2019. november 17. Vasárnap  ·  Eddigi látogatók: 1,611,282  ·  Online: 68
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Madárhírek a nagyvilágból
Nyomtatható változat!

.

Harapás első vérig

Erőszakhullám az állítólagos madárparadicsomban: legalábbis a fekete-fehér szuláknál, amelyek gyerekkora minden más, mint paradicsomi. Megfigyelték ugyanis, hogy a madarak között is vannak verekedős egyedek, amelyek a saját pszicho-stresszüket másokon vezetik le. Vannak idősebb madarak, amelyek valósággal pokollá teszik a fiókák életét. Ezek a támadások a fiatal példányok számára nem maradnak következmények nélkül. Mindezt az amerikai Wake Forest egyetem kutatója, Dave Anderson és biológustársai figyelték meg. A bántalmazott fiókákból később ugyancsak bántalmazó felnőttek lesznek. Az eddig csak embereknél megfigyelt jelenségről a kutatók a „The Auk“ című ornitológiai szaklap októberi számában publikáltak.
A nazca szula (Sula granti) a Galápagos-szigetek egyik legkedveltebb fotómodelljei közé tartozik. Erre a státusra a 80-90 cm magas tengeri madarak nemcsak a hófehér tollukkal váltak érdemessé, amelyeket a szárnyakon és a farkon fekete szegély övez, valamint a különös fekete álarc a fejen, hanem hihetetlen látványosságot jelent a halászó viselkedésük is, amikor nyílt formálva testükkel, merőlegesen vetik bele magukat a Csendes óceán vizébe. A szulák életének igazi nagy kihívása azonban az már az első halászat előtt elkezdődik.
Ha egy szulának például idősebb testvére van, az már egyenlő a halálos ítélettel. A szulák néhány napos eltéréssel két tojást tojnak, amelyet 40 napig ülnek. Ám a két fióka közül csak az elsősként kikelőnek van esélye a túlélésre. A másodikat az első konkurensként kezeli, ezért kilöki a fészekből, a szülők pedig magára hagyják. Így általában az éhségtől, hidegtől, vagy a sérülésektől elpusztul.
Mindazonáltal a nagynak is ki kell bírnia egyet s mást. „Meglepett bennünket az az érdeklődés, amelyet a felnőtt példányok az idegen fiókák iránt mutatnak.“ – emlékezik vissza Dave Anderson az első megfigyelésekre, amelyekre a Galápagos-szigetcsoport Espanola nevű szigetén tett szert. Különösen azok a szulák, amelyek éppen nincsenek a költéssel elfoglalva, valósággal járőröznek a kolónia területén és keresik az őrizetlenül hagyott fiókákat. Néha csak megállnak a fióka mellett, olykor ajándékba még kavicsokat és tollakat is adnak nekik. „Gyakran azonban kifejezetten nyersen bánnak a kicsikkel.“ – folytatja Anderson. Addig harapdálják és verik őket csőrükkel, amíg ki nem ered a vérük, sőt olykor még szexuális túlkapásokra is sor kerül.
Három költési szezon alatt jegyezték fel a tudósok, hogy melyik fiókákat ért bántalmazás, és melyeket nem. Az életük további menetét is megfigyelték ezek után. A nazca szulák ugyanis három-négy éves korukra, amikorra elérik az ivarérettséget, visszatérnek az eredeti kolóniájukba és ott kezdenek el költeni. A kutatók a sorszámozott gyűrűk alapján könnyen be tudták azonosítani a valamikori fiókákat. És íme: „A saját bántalmazott gyerekkorukból kiindulva pontosan előre tudtuk jelezni, hogy melyik példányok miként fognak viselkedni.“ magyarázza Dave Anderson. Az áldozatok felnövekedve elkövetőkké váltak.
A biztonságban felnövekvők ezzel szemben nem bántottak másokat.
A biológusoknak arra is van elképzelésük, hogy mi állhat a jelenség mögött. Egy támadás során ugyanis az áldozat testében a corticosteron nevű stresszhormon a normális szint legalább ötszörösére emelkedik. Ez az érték nem megy le azonnal, hanem legalább másnap reggelig ilyen magas marad. Ha pedig a fióka többször is átél ilyen hormonális vészhelyzetet, az meghatározhatja a későbbi viselkedését. A verekedő magatartásnak tehát így hormonális okai lehetnek.
Egy ilyen összetett jelenséget a legtöbben csak az embertől vártak volna el, ezért mindenkit megdöbbentett, hogy az embereknél megfigyelt erőszakspirál az állatvilágban sem példa nélküli. Lehet, hogy mindkét élőlény viselkedését ugyanazok a fiziológiai mechanizmusok befolyásolják? Mindenesetre a kutatók abban reménykednek, hogy a madarak viselkedéséből nyert tanulságok visszaforgathatók lesznek az emberi gyermekbántalmazások megértéséhez és kezeléséhez is.
Forrás: www.ksta.de

Elcserélt szerepek

A rozsdástorkú guvatfürj feltűnő tollruhájának oka a hormonokban keresendő. Legyen szó páváról, házi tyúkról, vagy tőkés récéről, a madaraknál általában a hímeknek feltűnőbb, színesebb, díszesebb a tollruhája. Ezzel próbálnak imponálni a potenciális partnereknek és ezzel próbálják elriasztani a vetélytársakat. Gyakran ez a színbeli különbség a tesztoszteron nevű férfihormonnal áll kapcsolatban. A Max-Planck-Intézet ornitológiai osztályának munkatársai ezúttal egy ellentétes jelenségre mutattak rá a rozsdástorkú guvatfürj esetében. Itt a tojó viseli a feltűnőbb tollruhát, miközben ugyanolyan a tesztoszteronszintje, mint a hímé.
A verébhez hasonlóan ennek a fürjfajtának a tojója is fekete torokfoltot visel. A hím tollazata ezzel szemben egyszerű szürkés-barna, és a termete is kisebb, mint a tojóé. A tesztoszteronszintnek láthatóan más következményei is vannak, amelyek a tojót a hím fölé emelik, számolnak a tudósok: Egy költés során több hímmel is párosodik, és a tojások kiköltését, valamint a fiókák felnevelését a hímekre bízza.
A tojók esetében tollazat kialakulásának pontos mechanizmusa még ismeretlen. A hímeknél viszont tudvalévő, hogy a tesztoszteron felel a feltűnő színekért. Christina Muck és Wolfgang Goymann most azt is megvizsgálták, hogy mindez igaz-e azokra a fajokra is, amelyek felcserélték egymással a nemi szerepeket.
A kutatócsoport több mint egy évig figyelt meg párosával tartott rozsdástorkú guvatfürjeket. A Délkelet-Ázsiában honos madaraknál rendszeres időközönként megmérték a tesztoszteronszintet, valamint a tojók torokfoltjának méretét. Mindkét nemnek nagyjából azonos, alacsony tesztoszteronszintje volt, ami a különböző évszakokban is viszonylag állandó maradt. A tudósok azonban összefüggést találtak a torokfolt mérete és színének intenzitása, valamint a tesztoszteronszint magassága között a tojók esetében. A hímek esetében semmilyen összefüggést nem lehetett kimutatni a madarak mérete tollazata és tesztoszteronszintje között.
„Figyelemre méltó, hogy a nemi szerepek felcserélése visszaüt a viselkedésben, a hormonok szintjén, de még a kinézetben is.“ Mondja Christina Muck. Emberi léptékben ez olyan lenne, mintha a nők basszust énekelnének és szakállt hordanának.
Forrás: www.wissenschaft.de

Különös állatkínzási ügy Szászországban

Október 24-én egy különös állatkínzási ügy rázta meg a szászországi Flöha városát, amelyben ismeretlen tettesek a vasútállomáson beletömtek egy nimfapapagájt egy jegykiadó automatába és leöntötték azt sörrel.
Egy utas jegyet szeretett volna váltani magának, amikor az aprópénz-visszaadó nyílásban felfedezte a bántalmazott madarat. A férfi értesítette a rendőrséget, a járőr azonban nem tudta kiszabadítani a madarat. A rendőrök értesítették a polgármestert az esetről, aki kiküldött egy tűzoltót, akiről tudta, hogy tagja a helyi díszmadár-tenyésztő egyesületnek. Neki sikerült sértetlenül kimenteni a papagájt a szűk nyílásból. A mentési akcióban a tűzoltó letörte a pénzkiadó nyílás műanyag fedelét, így sikerült szabaddá tennie az utat a madár számára. A vasúttársaság erre panaszt emelt ellene rongálásért, mivel elmondásuk szerint a férfi 2500 EUR (750 000 Ft) értékű kárt okozott a készülékben. A polgármester nyilatkozata azonban arra helyezi a hangsúlyt, hogy a madarat sikerült kimenteni, igaz a mentési akció közben többször belecsípett megmentője ujjába. Hogy mennyi időt töltött a madár az automatában, azt nem lehet tudni, mindenesetre a rendőrség az állatvédelmi törvény áthágásáért nyomoz ismeretlen tettes után. A 31 éves tűzoltó az oltalmába vette a madarat, amely elmondása szerint jól van. Valószínűleg a ráöntött sörtől kicsit idült állapotban volt megmentésekor, de mára már kijózanodott és jól érzi magát.
Forrás: www.spiegel.de

Összeállította:
Mihalec Gábor
Sándorfalva

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu