2019. november 17. Vasárnap  ·  Eddigi látogatók: 1,611,262  ·  Online: 63
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Madárhírek a nagyvilágból
Nyomtatható változat!

.

Óceánjáró kismadarak

Egy alig verébnyi kismadár szó szerint túlszárnyalja sok társát. Erről számoltak be német és kanadai kutatók a „Biology Letters“ című szaklapban. A tanulmány szerint a hantmadár évente 29 000 kilométert tesz meg azért, hogy alaszkai költőhelyéről eljuthasson kelet-afrikai telelőállomásaira és vissza. Franz Bairlein és Heiko Schmaljihann, a wilhelmshaveni „Vogelwarte Helgoland“ intézet munkatársai és kollégáik szerint a madár alig 25 grammos testtömegéhez viszonyítva ez az egyik leghosszabb ismert repülési távolság a madarak világában. Ezért is olyan érdekes a kérdés, hogy miként képes erre ez a kicsi madár évente kétszer is, különösen a kíséret nélkül költöző, tapasztalatlan fiatal madarak.
A hantmadarak (Oenanthe oenanthe) a Föld északi területein költenek Alaszka és Kanada észak-nyugati csücskében. Amerika melegebb területeit mintha nem fedezték volna fel maguknak ezek a madarak, inkább Afrikába repülnek, hogy ott teleljenek ki. Bairlein, Schmaljohann és munkatársai bizonyítékot akartak szerezni a jelenségre, ezért Alaszkán több hantmadarat elláttak egy 1,2 gramm súlyú adatrögzítővel, amely folyamatosan rögzíti a környezeti fény változásait, valamint időszámlálót is tartalmaz. E készülékek adatainak alapján a kutatók rekonstruálni tudták a madarak repülési útvonalát.
A kis madarak valóban átszelték Alaszkát, majd átrepülték Oroszországot, Kazahsztánt és Arábiát egészen Kelet-Afrikáig. Útjuk során napi 160 kilométert tettek meg, ám visszafelé jóval gyorsabban haladtak, ekkor átlagosan 250 kilométert repültek naponta. A Baffin-szigetekről a Brit-szigetekig kerek 3500 kilométert repültek a nyílt Atlanti óceánon. Hogy két költőterület példányai időnkén találkoznak-e egymással és keverednek-e, az jelenleg még talány, A tudósok az izotópvizsgálat alapján egyelőre azt feltételezik, hogy minden kolóniának megvan a saját költőhelye, és oda is megy vissza.

Forrás: www. umwelt.scienceticker.info
Az ásítás fertőz – még a madaraknál is

Amerikai kutatók a közelmúltban igazolták, hogy a hullámos papagájok nem csak hogy utánozzák társaik ásítását, de ellenállhatatlanul kényszeresen is utánozni kénytelenek azt. A tudósok szerint ez a tulajdonság – amelyről eddig azt gondolták, hogy csak az emberi faj sajátja – ezeknek az értelmes madaraknak a magasan fejlett szociális viselkedésére utal.
Andrew Gallup és munkatársai a New York-i Binghamton University kutatói a vizsgálathoz 21 hullámos papagáj viselkedését rögzítette 21 napon keresztül. Az egyenként másfél órás felvételeket különböző napszakokban készítették, hogy ezzel kizárják a különös viselkedés napszakhoz kötött voltát. A biológusok az ásítás gyakoriságát korreláltatták az egész csoport viselkedésével. Amikor egy hullámos papagáj ásít, az az ember számára is jól felismerhető. A madarak enyhén lehunyják szemüket és tágra nyitják a csőrüket.
A kiértékelés szerint minden egyed óránként háromszor ásított. A csoportviselkedés részletes analízise egyértelműen igazolta a magatartás átterjedését a többi egyedre. Amikor az egyik madár kitárta a csőrét, az ásítás gyakran hullámként söpört végig az egész kis csoporton. Ha tehát az egyik hullámos ásít, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy a következő 40 másodpercben a mellette álló társa is ezt fogja tenni – erre világított rá a kutatók statisztikai elemzése.
Andrew Gallup megfigyelései szerint a hullámosok körében nemcsak az ásító magatartás ragályos, hanem a nyújtózás is. A felvételek azt mutatták, hogy a madarak ezt a magatartást is visszatükrözték társaik felé. Amikor az egyik madár hátranyújtott a lábát és kitárta a szárnyát, akkor a szomszédja is ugyanezt tette – számolnak be a biológusok.
A vizsgálat során arra is fény derült, hogy milyen tényező állhat az ásítás és a nyújtózkodás utánzásának jelensége mögött: A lehetséges fenyegetés. A kutatók azt figyelték meg, hogy amikor a madarakat enyhén megijesztették, az ásítás és nyújtózkodás gyakorisága intenzívebbé vált. Azt gyanítják, hogy a hangok a madarakat éberségre intik, ezért fajtársaik viselkedését is jobban figyelik.
A tudósok egy ideje annak is nyomára bukkantak, hogy mi okozza az ásítás kényszeres utánzását nálunk, embereknél is. Sok érv szól amellett, hogy az ember azért tükrözi vissza az ásítást, mert öntudatlanul beleképzeli magát a másik helyébe. Hasonló jelenség játszódik le az emberszabású majmoknál is. Vizsgálatok szerint ők is együtt ásítanak fajtársaikkal, és képesek az együttérzésre. Azonban az még mindig kérdés, hogy a hullámos papagájok végső soron miért is utánozzák egymás magatartását. Andrew Gallup szerint azonban alapvetően mégiscsak a madarak szociális életközösségében kell keresnünk a választ.
A kis papagájoknak rendívül kifinomult szocális segítséghálózatuk áll a rendelkezésre. Ez összeköti őket az emberrel és az emberszabásúval.

Forrás: ww.wissenschaft.de
Mihalec Gábor

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu