2020. október 21. Szerda  ·  Eddigi látogatók: 1,934,930  ·  Online: 54
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
A kéktorkú ara
Nyomtatható változat!

Ara glaucogularis


A kéktorkú arát más néven caninde arának is hívják. Nagysága a sárga-kék arával (Ara ararauna) megegyező 85 cm. Az említett fajra nagyon hasonlít, fő megkülönböztető jele a kék pofafolt, amely mindkét oldalt a fehér arcbőr alatt található és a kék torok folt köti össze őket, valamint a fehérarcbőrt szabálytalan vonalban tarkító markáns kék tollazat. Viselkedésében is különbözik az araraunától, hiszen élénkebb és egyben agresszívabb is.


A faj kizárólag Bolíviában fordul elő nehezen megközelíthető sós mocsarakkal körülvett szavannás területen. Élőhelyén ritka madár, populáció nagysága 1000 példány alatti. Veszélyeztetett, CITES első listáján szereplő faj. Vásárláskor figyelni kell, hogy a szóban forgó példányok „sárga CITES“ papírokkal rendelkezzenek. Legjelentősebb állománya fogságban mintegy 150 példány Tenerifén a Loro Park Alapítvány tenyésztelepén, La Verán található. A jelenlegi piaci tendenciát követve ára mérséklődött, de még így is többszöröse sárga-kék aráénak (Ara ararauna). Ennél a fajnál is lényegesen több a hím példány.
Költési időben párban, azt követően családi kötelékben, illetve más arákkal együtt él. A fiatal példányokat „bogár szemükről“ és rövidebb farkukról ismerhetjük fel. Színezetükben a szülőktől nem különböznek. Repülés közben a fajtársak folyamatosan kommunikálnak. Hívó hangja éles és harsány, jól megkülönböztethető a sárga-kék arától. Alvóhelyüket, amely fákon található napkeltekor hagyják el, majd tíz óra felé térnek vissza. A kora délutáni órákig pihennek és játszanak, majd ismét táplálék után néznek. Kora esti órákban térnek vissza és a nap hátra lévő részét tollászkodással és pihenéssel töltik. Ez egyébként szinte minden papagájfajra jellemző napi ritmus az élőhelyükön.
Élőhelyén fő tápláléka az Acromia aculenta és a Attalea phalerata pálmafajok termésének puha, ragacsos belső része. Fogságban napraforgóval (fehér és csíkos kaszatúval), mirelitt vagy félérett kukoricával, földimogyoróval, datolyával, dióval, mogyoróval, cirbolya fenyő magjával táplálhatjuk. Ezenkívül kínálhatunk mindenféle termést, bogyót mint pl. fekete dió, madárcseresznye, vad rózsa termése, madárberkenye, tűztövis bogyója stb.
Élőhelyén augusztus és október között fészkel, pálmák törzsében található odúban. 2-4 tojást rak, melyek 45 mm X 35 mm méretűek. 26-28 napi kotlás után repülnek ki a fiatalok, amelyek 90 napos korukban hagyják el a fészket. Mind a kirepülés előtt álló fiókák, mind a szülök esetében megfigyelhető tipikus viselkedés, hogy a felső csőrkávájuk végét az odúnyílás alsó peremébe akasztják és az egyik szemmel kukucskálnak ki. A szülők a költés alatt agresszívvá válnak, ezért legjobb az odút bekamerázni és úgy figyelni a költési folyamatot. A költő madarak támadhatják a gondozójukat is, ezért mindenféleképpen úgy kell elhelyezni az etető és itató edényeket, hogy azokat kívülről biztonsággal cserélni tudjuk (pl. etetőkosaras elhelyezés). A fiókákat is akkor gyűrűzzük, ha a szülők nem tartózkodnak az odúban.
Az odút úgy helyezzük el, hogy az kívülről ellenőrizhető legyen. Estelegesen egy kirekesztő zsilip felszerelése az odúnyílás elé is meggondolandó. Az optimális odú nagyság (belső méret): 50 X 50 cm alapterület 100 cm magasság, 20-24 cm átmérőjű bebújó nyílással. A kirepült fiókák hosszú ideig szüleikkel maradhatnak, de a következő költés kezdetekor mindenféleképpen válasszuk le őket. A kék torkú ara a szapora fajok közé tartozik esetenként évi két költéssel is számolhatunk.
Mozgékony madár lévén nagy helyet igényel. A külső röpde mérete minimálisan (8 m X 1, 5 m X 2, 5 m) legyen.
A hozzá kapcsolódó belső röpde minimális mérete (4 m X 1, 5 m X 2, 5 m). Nem érzékeny faj, de fagymentes helyen teleltessük. Költési időn kívül gondozójával bizalmas és alapvetően kíváncsi.

Rostás Balázs
Vác

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu