2019. november 17. Vasárnap  ·  Eddigi látogatók: 1,611,263  ·  Online: 67
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Az EU társadalmi vitája az invazív fajokról
Nyomtatható változat!

(invasive alien species: IAS)

Az Európai Bizottságot egyre inkább foglalkoztatja az a kérdéskör, hogy az idegen egzotikus (nem Európában honos) növények és állatok károsak lehetnek az európai ökológiai egyensúlyra. Ez bizonyos esetekben természetesen jogos is, többek között: nílusi lúd (Alopochen aegyptiacus), észak-amerikai halcsontfarkú réce (Oxyura jamaicensis), ökörbéka (Lithobates catesbeianus), vörösfülű ékszerteknős (Trachemys scripta elegans).
A felsorolt fajok közül talán sokan ismerik az észak-amerikai halcsontfarkú réce esetét. Ez a faj, ahogy a nevéből is kitűnik, Észak-Amerika vidékén honos. Díszmadárként jelent meg az 1930-as években Európában (Franciaország és Anglia). 1960 után a főképp Dél-Angliából fogságból megszökő madarak szabadon élő populációt hoztak létre olyannyira, hogy 1993-ban számuk elérte a 3500 példányt. A '80-as évektől Anglián kívül is költéseket regisztráltak Izlandon, Írországban, Hollandiában, Belgiumban, Franciaországban, valamint Spanyolországon át egészen Észak-Afrikáig. Sajnos az egyre délebbre történő megjelenésével elérte az Európában honos kékcsőrű réce (Oxyura leucocephala) élőhelyét. Rokon fajokról lévén szó az észak-amerikai halcsontfarú réce minden gond nélkül kereszteződött a kékcsőrű récével és a létrejövő hibridek is képesek a továbbszaporodásra, ezzel komoly veszélybe sodorva az európai kékcsőrű récék amúgy is megritkult és elég törékeny állományát.
Bizonyos, hogy az 1900-as évek elején ezekkel a problémákkal abszolút nem számoltak. A természetvédelem még gyerekcipőben járt, sőt ismerethiány miatt az egzotikus állatokat tartók is csak vajmi keveset tudhattak az általuk tartott állatok szabadba kerülésének veszélyeiről. Kétségtelen, hogy egyrészt a nem tudatos emberi gondatlanság, másrészt a halcsontfarkú récék szerfeletti alkalmazkodóképessége vezetett oda, hogy ily mértékben elszaporodtak a kontinensen.
A madártartás viszont nemcsak néhány évtizedre, hanem évszázadokra, talán évezredekre nyúlik vissza. Az ember mindig is szerette a szárnyasokat, nemcsak értékes húsukért, tojásukért, hanem érdekes viselkedésük, ékes tolluk miatt is szívesen tartotta és tartja ma is hobbiállatként. Talán nem mondok újat azzal, hogy két olyan fejlett európai országban, mint Belgiumban és Hollandiában a kis-, hobbi- vagy egzotikus állatok tartása évszázados hagyományokon nyugszik. Talán nincs még egy olyan európai ország, ahol annyi egzotikus fajt tartanának és tenyésztenének, mint ebben a két csöppnyi Benelux államban. Az idő előrehaladtával a madártartók egyesületekbe tömörülve szövetségeiken keresztül igyekeztek a tagjaikat az egzotikus állatokkal kapcsolatos hasznos információkkal ellátni. Ennek egyik módja a bizonyos időközönként megjelenő szaklapok és ma már az internetes honlapok is.
Az utóbbi évtizedekben a szaklapok mellett egy-egy állatcsoportot minden tekintetben átfogó, a tudomány számára is értékes szakirodalmak is születtek. Példaértékű mindkét ország erőfeszítése annak érdekében, hogy a szervezeteiken keresztül valamennyi csatornán tájékoztassák és informálják a madárbarátokat az egzotikus állatok emberi oltalomból a szabad természetbe való kikerülésének veszélyeiről. Így van ez az észak-amerikai halcsontfarkú réce esetében is. Olykor még a minisztérium is együttműködik, és közösen adnak tájékoztatást a fogságból kikerülés megelőzésének fontosságáról olyannyira, hogy például Hollandiában a Minisztérium közleményében kérte a halcsontfarkú récék tenyésztőit, hogy madaraikat lehetőleg zárt volierekben tartsák, illetve lehetőleg ezeket is, a szabadban tartott madarak fiókáit pedig kivétel nélkül naposkorban csonkolják, hogy a felcseperedő madaraknak esélyük se legyen az elszökésre. Mint ismeretes, a víziszárnyasok körében az egyoldalú szárnycsonkítás (naposkorban a kézevező eltávolítása) a madarat egy életre röpképtelenné teszi anélkül, hogy később a madár viselkedésében ez hátrányt okozna. A dolog jól működik, szinte valamenynyi fórumon találkozni a halcsontfarkú réce esetével, és köszönhetően a széles körű tájékoztatásnak, a madárpiacokon, tenyésztőknél, kereskedőknél – bár szép számban kínálják – keresve sem lehet ép szárnyú (nem amputált) madarat kapni.
Az 1900-as évek elejéhez képest mind az állatok tartási feltételei, mind a madártartók ismerete nagyban megváltozott.
A kedvtelésből tartott állatok számára megfelelően kialakított életterek, valamint a madártartók tájékozottsága és tudatossága nem veszélyezteti az európai faunát!
Ezért nem elfogadható az a tény, hogy az EU hatósága azért, hogy az egzotikus fajok tartását és tenyésztését ellehetetlenítse, a részéről legkönnyebbnek látszó módon mindennemű importot és kereskedelmet meg akar tiltani e fajokkal kapcsolatban ahelyett, hogy arról gondoskodna, hogy megfelelő információkkal és tudatosítással az egzotikus fajok fogságból történő elszökését vagy szabadon engedését megelőzné.
Talán a kedves olvasó is bizonytalannak érezheti magát, hogy most vajon valamennyi, Európában nem honos fajra kiterjed az EU társadalmi vitája, vagy csupán az Európában szabadban megtelepedett és önmagát fenntartani képes invazív fajokat érinti. Sajnos az EU Bizottság részéről feltett kérdésekben is keverednek a fogalmak, hol nem honos fajokról és/vagy invazív fajokról szól a kérdés. Félő, hogy az általánosítás miatt a később esetlegesen meghozott jogszabályok/ irányelvek (melyek valószínűség szerint a tartható és tenyészthető egzotikus állatok számát nagyban korlátozhatják) nemcsak az invazív fajokra, hanem valamenynyi Európában nem honos, de kedvtelésből tartott fajra kiterjedhet.
Ennek okán a bizottság egy ankétot (társadalmi értekezést) helyezett el az internetes oldalán azért, hogy az európaiak véleményét felmérje és ennek alapján új európai jogszabályokat, irányelveket adjon ki. Érthetetlen és abszolút nem elfogadható, hogy ez az ankét csak angolul érhető el, és ezidáig szinte semmilyen felhívást nem tettek ezzel kapcsolatban. Ez a 2008-as ankéttal hasonlítható össze, amelyet hasonlóan csendes módon, észrevétlenül tettek közzé. A jelenlegi ankétban 12 kérdésre kötelezően kell válaszolni. A 12 kérdéshez válaszlehetőségek tartoznak, melyek közül a számunkra leghelyesebbnek véltet kell kiválasztani. A 12 kérdés után egy nem kötelező rész is van, melyben max. 500 karakter felhasználásával saját véleményünket is kifejthetjük. Most még időben vagyunk, és kihasználhatjuk azt, hogy a véleményünknek hangot adjunk.
A hobbink védelme érdekében meg kellene előzni azt, hogy hibás döntéseket hozzanak és biztos, hogy egy általános tilalom jöhet az egzotikus állatok Európába történő importálására és még ki tudja mire… Ön is tehet ez ellen és mindenki (akár Ön is!) kitöltheti az online ankétot a Bizottság honlapján a következő link alatt:
http://ec.europa.eu/environment/
consultations/invasive_aliens.htm

Majd a megjelenő oldal szövegének első harmada a következő mondatot tartalmazza „If you are answering this consultation as a citizen, please click here to submit your contribution.“ Kattintson a „here“ szóra és máris megjelenik a 12 kötelezően kitöltendő kérdés, illetve a 13. pontban saját véleményét is kifejtheti magyarul. Amennyiben valamennyi kötelezően kitöltendő kérdésre választ adott, úgy nyomja meg a lap alján található „SUBMIT“ mezőt és véleményét – még egy ellenőrző kód beírásával – a bizottság már meg is kapta. A kérdésekre adott válaszok törléséhez a „Clear existing answers“ mezőre kell kattintani. Aki nem boldogul az angol nyelvvel, annak a magyarra fordított kérdéseket és a válaszlehetőségeket szívesen átküldöm e-mailben, mivel a kérdések és válaszlehetőségek terjedelme nem ad lehetőséget a teljes megjelentetésre.

E-mail címem:
nemes101@freemail.hu.
A társadalmi vita április 12-én lezárul, így mindenkit a mihamarabbi részvételre kérnék!

Nemes Imre
Gyula

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu