2020. február 29. Szombat  ·  Eddigi látogatók: 1,727,318  ·  Online: 77
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Madárhírek a nagyvilágból
Nyomtatható változat!

.

Csak mennek a csőrük után…

A pingvinek a szaglásukkal keresik meg a fészküket és szaglás alapján választanak párt. Barát vagy ellenség, rokon vagy sem? Ezeket a kérdéseket a Humboldt-pingvinek orral, pontosabban csőrrel válaszolják meg. A mirigyváladék, amelyet a vízlepergés biztosítására a tollukra kennek, minden egyednek különös, csak rá jellemző szaganyagot tartalmaz. Így aztán amikor a kolónia visszatér a táplálékkeresésből, a szaglószervével találja meg minden egyed a saját fészkét. Emellett a szaglás a párválasztásban is jó szolgálatot tesz, ugyanis azt is képesek kiszagolni, hogy a másik madár rokon-e vagy sem. Tudósok már hosszú ideje tudják, hogy bizonyos madarak a szaglásukat is bevetik a tájékozódásban és a táplálékkeresésben. Most azonban egy amerikai kutatócsoport első alkalommal azt is megfigyelhette, hogy a szaglás milyen szinten befolyásolja a Humboldt-pingvinek szociális életét is. Heather Coffin és munkatársai kiválasztottak egy pingvincsoportot a Chicago-i Brookfield állatkertből. Mivel az állatkertben pontos feljegyzéseket vezetnek arról, hogy melyik egyed honnan származik és melyik melyiknek a rokona, ez a háttér jó előfeltételeket biztosított egy ilyen kutatáshoz. A Chicago-i Egyetem kutatói a kísérlethez előkészítettek két külön helyiséget, amely elrendezésében hasonlít a pingvinek természetes fészkelőhelyéhez. Ezeket a fészkelőhelyeket bekenték az egyes pingvinek mirigyváladékával, majd beengedték őket a helyiségekbe és figyelték, melyik madár hol tartózkodik a leghosszabban. Az eredmény: A mintegy fél méter magas madarak jelentősen több időt töltöttek azoknak a fészkeknek a közelében, amelyek hozzájuk közeli fajtársak szaganyagát hordozták. Jason Watters, a kutatócsoport egyik tagja így értelmezi a jelenséget: „A szabadban a pingvinek hatalmas kolóniákban élnek, így aki ismeri a szomszédjait, az könnyebben megtalálja a fészkét.“ Egy második kísérletben a madarak különbséget tudtak tenni rokon és nem rokon között. A cellákra osztott helyiségben különböző egyedek szaganyaga alapján választottak, hogy melyik cellába mennek. A madarak jelentősen hoszszabban tartózkodtak azokban a cellákban, amelyek nem rokon egyedek szaganyagával voltak bekenve. A kutatók számára ezt azt jelenti, hogy a pingvinek jobban vonzódnak olyan madarak iránt, amelyek nem tartoznak a rokoni körükbe, ezek közül választják ki potenciális párjukat is, hogy ezzel elkerülhessék a beltenyészetet. Ez a felismerés sokat segíthet az állatkerteknek a különböző tenyészprogramok megtervezésekor, valamint a veszélyeztetett fajok visszatelepítésekor egyaránt. „A madarak szabadon engedése előtt például meg lehet jelölni a területet a kiengedésre szánt madarak szagával, ezzel pedig növelhetjük az esélyét annak, hogy az új kolónia befogadja őket.“ – spekulál Watters.
Forrás: www.wissenschaft.de

Az anyatej védőhatásai
– galamboknál is

A természet kuriózuma, hogy nemcsak az emlősök képesek anyatejet termelni, hanem a galambok, flamingók és császárpingvinek is előállítanak a begyükben egy tejszerű anyagot, amellyel a fiókáikat táplálják. Ausztrál kutatók feltárták a galambok begytejének pontos összetételét. Az ismert zsírok és fehérjék mellett több immunerősítő anyagot és egészségmegőrző antioxidáns összetevőt is azonosítottak. Ezzel az anyamadarak nemcsak az utódaiknak biztosítanak védelmet, hanem önmaguk számára is számos előnyt nyújtanak – mondja Meagan Gillespie, az ausztráliai Csiro kutatóakadémia vezetője, aki a kutatást is irányította. A begytej érdekes példája annak, hogy miként érhető tetten az élővilágban ugyanaz a működési elv teljesen különböző rendszerekben, ugyanis nagyon hasonló funkciót tölt be, mint az emlősök anyateje. Ugyanakkor ez a tápláló anyag teljes más módon kerül előállításra. Korábbi tanulmányok már rávilágítottak ennek a jelenségnek néhány alapelemére. Eszerint a galamboknál néhány nappal a fiókák kikelése előtt mindkét szülőmadár megkezdi a tejtermelést. A begyben vannak külön erre a célra „szakosodott“, folyadékkal telített sejtek. A kikelés után azután a fiókák a szülők garatjából valósággal kiszívják ezt az anyagot, hasonlóan, mint ahogyan az emlősök kicsinyei az anyatejet. A galambok begyteje zsírt, fehérjét, vitaminokat és ásványokat tartalmaz – mindent, amire egy frissen kikelt fiókának szüksége van. Ezzel az erőtáplálékkal a kicsinyek hirtelen és látványos növekedést tudnak elérni. Az első napok során naponta megkétszerezik a testsúlyukat. Öt nap után kinyitják a szemüket, három hét után pedig már teljesen kitollasodnak, négy hetesen pedig már elkezdenek a repüléssel is kísérletezni. Az összetétel pontosabb meghatározása érdekében Gillespie és kutatótársai megvizsgálták a géntevékenységek mintáit, bizonyos fehérjetípusok előfordulási gyakoriságát, valamint a tejet termelő szülőállatok szöveteinek struktúráját. Összehasonlítva azoknak a madaraknak az adataival, amelyek éppen nem „szoptattak“, kiderült, hogy a tejtermelő egyedeknél aktiválódtak az örökítőanyagok, aminek komoly jelentősége van a sejtnövekedésben, az immunrendszer védekezőképességében, valamint az antioxidánsok termelésében. Azok az anyagok, amelyek ezeknek a géneknek a tevékenysége folytán létrejönnek, a begytejen keresztül a fiókának is létfontosságúak, valamint a szülőállatok begyét is védik a fertőzésektől, feltételezi a biológusnő. A teljes összehasonlítás során a „szoptatós“ és nem szoptatós galambok között mintegy 1181 génnyi eltérést tudtak kimutatni. Emellett a begy szövettani vizsgálata jelentős átalakulást mutatott ki, amellyel a szülőmadarak felkészültek a fiókák táplálására. További vizsgálatok a tejtermelés folyamatának összetettségére is rávilágítottak. Bizonyos zsírokat, amelyekre a tejtermeléshez szükség van, a máj állítja elő, a begy tárolja, és tejsejtek szállítják. Meagan Gillespie úgy gondolja, hogy az áttörő eredmények ellenére még sok feltárni való van a galambok tejtermelése körül, ezért kutatásait tovább folytatja ezen a területen.
Forrás: www.wissenschaft.de

A kolibrik a farkukkal is tudnak énekelni

Bizonyos amerikai kolibrifajok hímjei repülés közben vibráltatják a farktollaikat, hogy ezzel magukra vonják a tojók figyelmét. A tollakkal kiadott hangok olykor hangosabbak, mint az apró madarak énekhangja. Erről számolt be az amerikai Yale Egyetem kutatója, Christopher Clark, a „Science“ című szaklapban megjelent tanulmányában. Bizonyos észak-amerikai kolibrifajok hímjei a tojók láttára akrobatikus repülőmutatványokat hajtanak végre, amelyek során extrém sebességeket érnek el. Közvetlenül a földetérés előtt azután széttárják a farktollaikat, aminek következtében a tollak szálai között a szél egy erős hangot produkál, miközben elsuhannak a tojó mellett. Clark megvizsgálta ezeknek a különleges hangoknak a létrejöttét oly módon, hogy 14 különböző kolibrifaj 31 farktollát egy szélcsatornában a jellegzetes szélsebességeknek megfelelő áramlatban tesztelte. A tollak mozgását eközben egy nagysebességű lézermérő-berendezéssel mérte. Kiderített a vizsgálat során, hogy a tollak felépítése – még egy ugyanazon egyed tollain belül is – nagyon eltérő, ennek köszönhetően eltérően reagál a szélre és eltérő hangokat produkál. A hangképzésben döntő jelentősége van a toll alakjának és rugalmasságának, de a tollak egymáshoz való viszonyának „összhangjának“ is – számol be a kutató. Egyetlen madár képes így arra, hogy különböző hangok akkordját hozza létre, amely jellemző az adott fajra. Továbbfolytatva a vizsgálatot arra is rájött, hogy a rezgésbe hozott tollak egymást is további hangokra ingerlik. Ezzel pedig a hangerőt akár 12 decibelre is képesek felemelni. Egyes fajok még egy harmadik hangot is hozzátesznek ehhez a jelenséghez. Ezt a szárnyukkal képezik, vagy énekelnek hozzá. Ezt azonban elnyomja a farktollak hangos „dallama“. Clark szerint a hímek muzikális farktollainak a párválasztásban van szerepe. Ezzel a jelenséggel az állatok kommunikációjának teljesen új megközelítése vált ismertté.
Forrás: www.gmx.net

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu