2019. november 17. Vasárnap  ·  Eddigi látogatók: 1,611,263  ·  Online: 74
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Miért ás a papagáj?
Nyomtatható változat!

.

Sok tenyésztő életét megkeseríti – főleg így tavasz tájékán – egy-két papagájuk, amelyek látszólag minden különösebb ok nélkül elkezdenek lyukakat ásni a röpde aljában. Ezzel a tevékenységükkel nemcsak magukat piszkítják be, hanem a röpdét is alaposan felforgatják. A tevékenység hátterében legtöbbször a megfelelő fészkelési alkalmatosság hiánya áll, így annak biztosításával madaraink általában abbahagyják ezt a tevékenységüket. A gondok akkor jelentkeznek, ha elhelyeztünk már odút a röpdében. Ekkor probléma lehet, hogy az nem a földön van, ezért első lépésben temessük be a lyukat, és helyezzük oda az odút, lehetőleg fektetve. Ennek ellenére lehetnek tojók, amelyek mindenféleképpen maguk vájta lyukban szeretnének költeni. Ebben az esetben két dolgot tehetünk: Hagyjuk, hogy a tojó ott költsön, ahol szeretne, vagy szilárd padozatú röpdében helyezzük el, ahol nem tud ásni. Ez utóbbi esetben a tojó minden további nélkül költ majd a röpdében felhelyezett odúban is. Ha engedjük a földi lyukban költeni madarunkat, általában nem, vagy csak egy-két fióka nő fel, hiszen a földes környezet klimatikus és higiénés viszonyai nem kedveznek a költésnek. Probléma lehet, ha madarunk jóval a költési szezon előtt még nagyon hidegben szeretne tojásokat rakni, hiszen ez a kikelő fiókák pusztulásához vezet. Ekkor célszerű a tojót kalitkába elhelyezni és visszafogottabban etetni, majd néhány hét elteltével visszaengedni a röpdébe. A takarmány és helyváltoztatás a költés ellen hat, viszont a megszokott hely, jó etetés és a partner ismét stimulál, tehát nem kell attól tartani, hogy a szezon kimarad.
Vannak fajok, amelyeknél a kaparás és ásás faji sajátosság, és hozzátartozik a minden napi táplálékkereséshez. Ilyen faj például a kecskepapagáj (Cyanoramphus novaezelandie), amely Új-Zéland tengerparti sávjában él. A tengerpart közvetlen 20-50 méteres sávja homok, majd a további körülbelül 100-150 méteres mélységben füves pusztaság fák és bokrok nélkül. Az állandó szélben a madarak repülnek, majd földet érve szaladnak és kaparni kezdenek, hogy megszerezzék táplálékukat. Egész napjukat ezzel töltik, így érthető, hogy amit a legtöbb tenyésztő nem szeret bennük, az miért van így. A kecskepapagájok mozgásigénye ezért nagyobb, mint pl. a jákóké, amelyek a nap 90%-át egy fa lombkoronájában töltik.
A másik fő indíték, tehát amiért a papagájok áshatnak, a táplálékszerzés, ami elsősorban ásványi anyagokban, illetve nyomelemekben gazdag terméseket, gyökereket vagy rovarokat célozhat. Ezt tehát új táplálékféleségek bevezetésével orvosolhatjuk.
A harmadik, és egyben utolsó ok az a rossz szokás, amiről csak szilárd, illetve rács padozatú röpdében szoktathatjuk le madarunkat. Ez azonban szerencsére csak a példányok igen kis hányadát érinti!

Rostás Balázs
Vác

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu