szerint a madarak tollában található színek egyharmadát sem fedik le annak a színskálának, amelyet a madarak magasan fejlett látása képes befogni. “Az emberi szem számára úgy tűnik, hogy a madarak tollazata minden elképzelhető színt felvonultat, amit emberi szem képes felismerni.” – mondja Mary Caswell Stoddard, a Cambridge-i Egyetem kutatója. “A madarak egészen máshogy látják a világot, mint mi emberek.” – vallja a kutatónő. A most kimutatott “színszegénységre” két lehetséges magyarázatot adnak: (1) fejlődésük során talán nem tanulták meg a hiányzó színek kitermelését, vagy (2) azok hátrányosak lettek volna a madarak túlélése szempontjából. Míg az emberi szemben háromféle színreceptor található, a madarak rendelkeznek egy negyedikkel is, amely a vöröstől az ultraibolyáig a színek teljes spektrumát képes felismerni. Staddord és kollégája, Richard Prum (Yale Egyetem) kidolgozott egy eljárást, amelynek segítségével szimulálni tudták a madarak színlátását. Ezzel a matematikai madárszemmel vizsgálták meg 111 madárfaj mintegy 965 tollmintáját. A kutatás eredményeit a “Behavioral Ecology” szaklap hasábjain publikálták. Eszerint a tollakból létrehozott színspektrum legfeljebb 30%-át fedi le a madárszem által befogható színeknek. Ez azonban még nem minden. Az is kiderült, hogy a madártollak színének mindössze egynegyedét képezik a pigmensszínek, mint például a piros és sárga szín variációi. A színek döntő többségét, mint például a páva csillogó kékjét úgynevezett struktúraszínek képezik, amelyek a fény visszatükröződéseiből és görbüléseiből jönnek létre a toll mikroszkopikus struktúráin. A mai madarak ősei valószínűleg csak a melanin pigmensre tudta visszanyúlni, így színeik a barnára és feketére korlátozódtak – vallja a tudóspáros. A színek későbbi továbbfeljődése lehetővé tette a madarak számára, hogy új területeket hódítsanak meg a színek világában. Kezdetben az emberi divat is egyszínű volt, és az idők folyamán alakult egyre színesebbé.

Kutatás: Mary Caswell Stoddard, Department of Zoology, University of Cambridge, Cambridge, und Richard O. Prum, Department of Ecology and Evolutionary Biology und Peabody Museum of Natural History, Yale University, New Haven

Forrás: www.scienceticker.info


Ritka fehér kivi született Új-Zélandon

Wellingtonban egy igen ritka fehér kivi kelt ki, amelyet az őslakos maori nyelven a Manakura névre kereszteltek, ami magyarul annyit tesz, mint a törzsfőnök szobra. Minderről a Pukaha Mount Bruce központ, az állami költőprogram adott hírt. A helyi ornitológusok ezzel a fiókával ünneplik meg az eddig legsikeresebb költési idényt. 2003 óta dolgoznak azon, hogy megakadályozzák a fenyegetett kivifajok kipusztulását. A projekt keretében a vadonban összegyűjtik a tojásokat, mesterségesen kikeltetik őket, majd pedig felnevelik olyan erősre, hogy a vadonban meg tudják védeni magukat ellenségeikkel szemben. Manakura május elsején kelt. A madár nem albínó, ahogy a központ hangsúlyozza. Fehér példányok előfordulnak a természetben, de nagyon ritkák. “Tudomásunk szerint ez az első, fogságban kelt fehér kivi.” – mondja Bob Francis, a keltetőközpont felügyelő tanácsának elnöke. Összesen ebben az évben 14 fióka jött a világra, ezzel szemben az elmúlt öt évben mindig tíz fióka volt. A kiviket akkor engedik ki, amikor elérik az egy kilogrammos testsúlyt. Ez általában négytől hat hónapig is eltarthat. Manakurát is kiengedik majd a vadonba. “Természetesen egy fehér kivi feltűnő, ezért könnyebben válik támadások áldozatává.” – nyilatkozta Chris Lester. A kivik nem tudnak repülni, üregekben élnek a talajon. A legnagyobb fajta a 45 centimétert is eléri. A környezetvédelmi hivatal a megmaradt példányok számát 70 000-re becsüli. A fehér emberek betelepülése előtt Új-Zélandon a denevéreken kívül nem éltek emlős állatok. Így a kiviknek nem is volt természetes ellensége. Ma főleg a hermelinek és a kutyák veszélyeztetik a túlélésüket.

Forrás: www.gmx.net

A papagájok átrepültek az Andokon

A dél-amerikai sziklapapagájok az Andok hegység mindkét oldalán megtalálhatók. Elterjedésüket feltételezések szerint annak köszönhetik, hogy fajtársaik mintegy 120 000 évvel ezelőtt áthágták a 3000 méter magas hegyvonulatot. Ez a teljesítmény még a madárvilágban is különlegességnek számít. A felfedezés szerint a madarak képesek olykor egészen életidegen magas hegyeket is átrepülnek, hogy új életteret hódítsanak meg maguknak. Minderre a dél-amerikai sziklapapagájok génelemzései alapján jutottak el a kutatók. Eszerint a csaknem 45 centiméteres madár mintegy 120 000 évvel ezelőtt nyugatról keletre repült át a hegység felett. Az utazás során a madarak valószínűleg a több mint 3000 méter magas Aconcagua hágón repültek át, vallja a német-osztrák kutatócsoport a “Frontiers in Zoology” című szakfolyóirat hasábjain. “Várakozásunkkal ellentétesen a faj az Andok Csendes-óceáni oldalán keletkezett, a mai Chile területén, ahol ma csak kis kolóniák találhatók. Onnan mindössze egyszer repültek át sikeresen a hegység felett.” – így Juan F. Masello, a Max-Planck Intézet ornitológusa. Ez igazolja azt is, hogy az Andok hegység egy hatékony határ a gének kicserélésére. A sziklapapagájok kolóniákban költenek a homok- és mészkő falakban. A fészkelőhelyek igen ritkák, elsősorban az Andok két oldalán található völgyekben lelhetők fel. A vizsgálatokhoz a kutatócsoport 66 sziklapapagáj kolóniából gyűjtött be tollmintákat az Andok mindkét oldaláról. Az öröklődésminták megfejtésével feltárták a különböző kolóniák közötti rokonsági fokokat. Eszerint mindegyik kolónia ősei az Andok nyugati oldalán éltek és azokból a madarakból alakult ki a többi kolónia. “Ebből a startpopulációból Argentínában két új alfaj alakult ki. Közülük egyik sikeresen elterjedt az Atlanti óceán partvidékén, ahol ma a legnagyobb kolóniák találhatók. El Condorban van a világ legnagyobb papagájkolóniája, amely több mint 35 000 sziklapapagáj párból áll.” – mondják a kutatók. A génvizsgálatoknak és a kövületek kormeghatározásának köszönhetően sikerült az átkelés idejét is megbecsülniük, így kapták a szóban forgó 120 000 évet. Az új felismerés nemcsak az elterjedéstörténetük rekonstruálása miatt fontos, hanem ahhoz is hozzájárulhat, hogy a madarak védelmére jobban átgondolt lehetőségeket találhassanak. A Chilében költő alfajnak erre sürgető szüksége is van, ugyanis már 5000-6000 példánya létezik.

Forrás: www.spiegel.de

Összeállította:
Mihalec Gábor
Sándorfalva

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu