2019. november 17. Vasárnap  ·  Eddigi látogatók: 1,611,311  ·  Online: 67
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Égeresek vámszedője
Nyomtatható változat!

.

Mire e sorok nyomtatásban megjelennek, már áprilisra fordítottuk a naptárt, miközben sorra érkeznek haza a kis hazánkban költő, vonuló madárfajok téli szálláshelyeikről. Most mégis egy olyan madárkával szeretném megismertetni a kedves olvasót, mellyel nem kimondottan a nyári időszakban van szerencsénk találkozni. Bár fészkelőként is számon tartjuk (szakemberek becslése szerint nagyjából 250 pár költ magas-, illetve középhegységi fenyveseinkben, pontosabban sikeres költését eddig csupán a Bükk-hegység öreg állományú lucfenyő erdeiből bizonyították), vele, illetve kóborló és sokszor nagyszámú csapataival többnyire inkább szeptember-október hónapokban találkozhatunk. Hazánkon átvonuló példányai tavasszal (márciusban-áprilisban) is megfigyelhetők, a költőpárok zöme is rendszerint ilyenkor alakul ki.
Senkit nem csigázok értelmetlenül tovább, a csízről lesz szó a következő sorokban, erről a verébnél látványosan kisebb, hegyes csőrű énekesmadárról, melyről a méltán népszerű, Salamon király gyűrűje című könyv szerzője, Konrad Lorenz is csak elismeréssel ír, méltatva e kis pintyféle szelídségét, emberhez való nemegyszer feltétlen ragaszkodását. Karl von Linné 1758-ban még Fringilla spinus néven írta le e fajt, sokáig Carduelis spinusként ismertük, a legújabb, 2012. januári taxonómiai kutatások pedig már Spinus spinus tudományos névvel ruházták fel.
Valaha szinte minden falusi mesterember műhelyének falán lógott egy, vagy több kis kalitka, benne, bennük egy tengeliccel, zöldikével, csízzel, s énekükkel, bizalmas viselkedésükkel ők hoztak színt, életet a szürke hétköznapokba. S igaz ugyan, hogy a „madarászok“ köreiben, sok esetben kőcsízként ismert csíz éneke nem kelhet versenyre a költőket is megihlető, szerelmes májusi éjszakákat átdaloló fülemüle csattogó dalával, kellemes csicsergésében mégis van valami szívet-lelket melengető.

Ismerjük hát meg őt.

Eurázsiai csíz
(Spinus spinus)

Monotipikus faj, azaz változatairól, alfajairól nem tesz említést a tudomány.

Meghatározása

Testhossza 11-12,5 cm (4 1/2 in).
A hím szárnyának hossza 66-75 mm, ugyanez a tojónál 64-74 mm, a farok tollak hossza 42-49 mm, csüd 12-14 mm, csőre a koponyától mérve 7-10,5 mm.
A hím mért tömege 11-14 g, a tojó sokszor nehezebb, tömege elérheti a 17 grammot is.
Az eurázsiai csíz, a sok helyütt királycsíznek is aposztrofált csicsörke után a legkisebb, Európában, s így kis hazánkban is előforduló valódi pinty, fajára jellemző, igencsak hegyes, ugyanakkor mégis kúpos csőrrel, az öreg hímeken sárgát erősen mutató élénkzöld – sötétebb csíkokkal tarkálló – tollazattal, fényes sárga szárnycsíkkal (szárnysáv), zöldessárga farkcsíkkal, és a csicsergő énekébe beleszőtt, nazálisnak tetsző, ziháló, lihegő hangokkal. A hímek könnyen beazonosíthatók fekete sapkájukról és állukról, míg zöldessárga (szürkével árnyalt) testük csíkokkal mintázott, szárnycsíkjuk élénksárga; a fiatalok hasonlítanak az öreg tojókra, de összességében szürkébbek.

Összetéveszthető fajok

Az eurázsiai zöldike (Chloris chloris) sokkal testesebb, 1 1/2 – szer is nagyobbat mutat madarunknál, csőre ebből eredően jóval robusztusabb, az öreg madarak nem csíkosak, és nem rendelkeznek sárga szárnycsíkkal sem (természetesen leszámítva az elsőrendű evezőtollak sárga külső zászlóját).
A már említett csicsörkének (Serinus serinus) csízünk hegyes csőrével szemben szinte tömpe, nagyon rövid, és erősen kúpos csőre van, a sötét szárnyfedőtollak nem alkotnak élénk, határozott kontrasztot a fényes sárga szárnycsíkkal, a szélső kormánytollak tövén hiányzik az élénksárga színezet, valamint az öreg hímek nem rendelkeznek fekete állal, és sapkával.
A citromcsicsörke (Serinus citrinella) testén (mell, has, oldalak) nem mutat csíkozottságot (a rozsdásbarna sráfokat magán viselő juvenilis példányok kivételt képeznek), és hiányzik a farok tollak tövi részéről a sárga mintázottság.
A Himalája erdeiben szinte „remeteként“ élő tibeti csíz (Serinus thibetanus) hímek első-, és másodrendű evezőtollainak külső zászlóján minden életkorban megfigyelhető a sárga színezet, míg a tojó tibeti csíznek pedig egyáltalán nincs sárga panelje a farok tövénél.
Madarunkhoz, vagyis az eurázsiai csízhez nagyon hasonló, de földrajzilag elszigetelt fenyőcsíz (Carduelis pinus, Spinus pinus) leírását majd a faj részletes bemutatásakor taglaljuk.

Leírása

Az ivari dimorfizmus (kétalakúság) – a rokon fajokhoz hasonlatosan – madarunkra is jellemző. A hímet fekete sapka, és ugyanilyen színű torokfolt jellemzi, színezetében domináns a zöldessárga, csőre hegyes, kúpos, igazi magevő csőr. Testoldalát vékony, sötét (fekete) csíkok díszítik. A tojó hozzá igen hasonló, de összességében fakóbb, s a sárga színt nála inkább a zöldes árnyalatok veszik át (szürkészöld, olajzöld), testoldalán a csíkok kifejezettebbek, vastagabbnak is tűnhetnek, hasi oldalán több a fehér. Fekete torokfoltja nincs, és a fejtető sem ilyen. A fiatal madárka, ha lehet, még fakóbb, mattabb, a hát zöldjébe barnás árnyalat vegyül, hasa és kloáka környéki tollazata piszkosfehér, a testék ékesítő sráfok, vonalkák barnásba hajló feketék.

Öreg hím

Homloka, a fejtető, valamint a kantár fekete, nyakának hátulsó része zöld vagy zöldes-sárga, az egyes tollak szürke, vagy fekete hegyűek. Fényes sárga szemöldöksávja a szemek fölött kezdődik, és a szem mögött továbbfutva szinte érinti a fülfedőtollakat, mintegy körülfonva azokat, és leszalad a nyak oldalán, sötét szemsávja vékony; kantárjának alsóbb része, az arc és a fülfedőtollak sárga színnel jellemezhetőek, zölddel mosottak. Tarkójának alsó része a dolmányig, továbbá a hát és vállfedők gazdagon, dúsan mélyzöldek, dolmányának tollai a középső részükön (gerinc, cséve) feketésbarnák, ugyanígy a már említett hát-, és vállfedőtollak is; farkcsíkja világossárga, mely színezet sárgászölddé, zöldessé válik a felső farok fedőtollak felé haladva.
A farok rövid, villás hegyű, mélyen kimetszett, és zömében fekete, a szélső kormánytollak tövi része mély sárgával gazdagon árnyalt, de némelyik középső faroktoll alapja is lehet ilyen színű. A középső fedők feketék, hegyi részükön széles, halvány zöldessárga mintázattal, a nagyfedők szintúgy feketék, peremük és hegyi részük meglehetős szélességben halványzöld. A fiókszárny, valamint a kézfedőtollak (kézfedők) feketék, finom zöldes élűek; a repülési tollak (evezőtollak) feketék vagy feketés színűek, az elsőrendűek belső zászlója és az összes másodrendű a tövénél sárga, nagyjából az említett tollak fele hosszúságáig sárga szegéssel, harmadrendűek is feketébe öltöztetettek, halványsárga vagy fehéres színnel körülölelve. Álla fekete, a torok és a mell sárga, ez a mell oldala felé haladva zöldes árnyalatúvá lesz, hasának felső része sárga, oldala sárga vagy zöldes árnyalatú, hasa alja és lágyéka az alsó farokfedőtollak irányába mutatva feketével csíkolt. Csőre vékony és éles, hegyes, felső csőrkávája sötétbarna, a csőrorom barnás, egyes példányok esetében inkább szürkés, míg az alsó csőrkáva sápadtabb, haloványabb. Lába és az ujjai sötétbarnák. Télen, a fejtető, a tarkó, és a nyak oldalának egyes tollai, továbbá a fülfedőtollak, az áll, a torok, a dolmány és hát tollai szürke, vagy szürkéssárga hegyűvé lesznek, általában sokkal tompább, mattabb, vagy inkább tompa zöldet, mint sárgát mutatva, és a szárnycsík a nagyfedőtollakon is sokkal kevésbé fényes, mint nyáron.

Öreg tojó

Homloka, feje teteje a tarkó felé szürkészöld, sárgásbarna, egyes példányok esetében rozsdabarna színezetű tollhegyekkel, maga a tarkó valamivel zöldesebb, a tollakon megmutatkozó összes sáv, vonalka feketébe hajló, még inkább barnás, finomodva a homlokon és a fejtetőn. Szemöldöksávja halványsárgás, vagy fénytelen barnássárga, a szemek és fül-fedőtollak fölött, illetve mögött hátrafelé kanyarodva a nyak hátulsó része irányába; kantárja piszkos-, vagy sötét hamuszürke, arca és fülfedőtollak (pofa) zöldesszürkével átitatott, „mosott“ sárgák. Dolmánya, háta és vállfedők (vállfedőtollak) a tarkóhoz hasonlatos színűek, feketés, vagy feketésbarnával erősen, dúsan csíkozottak; farkcsíkja zöldessárga vagy olajzöld. Kormánytollai, mint az öreg hímnek, de összességükben nagyon sötét barnát mutatnak, a külső tollak bázisa finom sárga, vagy halványsárga élekkel ékesített.
Közép-, és a nagyfedőtollai, az öreg híméhez hasonlatosak, de mégiscsak halvány sárgászöldesek, krémes vagy fehéres „felhanggal“; az evezőtollak szintén az adult hím tollaira hajaznak, de ezen tollak alapja és széle nagyon halvány vagy fakó sárga; a két felső harmadrendű fehér, vagy még inkább krémszínű szegélylyel körülölelt, az alsó részük sárgás. Álla és a torka a nyak oldalán törtfehér, vagy tompa sárgás színű, matt, fénytelen, torkának alsó része, valamint a mellkas és oldalának felső része (harmada) sárgás árnyalatú, széles, feketés csíkokat vonultatva fel a mellen és lágyékon; míg maga a mell és a has alsó területe, továbbá az alsó farokfedőtollak sárgásba hajló, krémes fehér színűek, vagy fehéresek. Télen szürkévé, szürkésebbé válik, válhat (egyes példányokon) a fej és hátoldal, ugyanakkor a költési időszakban sárga területek zöldesebb árnyalatot vesznek fel, és ezen testrészek is szürkésebbé, mélyebb tónusúvá, tompábbá, jellegtelenebbé „alakulnak“ át.

Fiatal (juvenilis) madár

Nagyon hasonlít az öreg tojóhoz, de homloka, a fejtető (korona), tarkója, dolmánya, valamint vállfedőtollai, nem utolsósorban háta, és felső farok fedőtollai sárgásbarnák, sötét barna csíkokkal. Szemöldöksávja és nyakának oldala fehéres, fakó, vagy halvány barnássárga, a fülfedőtollak halvány barnát mutatnak, és sötéten csíkoltak. Szárnyai és a kormánytollak az öreg (adultus) tojóéhoz hasonlóak, de az elsőrendűek alapja gyakran halványabb vagy fehéres tónusú, a nagyobb fedőtollak (nagyfedők) meleg barnássárga, de sok esetben még inkább homokbarna hegyűek, az elhasznált, kopott nagyfedők sárgás-fehérek, barnással „fedett“ piszkos sárgák.
A fiatal (juvenilis) eurázsiai csíz testének alsó oldala tompa szürkés-barnássárga vagy tört-fehér, fekete foltokkal a mell felső részén, és a toroktól lefelé a test alsó oldala irányába ezek foltocskák sráfokká, vonalkákká módosulnak. Első téli tollazatát feltételezhetően a post-juvenilis vedléstől (mely rendszerint augusztus végén következik be) viseli, de a külső nagyfedők (a 3.-tól a 6.-ig) és az összes első-, és másodrendű evezőtoll, és a farok tollak (kormánytollak) megmaradnak a fiatalkori tollazatból. Ezeket madarunk csak a következő vedlése alkalmával hullajtja el, illetve cseréli le.
A farok tollak zöme, de legalábbis a szélső 3, vagy 4 pár hegyes, melyek a kilencedik hónaptól mindinkább kopottabb formát mutatnak. Ha a középső kormánytollak már átvedlettek, szemmel is jól érzékelhető kontraszt figyelhető meg, az átvedlett tollak ugyanis lekerekítettebbek, frissebbek, míg a szélsők hegyesnek tűnnek, kopottak.
Az első teles hímek hasonlítanak az öreg hímre, de a dolmányuk és hátuk erősebben csíkolt, és a nagytollakon (evezőtollak) mutatkozó sárga színezet nem olyan kiterjedt, kifejező; az első téli ruhájukat viselő tojók nagyon hasonlítanak az öreg tojókra, de megtartják arcuk, fejük és a dolmányuk meleg, sárgásbarna tollait.
Cserna Zoltán ifj.

Felhasznált és ajánlott irodalom:
Peter Clement, Alan Harris and John Davis:
FINCHES AND SPARROWS
Helm Identification Guides 1999

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu