2020. október 21. Szerda  ·  Eddigi látogatók: 1,934,989  ·  Online: 97
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Egy ízig-vérig ritkaság a koronázó városban
Nyomtatható változat!

.

Hogy miért van ez így, nem tudom, de az afrikai Serinus nemzetség tagjai között igen kevés azon fajoknak a száma, melyek akár a szabad természetben, akár tenyésztett körülmények között színváltozatokat, mutációkat produkáltak volna. Ám lehet, hogy szerény személyem szűklátókörűségének tudható be, hogy életem eddigi 42 éve alatt csupán néhány alkalommal (két kezemen meg tudom számolni) találkoztam ilyenekkel. Pontosabban egy mozambik csicsörke (Serinus mozambicus) izabell mutációt láttam a 2002-ben, Belgiumban vásárolt Díszmadár enciklopédiában, mely könyvet én még flamand nyelven vásároltam meg az az évi Díszmadár Világkiállításon, és ami azóta kis hazánkban már magyarul is megjelent.
A sors, vagy inkább tenyésztői szerencse azonban egy ilyen színezetében ritkaságnak számító kis madárral hozott össze nem is olyan rég.
A madárka történetéhez azonban egészen régre kell visszautaznunk. A cikkhez mellékelt képről lehet, hogy nem derül ki első pillantásra, de egy szürke csicsörkéről (Serinus leucopygius) van szó. Anyját még Kisbéren vásároltam a debreceni illetőségű Somogyi Laci barátomtól, egészen pontosan egy párnak hitt madarat vettem én akkor, s csak otthon derült ki, bizonyos idő elteltével később, hogy két tojóhoz jutottam. Az egyiket 2005-ben a Csili művelődési házban elcseréltem Kerek Laci bátyám temperamentumos, tüzes hímjére, s innentől kezdve egy szürke csicsörke pár tulajdonosának tekinthettem magam. A rákövetkezendő esztendőben madaraim szaporulattal ajándékoztak meg, egy új fajjal növelve, gazdagítva a kis tenyészetemben utódokat reprodukálni képes pintyfélék számát. Örömöm nem tartott sokáig, mert az agresszív hím saját vérét, azaz fiókáit agyonverte. Ez azonban egy másik történet.
Aztán bekövetkezett, amitől titokban mindig is tartottam, mert elvesztettem a hím szürke csicsörkét (elpusztult). Telt-múlt az idő, de nem sikerült özvegy madárkámhoz párt szereznem, szürke csicsörke tojóm pedig egyre csak öregedett. Ki tudja, mennyi idős lehetett, mert sajna, azonosító alumínium karika nem ékesítette lábát. Viszont mozambik csicsörkéket akkor is éppen tartottam, illetve tenyésztettem, több-kevesebb (inkább kevesebb) sikerrel, s már kacérkodtam a gondolattal, hogy hibrideket igyekszek majd meg kreálni. 2009-ben a gondolatokat tett is követte, úgymond a szükség törvényt bont alapon cselekednem kellett. Fajtárs hím ösztönzését nélkülözve az „öreg“ szürke (egyes irodalom szerint fehér farkcsíkú csicsörke, de szürke mozambiknak is hívta valaki ismerőseim körében…) csicsörke tojóm produkált egy fészekalja, természetesen üres tojást. Lépni voltam kénytelen, s egy nálam kelt, 2007-es impozáns mozambik csicsörke hímmel párosítottam. Első közös tojásaik terméketlenek lettek, ám a következő költés mindhárom fészekbe került tojása megtermékenyült! Majd még egy költést engedélyeztem nekik, amely együttlét során újabb 2 termékeny tojci lett az eredmény. Összesen 4 hibrid csicsörkét (szürke csicsörke tojó x mozambik csicsörke hím) „fogtam“ a pártól, két tojót, és ugyanennyi hímecskét, s miközben e sorokat pötyögtem egyre inkább lestrapált klaviatúrámon, az egyetlen jelenleg is birtokomban lévő hím hibrid madárkám szíve markoló strófákat eresztett az éterbe.
Tavalyelőtt aztán sikerült Kuglics Józsi barátomtól egy hímet vásárolnom, élemedett korú, és minden bizonnyal fajtárs hímre veszettül szomjazó szürke tojóm számára. Lettek is tojásaik, ki is kelt, keltek a picik, de nem húzták sokáig. Kudarcomat az egyre vénülő tojóra fogtam, egy pöttyet is be is rágtam rájuk, aztán egy huszáros vágással úgy döntöttem, megszabadulok tőlük.
A madarak egyesületünk (Díszmadárbarátok Székesfehérvári Egyesülete H18) gazdasági vezetőjéhez, Tóth Lajoshoz kerültek, akinél hogy, hogy nem, tiszta vérű (persze mi más), szürke csicsörke madárkát keltettek, és neveltek. E madárka azonban a mellékelt fotón is bemutatásra kerülő mintázatot vette fel. Részleges albínóként aposztrofálnám, ha valaki ezt megkérdezné. Természetesen szépnek nem szép, legalábbis korábban égszínkék szemeimet nagyon tudja bántani az efféle tollruha, mintázat, de bizonyára vannak, illetve lesznek olyanok, kiket mélyen megérint az ilyen színezet. Amint a képen látható is, madarunk testének több mint az 50%-a fehér, s ezt máshogy nem is tudnám nevezni, tarka. Soha sem titkoltam, hogy olvasatomban tarkának csak a mezőn békésen legelésző teheneket tudom elképzelni, ezért egyfajta boldogság ez „piciny“ szívemnek, hogy nem nekem kell nap mint nap nézegetnem. Megteszi ezt helyettem Lajosunk.
Nekem megmarad a hibrid hím szemet gyönyörködtető látványa. Ja, hogy róla még nem is ejtettem szót? Aki székesfehérvári díszmadár kiállításainkon (2010-2011) látta, elismeréssel szólt róla, természetesen én is elfogult valék ebben a témakörben, de nem is tehetek másként. Színét anyjától, rajzolatát apjától örökölte ez a tünemény madárka, vagyis annyi módosulás történt, hogy ami a mozambik csicsörkék esetében zöld, az itt palakék, ami sárga, az meg fehéren világít. Az egyetlen zöldes árnyalat a farkcsík, ami halványzöldet mutat, sárgával leheletfinoman árnyalva.

Ha a képen bemutatott részleges albínó szürke csicsörke tojó nem is olyan szép, és nincs olyan hírértékű, mint a 2012. április 23-án, interneten közzétett hófehér színű kardszárnyú delfin, akit felfedezői Jéghegy névre kereszteltek, azért mégis e Lapban a helye. S ha Tóth Lajoson kívül legalább még egy díszmadártenyésztő barátunk örömét leli eme tarkaság látványában, már megérte, hogy a kép és hozzá e kis cikk napvilágot látott.

Cserna Zoltán ifj.
Fotó: Tóth Lajos

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu