2019. november 17. Vasárnap  ·  Eddigi látogatók: 1,611,284  ·  Online: 82
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Osztrák díszmadarak kontra magyar bírók
Nyomtatható változat!

Fülöp János és Gyerkó Tibor az osztrák bajnokságon bírált!

Az Ausztriai Hullámos Papagájtenyésztők Szövetsége (ÖWV) az egyetlen osztrák szövetség, amely 1975-ben kizárólag a standard hullámos papagájok tartása, tenyésztése és kiállítása céljából alakult, majd 1982-től már nagypapagáj-tenyésztők is a szervezet tagjaivá váltak. Idei és immáron 37. Országos Bajnokságukat október 29-30. között Ybbsfelde-ben rendezték meg. A kiállítás helyszínéül a helyi tűzoltóság autóinak garázsa szolgált, így az épület 2 napra jócskán átalakítva és berendezve színes díszmadarak énekétől volt hangos. Most az egyszer viszont – részemről – a szebbnél szebb madarak látványa kissé háttérbe szorult, mivel kiutazásom célja az volt, hogy megörökítsem Fülöp János madártenyésztő első külföldi kiállításon történő bírálatát, akinek feladata a kiállítás nagypapagájainak elbírálása volt.


Az MDPOSZ elnökével Gyerkó Tibor 19szeres világbajnok standard hullámos papagáj tenyésztővel és AZ-DWV nemzetközi bíróval, aki szintén utóbbi szerepkörben tevékenykedett e jeles eseményen, valamint Fülöp Jánossal pénteken délután indultunk el Ausztriába. A kora esti órákban megérkezve két magyar bírónk a versenyszabályzatnak megfelelően épp csak annyi időre lassított a kiállítás helyszínéül szolgáló épület előtt, amíg „kiugrottam“ az autóból, majd rögtön tovább is utaztak a szálláshelyre, míg én fényképezőgépem és a kedves osztrák madarászok társaságában múlattam az időt. Miközben folyamatosan fotóztam, elbeszélgettem Günter Huber nagypapagáj-szekcióvezetővel, akivel kedves ismerősökként üdvözöltük egymást, hiszen a vajdahunyadvári kiállításon bíróként, hazájában pedig kiállítóként vett részt az osztrák bajnokságon. Közben persze figyeltem a körülöttem nagyon jó hangulatban, ám fegyelmezetten tevékenykedő madarászok csoportját, és észre sem vettem, hogy igen csak ránk esteledett. Egy, a házigazdáinkkal elköltött kellemes vacsorát követően nyugovóra tértünk, izgatottan várva a másnapot. Szombaton reggel hétkor, a gyors reggelit követően máris a kiállítás helyszínére siettünk, ahol ki-ki megkezdte a rá kiszabott feladatok végzését. Gyerkó Tibor a hullámos, míg Fülöp János a nagypapagájok bírálatához látott hozzá. Miközben fotóztam, nagyon sok érdekes információt tudtam meg a madarak bírálatát illetően. Günter Huber láthatóan maga is meglehetősen izgatottan várta a magyar kolléga bírálatának végeredményét. János nagy körültekintéssel, fegyelemmel és kellő szigorral végezte feladatát, végül dél körül zárult le a nagypapagájok bírálata, amelynek eredményét kinyomtatva, azonnal a kezünkbe is adták. Günter Huber olyannyira elégedett volt Fülöp János bírói teljesítményével, hogy máris további külföldi bírálatra kérte fel, amelynek helyszíne Zürich volt.
Míg Fülöp Jánossal a bírálati eredmények összesítésére vártunk, beszélgettünk múltról és jelenről.
Első kérdésemet nem követte több, ugyanis riportalanyom gondolatolvasóként maga irányította a beszélgetés menetét, mégis nagyon sok érdekes dolgot tudtam meg róla. Hiába, olykor hallgatni: arany. Ezt a beszélgetést szeretném Önökkel is megosztani:
Mikor kezdtél madarászni? Mikor lettél a madarak szerelmese?
1967-ben születtem és gyakorlatilag innen számíthatjuk. Mindig is állattartó család volt a miénk, sok állattal a portán. Apám tartott postagalambokat, baromfit és úgy mesélik, már másfél éves koromban fel kellett kapcsolni a keltetőben lámpát, hogy lássam a kiscsirkék kikelését. Elmondhatom magamról, hogy végigjártam a madarászat szamárlétráját. A későbbiekben a kacagógerlék és japánfürjek tartása révén kezdtem megtanulni, hogy miképpen táplálkoznak és szaporodnak ezek a madarak. Miután sokáig győzködtem a szüleimet, végül leginkább a nagymamám közbenjárására sikerült is szert tennem egy hullámos papagájra. Az én gyerekkoromban ez hatalmas dolognak számított, hiszen e madárka ára akkoriban egy fizikai munkás napi bérét (120 Ft) jelentette. Ez a madár évekig egyedül élt, majd édesapám szerzett mellé egy tojót, amelyikről kiderült, hogy valójában hím, persze mindez nagyon jó tanulópénznek bizonyult. Szüleim, látva az elkeseredettségemet, úgy döntöttek beszereznek még egy, ezúttal már fiatal példányt, akiről természetesen ismét az derült ki, hogy hím. Mindez arra sarkalt engem, hogy több tudásra tegyek szert. Mivel hárman voltunk testvérek, a család anyagi helyzetére nem éppen a bőség volt jellemző, ám édesanyám mégis nagy szívességet tett nekem azáltal, hogy mikor olvasni tanultam, megvásárolta Siroki Zoltán „Díszmadarak a lakásban“ című könyvét. Gyakorlatilag ebből a könyvből tanultam meg olvasni, hiszen fél év elteltével betéve tudtam az ott leírtakat, azonban rá kellett döbbennem, hogy a való világ kissé eltér a könyvben leírtaktól, mert hiába olvastam én azt, hogy egy narancsarcú asztrild (Estrilda melpoda) olcsó és könnyen beszerezhető, amikor a lakóhelyemhez közeli állatkereskedésben még csak nem is hallottak ilyen madár létezéséről. Így telt- múlt az idő 13-14 éves koromig, és bár voltak ugyan madaraim, de nem túl sok. Végül sikerült kiharcolnom pár zebrapintyet és kanárit, amelyek elhelyezéséhez a nagymamám nyújtott segítséget azáltal, hogy rendelkezésemre bocsájtotta a nyári konyhát, mondván készítsem el ott a madárházamat. Miután ez meg is történt, a madarak elkezdtek szaporodni, így újabb madarakat vásárolhattam. Akkoriban gimnazistaként, ösztöndíj híján bizony a kis zsebpénzemet jelentősen kipótolták a madarak által befolyt bevételek. Nagyon kellett tehát igyekeznem, hogy sikeres legyek, ellenkező esetben ugyanis nem tudtam moziba vinni a barátnőmet. Akkoriban már tartottam különlegesebb fajokat is, amelyek még nem voltak annyira szokványosak. Ennek az idillnek a katonaság vetett véget, a leszerelésemig tartó 1,5 évig a madárállományom úgymond vegetált, hiszen nem tudtam foglalkozni velük. Végül a leszerelést követően újabb fajokat szereztem be, miközben számos barátság köttetett, amelyekből szintén sokat profitálhattam. Elkezdtünk külföldre járni, ahonnan nagyon sokféle és nagyszámú madarat tudtunk beszerezni. Kezdetét vette a különlegesebb fajok tartása, éppen ezért én nem is tudom magam beskatulyázni és ilyen vagy olyan madártenyésztőnek vallani, hiszen az egzótáktól elkezdve tartok turákókat, papagájokat, vízi szárnyasokat, nandukat, keselyűfejű gyöngytyúkokat (Acryllium vulturinum) stb. tehát a madárválaszték elég széles skálán mozog. Bár igaz, ami igaz, jelenleg – idő híján – messze nem tartok annyi madarat, mint tettem azt korábban. Nagyon sok madárfajt szaporítottam sikerrel, aminek szerintem a titka a folyamatos tanulás, utánajárás, a szakirodalom felkutatása, a tenyésztőkkel és más hasonló madárfajokat tartó emberekkel történő tapasztalatcsere, beszélgetés, ugyanis ennek révén nem egyszer jut az ember olyan információ birtokába, amelyről korábban még nem is hallott, illetve saját maga még nem jött rá. Lényegesnek tartom azt is, hogy az ember szánjon kellő időt arra, hogy leüljön és alaposan megfigyelje ezeket az állatokat. Nagyon hasznos megfigyelni jól érzi-e magát az adott madárpár, valóban párt alkotnak-e, mi zavarja őket, miért nem fogadják el az odút stb.? Mindebből nagyon sokat lehet tanulni. Véleményem szerint mindezt csak az tudja végezni, aki szívét-lelkét beleadja a madarászásba. Fontos, hogy megfelelő alázattal viseltessünk e szakma vagy hobbi iránt. Senki eredményessége láttán ne terítsük le a vörös szőnyeget, ugyanis az élet mindig benyújtja a számlát, mert van, amikor minden sikerül, néha pedig bizony előfordul, hogy bár mindent megteszel a cél érdekében, mégsem jönnek össze a várt eredmények. Akármilyen jól is érted a dolgod, akármilyen jó is legyen a madarad, nem szabad megfeledkezni a szerencsefaktorról sem. Aki sikeresen szeretne madarászni, annak alapvetően négy dolognak kell megfelelnie: 1. A madarak számára megfelelő hely biztosítása 2. A választott fajnak megfelelő takarmányozás 3. Szorgalom 4. Szerencse. Nekem sok mindent sikerült elsőre szaporítanom pl.: Livingstone turákó (Tauraco livingstonii), fehér fülű turákó (Tauraco leucotis), továbbá pintyfélékből, csicsörkéből (Serinus serinus) is volt, amelyik szerintem nálam szaporodott először. Egzotikus galambokból is vagy 18-félét tenyésztettem, de ugyanakkor a vízi szárnyasok, különlegesebb ludak is szépen szaporodtak nálam. Utóbbi esetében fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy e madárfaj tartásához elengedhetetlen a táplálásra vonatkozó ismeretek megléte, ugyanis a ludak tápláléka jelentős mennyiségű növényi rostból áll, tehát nincsenek hozzászokva a koncentrált táplálékhoz, ezért vagy szükségeltetik számukra egy legelő, vagy biztosítani kell a magas rosttartalmú étrendet, mert ellenkező esetben nem kerül megfelelő kondícióba ahhoz, hogy szaporodjon. Egy könyvben olvastam, hogy pl. az északi vadlibák haladási irányát is megszabja a fű sarjadása, ugyanis a fű tápanyagtartalma akkor a legnagyobb, amikor eléri a 3-5 centiméteres magasságot, majd ahogy nő tovább, úgy veszít ebből az értékes tulajdonságából. A vándorló vadlibák tehát a tápanyagban dús fűfélék elfogyasztása révén energiát halmoznak fel, amelynek segítségével képesek lesznek a szaporodásra.
Az említett könyv 4000 Ft-ba került, de már ezen információ miatt megérte megvennem. Fontos, hogy az ember folyamatosan képezze magát. A kudarcok éppúgy építő jellegűek, mert újra és újra eszedbe jut, és keresed a probléma megoldását. Nincs ebben semmi csoda. Én mindig is kerestem és keresem a kihívást jelentő feladatokat, éppen ezért számomra fontos, hogy – szaporodásukat tekintve – az általam tenyésztett madarak között legyenek igazi kihívást jelentő példányok. Ugyanígy tekintek a bírói feladatokra is, mivel ebből is hiány mutatkozott így – mivel érdekelt – belevágtam és megmérettettem magam. Folyamatosan és nagyon sokat olvasok, mert bizony az ember el-elfelejt dolgokat. Remélem, hogy a kiállításokon bíróként is megállom a helyem, mindenesetre életem első ilyen irányú külföldi felkérése nagy megtiszteltetés a számomra, és igyekeztem a tudásom legjavát nyújtani!
Sikerült neki, érdemes követni a példáját! Higgyék el, nagyon jó érzés volt, amikor az épületben sétálgatva amerre néztem, azt láttam, hogy a kiállított madarak volierjeinek/kalitkáinak bírálati lapjain két magyar madarász neve díszeleg. Ebbéli minőségükben egyikük a „régi“ másikuk az „új“, de ami ezen és az állampolgárságukon kívül közös bennük, az a madarászat, a madarak iránti szeretet és elhivatottság, a szorgalom és kitartás. Örülök, hogy ott lehettem és „élőben“ láthattam mindezt, ahogyan azt is, hogy jelen sorokat olvasva és a fotókat elnézegetve talán a Kedves Olvasó arcára is büszke mosolyt csalok! Én mindenesetre gratulálok nekik!
Írta: Bordás Krisztina

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu