2017. szeptember 24. Vasárnap  ·  Eddigi látogatók: 1,010,597  ·  Online: 113
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Énekesmadarak vándorúton
Nyomtatható változat!

.

„Fütyül a szél, az idő már őszre jár,
Szebb hazába megy vigadni a madár.“

 

A trópusi esőerdők és a sarkvidéki területek kivételével nemigen akad olyan pontja a Földnek, ahol mindig hasonlóak az időjárási körülmények, az ökológiai adottságok ezért változatlan az élővilág. A mérsékelt égövben, ahová hazánk területe is tartozik, általános a négy évszak váltakozása – még akkor is, ha az utóbbi évtizedben az ősz vagy a tavasz némi eltolódását tapasztalhatjuk. A különböző élőlények alkalmazkodóképessége jelentősen eltérő, egyes fajok képesek elviselni a külső körülmények nagyobb mértékű változását, mások tűrőképessége jóval szerényebb. Nincs ebben lényeges eltérés a madarak világában sem. Ennek egyik legbiztosabb jele a madárvonulás. Sok olyan madárfaj ismert, amelyek egész évben élőhelyükön maradnak, míg mások csak az év egy részében tartózkodnak ugyanitt. Vajon mi mozgatja a levegő országútján évente sok millió madár repülését a költőhelytől egy másik, alkalmasabb élőhelyre, majd vissza, vállalva az ezernyi veszélyt, a vonulás megannyi megpróbáltatását?
A mi égövünkön a madárvonulás legfőbb oka a táplálékkínálat csökkenése. Sokan úgy gondolják, hogy a téli hideg kényszeríti távoli (délebbi) tájakra a vonuló madarakat. Önmagában a hideghez a legtöbb madár képes alkalmazkodni, hiszen az állatkertekben számos olyan madárfaj tölti a szabadban a telet, amelynek eredeti élőhelyét sokkal melegebb tájak jelentik. A táplálékhiány, a táplálékkínálat változása azonban egy olyan külső tényező, amelyhez sok madár nem képes alkalmazkodni. A repülő rovarokkal táplálkozó madarak (pl.: fecskék) biztosan elvándorolnak olyan területekre, ahol a melegebb éghajlat miatt a rovarvilág egész évben aktív és ezért folyamatos a táplálékkínálat. Azok a madarak is elvándorolni kényszerülnek, amelyek élete a vízhez kötődik – a jég beállta után életterük teljesen beszűkül.
A madárvonulás egy különleges, misztikus természeti jelenség. A nagyobb termetű madarak (pl.: vadludak, daru, fehér gólya) vonulása sokkal látványosabb, mint a sokszor rejtetten mozgó apró termetű énekesmadaraké. A következőkben mégis némi ízelítőt adunk néhány képpel is kiegészítve a kistermetű énekesek igazi kihívásáról, az őszi vonulásról. Mikor e sorokat írom, éppen egy szeptember végi madárvonulás kutató tábor tapasztalatait összegeztem, ahol néhány nap alatt több száz énekesmadarat jelöltünk gyűrűvel. A befogott madarak jelentős része jóval nagyobb tömegűnek bizonyult, mint más időszakban. A vonulásra készülő poszáták, vörösbegyek, énekes rigók nem egyik pillanatról a másikra indulnak a hosszú útra, hanem az időjárásnak és a táplálék kínálatnak megfelelően mozdulnak vagy maradnak egy adott területen akár hosszabb időn keresztül. Vonulás előtt az egyébként rovarevő madarak jelentős része (pl.: légykapók, fülemülék, poszáta-és rigófajok) a kültakarójuk alá vastag zsírréteget halmoznak fel. Ezt a rovarok mellett döntően jelentős cukortartalmú bogyók fogyasztása teszi lehetővé (pl.: fekete bodza, gyalogbodza, veresgyűrű som, fagyal vagy a szőlősgazdák bosszúságára a szőlő). A cukorból keletkezik a tartalék tápanyagnak számító zsírréteg, amelynek mennyisége a madár tömegének akár 40%-át is kiteheti. Ez a tartalék még jól jöhet a vonulás során a kedvezőtlen időjárási körülmények között vagy olyan területen, ahol nincs táplálék. De igen fontos „üzemanyag“ lehet ez a számos olyan madárnál (pl.: nádiposzátáknál), amelyek folyamatosan, akár 3-4 napon keresztül repülnek leszállás nélkül, Közép-Európából eljutva a Szaharán túli területekre.
Számos énekesmadár csapatokba verődve készül a vonulásra. A népi megfigyelés szerint a fecskék Kisasszony napján (szeptember 8.) készülődnek a vonulásra. Ebben az időben a villanydrótokon láthatunk gyülekező molnár- és füstifecskéket, fiatal és idősebb madarakat egyaránt. A vonuló fecskék aztán laza csapatokban vonulnak, majd nagyobb számban éjszakáznak előszeretettel nádasokban. Ugyancsak a nádasok jelentik gyakran az éjszakázóhelyet az ezres csapatokba verődő seregélyek számára is. Őszre a nádasok igazi madarai, a nádirigó, a különböző nádiposzáták, vagy a kékbegy már távol járnak költőhelyüktől, afrikai telelőhelyükre vonulva.
A vonulás egyes fajoknál egy szűk időre korlátozódik és szeptemberben, október elején már szinte egyetlen madár sem tartózkodik a költőhelyén. Ilyen korai vonulónak számít a karvalyposzáta, a kis őrgébics, a tövisszúró gébics vagy éppen a szürke légykapó, kis légykapó. Más fajoknál a vonulás elhúzódhat, egészen az ősz második feléig, vagy akár a tél elejéig. Ilyen széthúzódó vonulási stratégiájú faj a vörösbegy (az utóbbi években egyre nagyobb számban válnak ismertté áttelelő egyedek), az énekes rigó, a barátposzáta vagy a csilpcsalp füzike. A pintyfélék között is ismertek fakultatív vonulók. Noha a meggyvágó télen is nagyobb számban itt tartózkodik hazánkban, az állomány egy része a mediterrán térségekbe húzódik. A csicsörke is hasonló vonuló, még novemberben is láthatók megkésett példányok. Az énekesmadaraink telelőhelye Dél-Európa vagy Észak-Afrika. Több madár a Szaharán túlra Közép-Afrikába repül (pl.: sárgarigó, légykapók) sőt a füsti fecske akár Dél-Afrikáig is eljuthat.
A vonulás során számos veszély leselkedik a madarakra. Némely ragadozó madár, mint a Dél-Európában fészkelő feldegg sólyom vagy eleonóra sólyom jobbára ősszel költ, amikor ezen a területen legtöbb az énekesmadár – táplálékot biztosítva a fiókáinak.
A ragadozók mellett a kedvezőtlen időjárás, táplálékhiány egyaránt megtizedeli a vonuló madarak állományát.
A legfőbb veszélyt azonban az ember jelenti. Évszázadok óta vadásszák, napjainkban hálózzák, csapdázzák a vonuló énekesmadarak tízezreit, hivatkozva a hagyományokra, a táplálékigényre. Egyes vonuló fajok (pl.: a sárgarigó) európai állományai lassan kritikus helyzetbe kerülnek a folyamatos pusztítás miatt.
A telelőterületre érkezett madarak igyekeznek kondíciójukat feljavítani, felkészülni a tavaszi visszaútra. E közben az üresen maradt élőhelyekre a tél beköszöntével más madarak érkeznek, a távoli észak követei. Onnan ahol a hazainál is sokkal zordabbak a körülmények, nehezebb a megélhetésük. Ezek a madarak a téli vendégek, de ez már egy másik történet, egy másik írásunk témája lehet. E cikk megjelenésekor még javában zajlik a madarak őszi vonulása. Figyeljünk rájuk, hogy tavasszal ismét felcsendülhessen a madárének, az élet megújulásának egyik legcsodásabb példája!
Szöveg és fotók:
Dr. Juhász Lajos
Debreceni Egyetem, MÉK, Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszék

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu