2021. április 20. Kedd  ·  Eddigi látogatók: 2,125,033  ·  Online: 204
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Egy szíven szúrt szépség
Nyomtatható változat!

.

A hazai madárkertek egy ritka és igen megbecsült lakója a vérbegyű galamb, mely nemcsak különös megjelenésével, hanem nem mindennapi viselkedésével is könnyen belopja magát a tollasok kedvelőinek szívébe. Nálunk a vérbegyű mellett más elnevezése is elterjedt, így gyakran nevezik luzoni csillagos galambnak, valamint szíven szúrtnak is.
A nevek kavalkádja arra vezethető vissza, hogy több világnyelvben elterjedt elnevezés tükörfordítását is használni kezdték egyszerre a magyar madarászok. A „luzoni“ név jelzi, hogy a távoli Fülöp-szigetek egyik legnagyobbikán, Luzonon jelentős számban él, s amikor még a madárimport engedélyezett volt, innen nagyobb mennyiségben importálták is ezeket az izgalmas színekben pompázó állatokat. Tudományos elnevezése a Gallicolumba luzonica szó szerinti fordítása luzoni tyúkgalambot jelent, melyből nemcsak hazájára lehet következtetni, hanem különös életmódjára is. Amikor csak teheti, akárcsak a tyúkok, a talajon tartózkodik, itt szedegeti élelmét, mely döntő hányadban gyümölcsöket, magvakat, bogyókat, valamint apró gerincteleneket jelent. Viszont pihenni vagy éjszakázni a fák gallyaira száll. Ha veszélyt érez, először futva próbál menekülni, s csak végszükség esetén kap szárnyra – ekkor is csak kisebb távolságokat tesz meg. Így alakulhatott ki a viszonylag kis elterjedési területéhez képest igen magas alfajszáma (szám szerint hét). A nem szívesen és emellett kifejezetten rosszul repülő madarak így az egyik szigetről a másikra csak a legritkább esetben jutottak el, tehát az állományok izolálódtak.

 

.... A cikk teljes terjedelmében, színes fotókkal illusztrálva a Díszmadár Magazinban olvasható.

 

Dr. Tóth Zsigmond
Budapest

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu