Barcsi Etelka budapesti olvasónk leveléből:

Ősszel vásároltunk egy hím kanárimadarat. A narancsszínű madár a vásárláskor kb. 3 hónapos volt. A nappaliban egy tágas 100 cm hosszú, 40 cm széles és 60 cm magas kalitkába helyeztük el. A helyiség napos, déli fekvésű, ezért gondolva a nyárra a kalitka kb. egyharmada elé egy szép, dús cserepes növényt helyeztem ügyelve arra, nehogy a madár összepiszkítsa. Párom üveglapot vágott, mely éleit gondosan lecsiszolta. Ezeket a kb. 10 cm széles csíkokat alumínium dróttal rögzítettük a kalitka oldalához, így a szemét nem szóródott ki. Minden héten egyszer, szombat reggel takarítottam. A "célszerszámom" egy festékboltban beszerezhető spatula melyet a partvis mellett tartok. A spatulát másra nem használom. A kalitka tepsijébe papírt helyeztem majd sütőben átforrósított majd lehűtött homokot szórtam.

A kis állatot a kereskedésekben kapható kanári magkeverékkel etettem. Minden második nap adtam neki egy kis almát vagy tyúkhúrt, ritkábban salátát. Hetente kétszer keményre főtt tojást is kapott. A madár lábán 2 gyűrű volt. Az egyik műanyagból, szerintem szívószálból volt fabrikálva, a másik fémből. Ez utóbbi zárt volt, rajta számok.

Kis kedvencünk vidám volt, a betegség jeleit nem vettük rajta észre. Egyik nap estéjén meglehetősen hosszasan fél lábon ücsörgött. Idővel a felhúzott lábát már nem is használta. Tollazatát gyakran felborzolta, az sem volt már a régi. Bús, szomorú lett a mi kanárink.

Elvittük az állatorvoshoz, aki gondosan megvizsgálta és a baj okozóját a nyílt, műanyag gyűrűt azonnal eltávolította. A másikat, a fémgyűrűt nem szedte le, mivel szerinte az szabályos, megfelelő méretű. Az orvos szerint az utolsó pillanatban jöttünk. Ha késünk a madár lábát amputálni kellett volna. Azt szeretném megkérdezni a Doktor úrtól, hogyan előzhető meg a baj? Mit tegyünk, ha a gyűrű rászorult a madár lábára?

Olvasónk esete nem számít ritkaságnak. Madarát megfelelően tartotta, mégis megtörtént a baj. Évente sok száz tollas kedvenc életét nyomorítják meg a nem megfelelő jelölések.

Szerencsére, a tapasztalatok azt mutatják, hogy néhány éven belül a mikrochippek olyan széles körben el fognak terjedni, hogy a gyűrűre nem lesz szüksége a madarásznak.

Maradva a jelennél, napjainkban a díszmadarak jelölésére 2 fajta gyűrűt, zártat és nyíltat használnak. A fiatalkori jelölés azért okozhat gondot, mivel nem mindig tudjuk, hogy milyen vastag lesz az ivarérett madár csüdmérete.

A túl keskeny átmérőjű gyűrű éppoly veszélyforrást jelent, mint a túl széles.

A tenyésztői szervezetek ajánlásai általában középértéket jelölnek meg gyakran nem veszik, illetve nem vehetők figyelembe az alfajok, változatok, egyedek különböző csűdméretei.

A gyűrű anyaga ma még inkább fém, mint műanyag. Nagypapagájoknál már egyre gyakrabban használnak titánötvözetet is. Ezeknél a speciális gyűrűknél a számozást a gyártó cég végzi saját üzemében Németországban, Nagy-Britaniában és az USA-ban.

A nyílt gyűrűket igyekezzünk minél előbb eltávolítani. Amennyiben használata nélkülözhetetlen, úgy a jelölt egyedre fokozott figyelmet fordítsunk.

Sajnos nem csak a nem megfelelő gyűrűméret okozhat balesetet. A gyűrű anyaga is esetleg veszélyforrást rejt. Gyakori eset erős csőrű madaraknál hogy a folyamatos harapdálás miatt a gyűrű anyaga "elfárad", így alakja deformálódik, felülete érdessé válhat.

Amennyiben megtörtént a baj a láb először megduzzad, majd a madár igyekszik azt ritkábban használni. Gyakran pihenteti, féllábon áll. A keringés folyamatosan megszűnik, és a láb elhal. Szerencsés esetben idővel elszárad, esetleg leeshet, rosszabb esetben a beteg elpusztul.

Amennyiben időben jön a segítség a gyűrűt azonnal vágjuk le. Ha a gyűrű anyaga kemény, akkor egyetlen lehetőségünk az, hogy olyan állatorvos segítségét kérjük, aki fogorvosi vágókoronggal rendelkezik. Ezzel a pontos eszközzel tudjuk legbiztosabban eltávolítani a galiba okozóját. A gyűrű eltávolítása után vizsgáljuk meg az esetleg kialakult bőr megvastagodásokat, sebeket. A sebeket fertőtlenítsük a különféle deformációk gyakran keringési rendellenességet okozhatnak.

Az egyed azonosítására igényes tenyésztők amennyiben a faj viselkedése lehetővé teszi évente váltják a gyűrű színét, így nem kell megfogni az állatot ahhoz, hogy korát biztosan megállapítsuk. Mivel minden évnek ismerjük a nemzetközileg egységesen elfogadott színét. A nyílt gyűrűkkel a fészekaljat szoktuk jelezni. Némely országban a hatósági állatorvosok úgynevezett karantén-gyűrűt használnak az importált madarak azonosítására. Ezt ma már az állatvédők tiltakozása miatt egyre ritkábban alkalmazzák, mivel a felhelyezés a frissen importált madaraknak igen nagy stresszt okoz, ezért inkább a férőhelyeket jelölik.

A gyűrű akár nyílt, akár zárt igen nagy veszélyforrást jelent. Nehéz az ideális gyűrűméretet megmondani. Végezetül még azt szeretném megemlíteni, hogy abban az esetben, ha a gyűrű valahol beakadt, akkor sose próbáljuk azt feszegetni, hanem vágjuk el azt a tárgyat, amibe beszorult.

Dr. Tóth Zsigmond
állatorvos
(Budapest)