|
Az utóbbi hónapokban vízimadarakat mutattunk be a magazin Olvasóinak. Sorozatunkat folytatjuk, hiszen az alábbiakban ismét tipikus vízközelben élő madár kerül a Díszmadár Magazin oldalaira.
Az eddigiekkel szemben egy ragadozómadár a mostani írásunk alanya, amelynek szinte kizárólagos tápláléka a hal!
„Első pillantásra felismertem. Sötét hátáról, hófehér alsótestéről, főképpen pedig kecsesen könnyed, sirályéra emlékeztető röptéről. A kéklábú halászsast. A régi magyarok büszke ráróját!“
Ezeket a sorokat Széchenyi Zsigmond, az egyik legigazabb vadászíró vetette papírra a vadászéletének hitvallását különleges hangvétellel bemutató „Ünnepnapok“ című könyvében. Ő kőröshegyi birtokán lévő halastavon egy hétig figyelt egy példányt, amíg rászánta magát annak elejtésére, hiszen abban az időben ez madarat még nem védte törvényi szabályozás.
Elterjedése
A halászsas egy igazi világpolgár, kozmopolita elterjedésű politipikus madár. Széles áreáján belül 4 alfaja ismert. Európától egészen a Távol-Keletig, a Japán-szigetekig előfordul. Ugyanúgy otthonos Észak-Amerikában, a Karib térségben, sőt Ausztráliában is. Vonulásakor Afrika középső régiójáig is eljut. Egykor Európában jelentősebb egyedszámban fordult elő, az utóbbi évtizedekben állománya csökkent, majd elsősorban a skandináv területeken kissé növekszik. Egyes észak-amerikai élőhelyeken, az atlanti partvidék kisebb tengeröblei mentén – alkalmazkodva az emberi környezethez – viszonylag gyakori madárnak számít, akár mesterséges fészekkereten is megtelepedve. Kontinensünkön mintegy 8-10 000 fészkelő párra becsülik az állományát, sajnálatos, hogy hazánkban ez a szép madár csaknem 100 éve már nem tartozik a költő madaraink sorába.
...
....
Szöveg és fotók:
Dr. Juhász Lajos
Debreceni Egyetem, MÉK
Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszék |
