.

December közepén Varga Sándorral történő telefonbeszélgetésemkor megemlítette, hogy hallottam-e: Zoli bácsinál fiókákat nevelnek a feketecsízek. Mivel ez még hazánkban senkinek sem sikerült, elkezdett nagyon érdekelni. Amikor kíváncsiságból felhívtam, meghívott biharugrai otthonába egy kis madarászatra. Karácsony első napjára esett a látogatás. Ilyenkor nem igazán illik senkit sem zavarni, de mivel mindkettőnknek volt egy kis ideje (Ő a mással történő madarászatot is ünnepnek tartja) elautókáztam hozzá. Őt és a madárállományát szeretném bemutatni.
1942. augusztus 11-én született Debrecenben, cívis családban. 1968. Február 16-tól él Biharugrán, ahol állatorvosként dolgozik. Munkáját már nyugdíjasként végzi, ahogy mondja, amíg az egészsége engedi és kedve lesz hozzá. Három település: Zsadány, Körösnagyharsány és Biharugra állatorvosa. Sajnos a háztáji állatállomány itt is lecsökkent, van néhány tehenészet, azért ilyen nagy a körzet. A madarakkal a hetvenes évek legelején került először kapcsolatba. Ekkor díszhalakkal foglalkozott. A Horn-Zsilinszky Akvarisztika című könyv szerzőpárosából Zsilinszkyéknek volt egy díszállat szaküzletük, amit a felesége üzemeltetett. Ide tért be akvarisztikai segédeszközök vásárlása céljából. Megtetszett neki egy reklámcélból füttykalitkában tartott éneklő, nagyon szép kanári. Sikerült megvásárolni, és Karcsika néven sokáig a család kedvence volt. Felvette a kapcsolatot Dr. Siroki Zoltán debreceni professzorral, akitől sok hasznos tanácsot kapott. Az első kalitkáit, az ő általa ajánlott asztalos készítette. Ezek még a mai napig is megvannak. A professzor felkérte a „Díszmadarak a lakásban“ című könyvének, az állatgyógyászati részének a megírására, de ő túlságosan fiatalnak és állatorvosi pályájának a kezdetén lévőnek tartotta magát. Együtt meglátogatták Dr. Gere Gézát, aki már ekkor a kanáritól a kis kubapintyig nagyon sok fajt tartott és szaporított. Ekkor építkezett is, de ennek ellenére sikerült egy szép egzóta állományt összeállítania. A hetvenes évek közepén egyszer aztán a helyi termelő szövetkezet repülővel permetezte a porta végében található szántóföldön a napraforgót Reglonnal, annak egyidejű beérése céljából. A vegyszerből jutott a madarak volierjébe is, elpusztítva azokat. A madártartás abbamaradt, de a debreceni madarászokkal még sokáig tartotta a kapcsolatot. A nyugdíjas évek közeledtével édesapja javaslatára újrakezdte. Megkereste többek között a debreceni Iván Lajost, a békési Nagy Gábort, akikkel elbeszélgetve állományukat megtekintve szembesült azzal, hogy a hazai madarászat új változatos fajokkal, ismeretekkel gazdagodott. Megkezdődött az új állomány kialakítása, ami azonban nem volt könnyű, őt idézve „elég nehezen vettem fel a fordulatot“. Ismeretbővítésre nagyon hasznosnak tartja az internetet. Legnagyobb volierjének és a hozzá tartozó terelőhelyiségnek a méretét is innen vette. A volier alapterülete 6 x 4 m, 3 m-es magassággal. Található benne egy kis tó vízeséssel. Az itt élő madarak, az enyhébb téli napokon, mint ez a mai, kint tartózkodnak nappal, csak éjjelre mennek a fűtött védőhelyiségbe. Az itt élő fajok a teljesség igénye nélkül: sáfránypinty, szürkepinty, aranyveréb, kék meggyvágó alapfaja, napmadarak. A sáfránypintyek egy zárt odúban már többször költöttek eredményesen. Az együtt élő három napmadár neme: 2 hím 1 tojó. A „trió“ tavaly háromszor költött, ebből egyszer repültek kii fiókák. A kék meggyvágó tavaly háromszor tojt 2 tojást, egy kis ezüstfenyőben megépített fészekbe, de a tojások nem bizonyultak termékenynek. Az udvaron több különálló, kisebb volier is található, ezek lakói, most a régebben rendelőként funkcionáló helyiségben telelnek. Ami itt látható, azt nehéz szavakban visszaadni. A lágyevő állománnyal kezdem: sámarigók, kék fülemülék, kalliope (alapfaj, plusz egy alfaj), égkék légykapók. Táplálásukra gyári eleségeket használ lisztkukac kiegészítéssel. A lágyeleség áll: Orlux uni patee, Orlux tropical patee, egy kis reszelt sárgarépa. Érdekességként megemlíti, hogy az állandóan mozgásban lévő kalliope jóval többet eszik a nála lényegesen nagyobb sámarigónál, gyorsabb anyagcseréje miatt.
A pintyállomány is káprázatos: lazúrpinty, pápapinty, indigópinty, kék meggyvágó alfaja, tűzpinty, magelláncsíz, mozambikcsicsörke, vadkanári, feketecsíz és rengeteg ilyen-olyan hibrid. Ezekből néhányat kiemelnék. Két éve sikerült vásárolni Olaszországban egy feketecsíz R 1-et (75% feketecsíz, 25% magellán). Ez a hím kékkobalt kanári és bronz kanári tojóval adott nagyon szép hibrideket, amik a 2011-es VB-t is megjárták és nagyon szépen szerepeltek. Jelenleg egy magellán tojóval van párban és pont a látogatásom napján repült ki három fióka. (4 tojásból 1 volt üres) Előző nap merült fel az a probléma, hogy a költőpár beindult újra, elkezdték üldözni a fiókákat. Raktak 2 tojást, amit a tenyésztő eltávolított és a fészket lefedte. Ezután a szülők ismét a régi kerékvágásban folytatták a nevelést. Szándékosan hagytam a végére a szenzációt, a költő feketecsíz párt. Zártgyűrűs, tenyésztett madarak. Költési sikerüket gazdájuk két dologban látja: (én még belevenném a takarmányozást is harmadiknak)
- a madarak már nyáron harmonizáltak, etették egymást
- a jó felkészítés (kiváló egészségi állapot, vitaminok itatása).
A helyük, egy 50 x 50 cm-es alapterületű 70 cm magas ládakalit, amire kívülről lett ráakasztva egy kanárifészek. A három fióka ottjártamkor már kirepülés közeli állapotban volt. Táplálásukra részletesen kitérnék. A kalit alja macskaalommal van felszórva. Egy lapos edény a vízé, a legkisebb ásványi anyag keveréket tartalmaz. Egy etetőben kétfajta lágyeleség található elkülönítve:
- tojásos eleség (reszelt tanyasi tojás és babapiskóta) – a lágyevők eleségéből.
A másikban a Superior cég tűzpintyeknek való magkeveréke csíráztatott négermaggal. Az utolsóban nem összekeverve a következők, külön kiskanálnyi mennyiségekben:
- spanyolzsálya
- négermag
- fehérköles
- perilla
- szezámmag (ezt szeretik a legkevésbé)
- fehérsaláta mag. A fehérsaláta mag a leglényegesebb.
A fiókák jórészt ezzel a száraz maggal vannak megtömve. A Szűcs-féle cégtől lett megvásárolva, akik Bécsből tudtak szerezni jó másfél kilónyit. Egyébként innen is vásárol magkeveréket pintyeinek. Zöldeleségként tyúkhúrt kapnak. Lisztkukacot, gyászbogárlárvát hiába kínált fel a feketecsízeinek. Minden madáron látszik a változatos táplálás, a jó kondíció, egyszóval szépek. Az idő közben észrevétlenül nagyon elszaladt. Megérkeznek a családtagok, így hát búcsúzunk egymástól. Ezúton is köszönöm a vendégül látást, élmény volt a látnivaló, gratulálok az eredményekhez!

Fülöp János