2020. június 1. Hétfő  ·  Eddigi látogatók: 1,833,984  ·  Online: 79
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Csízkirály
Nyomtatható változat!

Pintyféléink törpéje

Az Észak-Afrikában magasodó Atlasz-hegység vidékéről indult el látványos hódító útjára a valódi pintyféléket bemutató sorozatunk e havi főszereplője.

 

Kis hazánkat a XIX. század elején érte el, és első fészkeléseit is az 1800-as évek harmincas, negyvenes éveiből datálhatjuk. Hazai legmagasabb fészkelését, a tengerszint feletti 600 méteren, a Bükk-hegységben regisztrálták.
Tipikus élőhelyeként említik a Balaton-felvidék mandulaligeteit, levendulásait, hazai fészkelő populációjának zöme azonban mégis a Duna folyását követi (MME Monitoring Központ, 2002-es abundancia, illetve elterjedési térkép), annak nyugati oldalán kb. 50 km-es szélességben. Kerüli a zárt erdőket, az erdőszélektől 10 méterrel beljebb már nem találjuk.
Fajára jellemző, lánc-, sokak szerint kulcscsörgésre emlékeztető egyszerű – mégis oly csinos, szívbe markoló – énekét településeink villanyvezetékein, tv-antennáin, nem utolsósorban utcai fasorok, temetők, parkok, gyümölcsösök, illetve erdőszélek fáin hallatja, miközben testét, sok esetben csak a fejét, jobbra-balra fordítja. Szárnyai ezalatt a hetykén megemelt kormánytollak alatt „lógnak“.
Előszeretettel énekel röptében is, revírjének légterében, amikor lassúnak tetsző szárnycsapásokkal, denevérszerűen (ezt rajta kívül a hazai pintyfélék táborában csak, a Díszmadár Magazin hasábjain már ismertetett zöldike teszi) ide-oda csapongva nászrepül, melyet követően rendszerint a kiindulási pontra tér vissza.
20-23 cm-es szárnyfesztávolságával, 14 grammot nem meghaladó testtömegével a legkisebb fészkelő pintyfajunkat tisztelhetjük benne.
Igazi vegetáriánus. Táplálékát kerti-, és mezei sóska, kék nefelejcs, pásztortáska, nagy útifű magjai alkotják. Ősszel, a fekete ürömmel benőtt területeket látogatja, ilyenkor kis csapatait is megfigyelhetjük.
A hazai díszmadártenyésztő „társadalom“ európai faunával erősen szimpatizáló, idősebb, sok tapasztalatot megért tagjai királycsízként tisztelik ezt a hazánkban rövidtávú vonulóként is ismert pintyfajt, melynek szinte minden évben akadnak áttelelő példányai (zömében öreg hímek), leggyakrabban mégis inkább március végétől, sőt, mi több, inkább a szeszélyes hónap, azaz április elejétől, közepétől hallhatjuk a semmi más madárfajjal össze nem téveszthető, csicsergő énekét.
Kedves Olvasóink bizonyára kitalálták már, hogy mely pintyünkről is szól eme írás. Igen, ő nem más, mint a csicsörke, ez a monotipikus, azaz ismert alfajokkal, változatokkal nem rendelkező igazi, és a szó legszorosabb értelmében vett kúpcsőrű.

 

.........

Teljes cikk színes fotókkal a Díszmadár Magazin 2012. évi júliusi számában olvasható

 

Cserna Zoltán ifj.

Felhasznált és ajánlott irodalom:
Peter Clement, Alan Harris and John Davis:
FINCHES AND SPARROWS

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu