2019. november 17. Vasárnap  ·  Eddigi látogatók: 1,611,298  ·  Online: 73
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
A kanárimadár története
Nyomtatható változat!

.

Az előző számban egy érdekes történelmi dokumentumot mutattunk be a kanárik kultúrtörténetéből. Sorozatunkat folytatva, most azzal foglalkozunk, hogy miként is került ez a kedves kis madár Európába és hogyan terjedt el kedvelt díszmadárként.

Hogyan került a kanári Európába?

Az első kanáripéldányokat (Serinus canaria canaria) már a tizennegyedik században egy francia utazó bemutatta a Cadiz nevű spanyol kikötővárosban. Akkoriban azonban nem tanúsítottak különösebb érdeklődést a kistestű madár iránt. Csak 1473-ban, amikor a spanyolok meghódították a Kanári-szigeteket, akkor kezdtek felfigyelni a „cukormadárkákra“ – ahogy ők hívták.
Szemfüles szerzetesek hamar rájöttek, hogy a kanári kiváló áruportékává is válhat dallamos énekhangja, bizalmas természete és könnyű tenyészthetősége miatt. A kereskedelem hamar fellendült, arra azonban ügyeltek, hogy a sárgás-zöldes kismadárból csak hím egyedeket adjanak el külföldre, arra kényszerítve ezzel a díszmadárkedvelőket, hogy újra és újra vissza kelljen jönniük Spanyolországba újabb egyedeket vásárolni. Ezzel a ravasz megoldással több mint egy évszázadig sikerült a kanárikereskedelem monopóliumát megtartani spanyol kézben.
A legenda szerint ez a kereskedelmi monopólium akkor ért véget, amikor egy spanyol kereskedelmi hajó Elba előtt zátonyra futott, amelyen sok más áru mellett kanárikat is szállított. Ezek kiszabadulva párosodtak az ott őshonos madarakkal és hamar benépesítették az egész szigetet. A kutatók mai álláspontja szerint azonban ez az elképzelés nem állja meg a helyét.
Két másik elképzelést valószínűbbnek tartanak. Az egyik szerint a kereskedelembe bocsátott madarak közé néha egy-egy tojó is bekerült, ezeket fogták be a tenyészetbe és így tudtak önállóan tenyészmunkába fogni más országok is.
A másik vélemény szerint olasz csempészeknek sikerült tojókat kihozniuk Spanyolországból, akik azután elkezdték saját hazájukban szaporítani a madarakat.
A tizenhatodik században a kanári nagyon értékes madárnak számított, valósággal státuszszimbólumként használták. Az uralkodó és gazdag emberek madarává vált. Valószínűleg ez a tény is hozzájárulhatott ahhoz, hogy ravasz kereskedők és tenyésztők utakat keressenek arra, hogy a madarat Spanyolország határain kívül is szaporítsák és értékesítsék. A tizenhatodik század végére ennek a folyamatnak köszönhetően a kanárit már Európai számos más országában – például Franciaországban, Olaszországban, Hollandiában, és Angliában – is meg lehetett vásárolni.
Olaszországból került a madár Tirolba is az élénk kereskedelemnek köszönhetően. Itt Imst városában és annak környékén a bányászok körében komoly tenyészközpont alakult ki, amely az 1800-as évekig az egyik legjelentősebb tenyészhelynek számított. A hosszú téli hónapok alatt a kanári kedvelt házikedvencévé vált a hó miatt beszoruló lakosságnak. Imst az idő során fontos kereskedelmi csomóponttá vált. A legtöbb kereskedő vagy útjába ejtette, vagy innen indította árusító körútjait Európa más országaiba. Innen kerültek a madarak Németországba is. A tenyésztés során a madarak szürkés-zöldes színe egyre inkább átfordult világossárgába, ez a jelenség hozta a kanárinak az „aranymadárka“ becenevet.

A kanári meghódítja Németországot

A kanáritenyésztés németországi központjává Nürnberg nőtte ki magát. 1645 körül főként kézművesek foglalkoztak a tenyésztésével, akik azután a szaporulatot külkereskedőknek adták el. Ebben az időben a történelmi feljegyzések már évente 8000 példányos tenyésztői eredményekről számolnak be, ami komoly bevételt jelentett a város számára. A hatalmas tenyésztői siker miatt sokan „nürnbergi madárnak“ nevezték a kanárit ekkoriban. A tizenhetedik század végére Nürnberget megviselte a sok háborúzás, a kereskedelem és az ipar összeomlott, a kanáritenyésztés is lehanyatlott.
A tizenkilencedik század elején a tiroli bányászok már nem tudtak megélni foglalkozásukból, így Imstből sokan a Harz-hegységbe költöztek, hogy az ottani bányákban biztosítsák megélhetésüket. Így kerültek a madarak is a Harzba. A harziak érdeme, hogy a madarak énekét alig lehetségesnek hitt magasságokba tudták emelni különleges tenyésztői munkájukkal. Ezt a fajtát hívják azóta is harzi rollernek, vagy más néven „szász kanárinak.“ Innen a kanári meghódította egész Németországot, mint társaságkedvelő, barátságos madár.

Mihalec Gábor
Sándorfalva
Forrás: www.kanarien-insel.de

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu