A természetben élő kakukk tojó madár gyakran más madarak fészkébe rakja le tojását, például a narancsfejű szövőmadár fészkébe. Ezt azért teszi, mert valószínűleg ő maga is szövőmadár szülők által felnevelt egyed. Véleményem szerint ez egy örökletes rossz tulajdonságot hordozó magatartás következménye. Valamikor a természetben egy valamilyen súlyos, fertőzéses betegség tizedelhette meg a kakukk populációkat. A rossz tulajdonságot hordozó kakukk tojók, már ekkortájt is más fészkekbe, dajka madarak fészkeibe tették tojásaikat, így ezek fiókái más fajú madarak által neveltetve nem estek áldozatul a betegségnek. Ők a mai kakukk nemzedék túlélő nemzedéke! Ha például szövőpinty szülők nevelték fel, akkor a fiatal kakukk a szövőpintyeket tekinti szüleinek, mivel az ő fészkükben látta meg a világot, az ő éneküket hallotta, az ő szokásaikat, viselkedésüket utánozta. Így nincs semmi különös abban, hogy a szövőpintyek fészkét tekinti otthonának és használja költési fészkéül. Az a tény, hogy a kikelő pintyeket kilöki a fészekből, lehet véletlen is, az etető szülő csőrét vélve, keresve: ugyanis a kikeléskor még zártak a szemei, tehát nem lát.

Mint tudjuk, a ragadozó sasok fiókája is kilöki a fészekből testvérét, ha kevés a tápláléka! Tehát, a mai kakukk, amely más pintyek fészkébe rakja le tojását, a fajhoz való családi okok, vonzódás végett, választja a nevelő szülők fészkét, vagy valamely más egyed (ugyanazon faj) fészkét. Nem hibrid fióka lévén valószínű és tény, hogy nem sajátítja el a dajkaszülők fészeképítési fortélyait!

A képen látható hullámos hím és Fischer tojó papagájok 2001. november hónapban keltek. A Fischer tojást hullámos papagáj szülők fészkébe tettem. A kis Fischer második tagként látott napvilágot a hullámos családnál. Rajta kívül három hullámos fióka volt a fészekaljban. A hullámos szülőpár szépen etette mind a négy fiókát. Napról-napra egyre erősödtek, láthatóan jól fejlődtek. A szülőpár röpdében költött húsz pár hullámos papagáj társaságában. A hullámos papagájról, mint dajka madárról tudomásom szerint nincsenek irodalmi adatok, tapasztalatokról sem hallottam még, az általam is ismert és tisztelt idősebb és nagyobb szaktudású díszmadár tenyésztő kollégáktól. Dr. Romhányi Attila: Papagájok c. művében tesz említést arról, hogyha az Agapornisok, a szülő madarak tépkedik a fiókák tollát vagy nem etetik, meg kell próbálni hullámos papagájok fészkébe áttenni a fiókát. Ezzel magam is próbálkoztam. Van hullámos szülő, amelyik elfogadja és eteti egy-két hétig a Fischer fiókát, de azután, amikor (valószínű) már a kis mostoha fischerül kezd csevegni, a hullámos nem eteti tovább. Ilyenkor legjobb Fischer szülők alá helyezni a fiatal madarat, bár azok sem mind vállalják a mások gyerekét! A kézzel történő etetéssel a tapasztalataim szerint az a gond, hogy a három hetes Fischer fiókák nem hajlandók már pépes, lágy eleség fogyasztását erőltetni. A pépes eleséget ilyenkor felöklendezik és ha az apjuk (apjukkal elválasztva) nem eteti őket maggal, akkor sajnos le kell mondanunk róluk, ugyanis a kisebb testalkatú madarak a kirepülést követő 5-8-ik napon lesznek önállóak, ekkor már felszedegetik az apróbb magvakat, muharmag, fürtös köles stb. Hántolt magot az embertől sem fogadnak el, ha szájába teszem a napraforgót kiköpi. Ilyen kézzel etetési módszernél próbáltam a lágyeleség közé hántolt napraforgót, kölest, fénymagot is felfőzni, hogy szokják az ízét, de a száraz mag etetési próbálkozásaim ugyanúgy kudarcot vallottak. Legjobb tehát a fiatal madarakat a hímmel leválasztani egy külön kalitkába, és ugyanazon helyiségben ahol az életterük van, ne vigyük más helyiségbe! Ilyen megoldásnál a hím már aznap eteti a fiókákat, persze van hím, amely ha a tojó nincs vele nem törődik a fiókákkal. Az is megesik, hogy még ilyen pozitív hozzáállás esetén is egy-két napig kézzel kell etetni, utána már a hím egyedül is felneveli a fiókáit. A hullámos nevelte Fischer fiókát nem kellett kézzel etetnem, a tojó felnevelte, de háromhetes kora tájban kettő hullámos fiókát áthelyeztem másik fészekbe, azért, hogy a szülők megbirkózzanak az etetéssel, ugyanis a Fischer mellett a hullámos fiókák már nem sok eleséget kaptak szüleiktől. A Fischer szépen felnőtt és kirepült az odúból. A hullámosokat nem bántotta és esténként vagy napközben visszament az odúba, ahol a szülő már a második fészekaljon ült. Az odút sosem tévesztette el, nem ment másik hullámos fészkébe, és a tojó, bár mondom újra kotlott, nem bántotta a Fischert. A röpdében kb. három hétig hagytam a hullámosok között. Ezt követően ketrecbe tettem azzal a testvérével amelyikkel együtt nőttek fel. Később összetettem még egy hullámossal, mert nem tudtam milyen nemű lesz a Fischer. Az új hullámos tojó lévén, olykor zavarászva volt, a testvér az sosem! De komolyabb sérülést nem okozott neki a Fischer, csak nem tűrte meg az etetőnél, amikor ő a testvérével csemegézett. Most, amikor már tudom, hogy nőnemű a Fischer, egyértelmű számomra, hogy azért zavarta mert azonos neműek között ez szokás, nem tűrik meg egymást. A Fischer, a hullámos papagáj gyuri-gyuri monológját hallatja, csak mélyebb hangon, a Fischerek füttyeit nem hallottam még tőle.

Amikor elhatároztam, hogy egy Fischer papagájt egy hullámos papagájjal megpróbálok keresztezni, az motivált, hogy piros színt szeretnék a hullámos fajnál rögzíteni. A Fischer tojást már két éve próbáltam hullámosok által kiköltetni, ki is kelt, de két hét után már nem etette a szülő. A képen látható Fischer kiköltetése, amely tavaly végül sikerült, már a harmadik hullámos papagáj párnál jött össze. A képen látható hullámos hímmel most már hetedik hónapja együtt vannak, nem veszekszenek, és már etetik egymást. A keresztezés sikeréhez az kell, hogy olyan fiatal egyedek kerüljenek párba, melyek saját fajukkal nem voltak még párban. Azt, hogy lesz-e majd utóduk, csak remélhetem! Viszont az tény, hogy az agapornis csoport egy tagját sikerült, egy másik papagáj fajjal összehozni, felneveltetni és a nevelő madarakat szülőnek tekinti, ez is egy bizonyíték számomra a Conrád Lorenz által felvázolt madarak etimológiai és viselkedési reakciójának. Akik agapornis papagáj fajjal foglalkoznak, tudják mennyire agresszívek a saját fajukkal szemben is olykor. A fischer-hullámos papagáj pár, sikeres költése esetén véleményem szerint a fiókák egy új faj képviselői lennének, amelyek alkatilag sem a hullámos, sem pedig az agapornis faj termetét nem viselnék, a két faj közötti új papagáj törzs lenne.

Tóth L. Albert
(Hódmezővásárhely)