A Belgiumból hazatért madarászok vérmérsékletük szerinti hevességgel mesélik élményeiket, miközben gyakran hangzik el a kérdés, hazánk tudna-e világkiállítást rendezni? Válaszom tömören ennyi: ha akarnánk igen.

Más a helyzet, ha a kérdés úgy hangzik, rendezünk-e világkiállítást? Erre a válaszom az, hogy nem. Ezt kell mondanom, pedig nem a képességeinkkel van baj. Magyarország rendezett már nagyon sok kiemelkedő rendezvényt, konferenciát, vadászati világkiállítást, így ez sem megoldhatatlan. A magyar nép tehetséges, vendégszerető, országunk szép, Európa közepén élünk, így a meghívottak is örömmel jönnének. Épül az új sportcsarnok, vannak jó madarászaink szép madarakkal, de nem sorolom tovább. A lehetőségeink is adottak, mégsem fogunk világkiállítást rendezni! Ennek egyetlen oka a széthúzás, a csökönyösen meglévő önzés. Madarászatunk 1945 óta nem képes az egységes szervezet és szemlélet megteremtésére. E nélkül nem megy. Rossz szomszédság török átok csoportjainkra is jellemző. Érthetetlen, hogy miért nem tudunk olyan vezetést választani, amely erkölcsi és szakmai értékei alapján hosszabb távon méltó a többség bizalmára? Ha van erre méltó vezetés, azt akkor illő lenne megbecsülni, megtartani, talán néha megvédeni! Ha viszont nincs, akkor ne erőlködjünk, csak álmodozzunk tovább és maradjunk meg a piacok börzéinél! Kiben van a baj? A vezetőkben vagy a vezetettekben?

Az ügyeletes balekok korszaka lejárt. A mai világban mindent pénzzel mérnek. Mégis elvárjuk, hogy a vezetés eszközök nélkül, társadalmi munkában, ingyen szórakoztasson másokat, mi pedig minimális kötelezettségeinket sem teljesítjük. Soroljam? Tagdíj, kiállítások ütemezése, fajokkal kapcsolatos jelentéseink, stb. elmulasztása mellett sok a vádaskodás, sok az intrika. Ez ellen nincs védelem? Májusban madarásztalálkozó Törökbálinton. Remélem sokan lesznek sok jó ötlettel, és kevesebb okoskodással. 2002. évet írunk! Madarászatunk 100 éves évfordulója! Erre koncentráljunk! A jövő érdekében megtehetjük az első lépést azzal, ha erkölcsi kötelességünknek tekintjük az évforduló méltó megünneplését.

Az ünnep és a régmúlt figyelmeztet arra is, hogy ideje ráébrednünk környezetünk sérülékenységére. A védelmek szigorodása a ma élő ember felelőtlenségéből adódik. Nem nehéz megjósolni azt, hogy a jövőben gyűrűzetlen madár nem létezhet. A fajok érdekében tartási előírások születnek. Biztosítani kell a létfenntartás, a mozgás feltételeit. Előírás lesz a minősített takarmány, a minimális röpdeméret, a fény és hőigény stb. Arra is készülnünk kell, hogy bekövetkezhet az is, hogy állományunkról naprakész nyilvántartást kell vezetnünk és a szomszédnak is kezet csókolhatunk csak azért, ha eltűri kanárink énekét. Mondjam tovább? A CITES lista bővül és az sem lehetetlen, hogy egyes ritka fajok tartásához vizsgakötelezettség szükséges.

Becsüljük meg a még létező értékeinket! Becsüljük meg azt is, hogy vannak törvényesen működő madárkereskedők! Segítségükkel újabb és újabb fajokat ismerhetünk meg.

Becsüljük meg a meglévő hazai állományainkat! Segítsük egymást a párnélküli egyedek cseréjében! Fordítsunk nagyobb figyelmet az etikus tenyésztői munkára! Ne a madár kárára kísérletezzünk, tanuljunk a szakértőktől! A jövőbe az út a tudáson keresztül vezet. Ehhez nélkülözhetetlen az egységes szervezet. Kívánatos az utánpótlás szervezése. Jó programokkal a gyerekeinket vigyük ki a természetbe, hogy ne csak a számítógép előtt napozhassanak. A jó célokért remélem mellénk állnak a tanárok, a környezetvédő szervezetek, a vállalkozói és pénzügyi hatalmasságok és persze az állami vezetés. A madarász társadalom a környezetvédelem kihasználatlan tartaléka.

Szervezeti hovatartozástól függetlenül mindenkinek tudnia kell, hogy egy út létezik. A kölcsönös bizalmon alapuló együttműködés és sok-sok munka. Akik ezt nem érzékelik azokat a jövő nem is érdekli.

Rossz döntés esetén rajtunk az idő túlszalad. A költő szavaival: a víz szalad, csak a kő marad, a kő marad.

Talán a kanári, a hullámos marad, csak az marad. Vagy az sem?

A jövő még nem kezdődött el! Olyan lesz, amilyenné tesszük.

Lakó Antal
(Budapest)

Következik: a keresztezések