2021. április 20. Kedd  ·  Eddigi látogatók: 2,125,027  ·  Online: 215
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Akár egy denevér
Nyomtatható változat!

Hazánkban kb. kétszázezer pár fészkel

A hazai pintyféléink szinte legerőteljesebb képviselője címet joggal birtokló harangocska – ahogy tudomásom szerint Baján is nevezik – az egyik legismertebb tollas a „kúpcsőrűek“ táborában. Legalábbis amikor kanárikat tartók és tenyésztők körében kérdezősködünk, különösképpen igaz ez, ha a basztard szó is a beszélgetések origójába kerül.

 

Szinte elképzelhetetlen nélküle a szotyival dúsan megrakott téli madáretető, de ugyanígy nagyon jellegzetesek azok a kora tavaszi és nyár eleji napok, mikor is madarunk néha kanárimadarakat megszégyenítő énekteljesítménnyel rukkol elő. Számomra minden alkalommal mélyen szívbe markoló madarunk éneke, melybe több alkalommal is erőteljes, már-már nazálisnak tetsző, durva „zs“-betűt biggyeszt, amiről e faj hangja alapján már messziről beazonosítható, s melyet a madarászok zsírzásnak, zsírozásnak neveznek. És valóban, a csodás futamok közt, mintha tényleg a „zsíííííír“ szócska csendülne fel. A hímek denevérekre emlékeztető, csapongó nászrepülése (mellyel a rokonok közül csak a legkisebb pintyünk, a csicsörke büszkélkedhet) elenyészően kevés embernek tűnik fel, a jóval fakóbb színezettel megáldott tojókat pedig nem egyszer a verebekkel tévesztik össze. A honi természetvédelemnek „köszönhetően“ a valódi pintyfélék rajongóinak csak álom (egyelőre) e faj tartása legális keretek között, míg az UNIO más tagállamaiban lenyűgöző színváltozatok, színmutációk tenyésztését űzik mesterfokra emelkedve. Olyanokét, mint pl. az achát, szatiné, barna, izabell, lutínó, pasztell, 2009-ben pedig egy talján szaklap már e madárka fekete változatát is az érdeklődő közönség elé tárta.
Szerintem mostanra már minden, e témakör iránt fogékony olvasó előtt tudatosult, hogy a következő sorokban a zöldikét, ezt az elsőként 1758-ban, Loxia chloris néven leírt pintyet szeretném viszonylag részletesen, testtájaira bontva bemutatni.

Eurázsiai zöldike
(Carduelis chloris, egyes szakirodalomban Chloris chloris)

 

.... A cikk teljes terjedelmében, színes fotókkal illusztrálva a Díszmadár Magazinban olvasható.

 

Cserna Zoltán ifj.

Felhasznált és ajánlott irodalom:
Peter Clement, Alan Harris and John Davis:
FINCHES AND SPARROWS
Helm Identification Guides 1999
 

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu