2017. április 28. Péntek  ·  Eddigi látogatók: 923,085  ·  Online: 95
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Fecskékről és szúnyogokról
Nyomtatható változat!

.

Környezetbarát rovarirtást!

 

A szeptemberi számban megjelent, a sarlósfecskékről szóló írásomban már megemlítettem Sarlóska elválaszthatatlan kis barátját, egy törött szárnyú molnárfecskét. Molnárka kezdetben csak a tengelye körül forogva volt képes „röpülni“, de nagy örömömre ma már gyönyörűen röpköd a szobában, az ugyancsak áttelelő kis szürke légykapómmal szinte versengve. Sarlóskának a tollazata még nem jött rendbe, így bár nagyon igyekszik, de jobbára csak földszintesen tud „repülni“. Mind a sarlósfecskék, mind a fecskék kifejezetten társas lények, sokadalomban érzik jól magukat, telepesen fészkelnek... Mivel Molnárka és Sarlóska igen ragaszkodik egymáshoz, ez a lelki jólétüket biztosíthatja tavaszig. Remélem, tavasszal mindhárman elengedhetők lesznek.
Mivel ezeket az apró rovarevőket igencsak nehéz átteleltetni, nehéz a megfelelő körülményeket biztosítani a hideg, sötét télen, a vonulási nyugtalansággal nehezítve. Idén igyekeztem minden tapasztalatomat – és tapasztaltabb ismerőseim tudományát is – latba vetve a lehető legjobb körülményeket biztosítani számukra. Sajnos, számos más madárkám mellett állandóan nem lehetnek szabadon, de naponta többször megröptetjük őket. Igen jó ötletnek tűnik, hogy a kalitkájuk oldalait átlátszó légpárnás („pukkantós“) fóliával béleltük ki, nehogy a tollazatuk a kalitka oldalához ugrálás ill. oldalán mászkálás közben megsérüljön. A kalitkák fölött teljes spektrumú égők („napfénylámpák“) vannak elhelyezve, hogy legalább mesterséges napfényben ne szenvedjenek hiányt. A szokásos lisztkukac-etetés, vitamin- és ásványi anyagellátás mellett most röpülő rovarban sem lesz hiány – csontkukacból keltetett legyekből is gyakorta kapnak kiegészítést. (Mikor a legyek kikelnek, akkor már hűtőben tartom őket egy tágas műanyag dobozban; így külön táplálékot sem kapnak, és lehűlve könnyen elfoghatók – no nem röpülősen, hanem kicsit megnyomkodva teszem őket a madárkák elé. Így legalább megtanulják, milyen rovarokra kell majdan vadászniuk.)
A valódi fecskék közül települések környezetében a füstifecske meg a molnárfecske gyakori, többnyire jól ismert és kedvelt kismadár. Mindkét faj fiókáihoz volt már nem egyszer szerencsém. Nemcsak külsejükben különböznek (a füstifecskének a homloka és a torka vörösbarna (fiataloknál fakóbb), a torokfolt alatt húzódó fekete begyörvvel; a molnárfecske teljesen fekete-fehér színezetű, lábán is fehér pihékből álló „harisnyája“ van, villás farka rövidebb, mint a füstifecskéé). A füstifecske (Hirundo rustica) falvakban legszívesebben pajták, istállók gerendázatán költ (angol neve, barn swallow is erre utal); berepül a nyitott ablakú konyhákba, szobákba is, fészkelőhelyet keresve. (Kedves szomszédasszonyom úgy emlegette ezt, hogy tavasszal, mikor megjönnek a fecskék, „beköszönnek“ az ismerősökhöz.) A molnárfecske (Delichon urbica) mindig az épületek külső falán, eresz alá, erkélyek szögletébe rakja a fészkét. Általában május elején kezdenek költeni. A költési szokásokban is lényeges különbség van: a füstifecskének csak a tojója ül a tojásokon, a hím nem is eteti közben; a molnárfecske hímje és tojója villámgyorsan egymást váltja a fészken. A fiókáknál azt figyeltem meg, hogy míg a füstifecske kicsikéi sűrű csivitelés közepette hatalmasra tátott csőrrel kéregetik az eleséget, addig a molnárfecske-fiókák szokatlanul csendesen fityfirittyelnek és nem tátják a csőrüket – valószínűleg a madárszülő pofikáját csipkedik eleséget kérve, ami a sarlósfecskékre emlékeztet. Schmidt Egon Madárlexikonjában olvastam, hogy a molnárfecske-fiókák, csakúgy, mint a sarlósfecskék, táplálékszegény időszakokat képesek úgy átvészelni, hogy mintegy dermedt állapotba kerülve lelassítják az anyagcseréjüket. Így akár 30 napig is maradhatnak a fészekben.
A fecskefiókák, mikor elhagyják a fészket, már repülnek, bár esetleg még nem jól, baleset érheti őket az első repülésekkor, és ilyenkor segítségre szorulnak. A másik jellemző esemény, mikor bajba kerülnek a kisfecskék: ha hosszabb ideig tart a táplálékszegény, hűvös, esős időszak, esetleg nyár végén, a ritkán megtörténő harmadik költés fiókáit a szülők már kénytelenek kirepülés előtt magukra hagyni. Ezeknek a fiókáknak, még ha elevenen segítő kézbe kerülnek is, kicsi a túlélési, átteleltetési esélye. A legyengülés és a stressz miatt (immunhiányos állapot) sokféle kórokozót hordozhatnak, amelyek a téli dőszak alatt sorra támadhatnak.
2010 nyarán (úgy emlékszem, rendkívül csapadékos volt az időjárás) jó pár más rovarevő mellett szokatlanul sok fecskefióka került hozzám. Július második felében egy kis molnárfecske, amelyik hálistennek csak egy kis felerősítésre szorult. Vitaminos vízbe és porrá tört tojáshéjba mártogatott lisztkukacot kapott – bár nem nyitotta az apró csőröcskéjét, azért elég könnyen boldogultam vele. (Az ivóvízbe mindig teszek probiotikumot is tartalmazó Gastrofermet, és Chicktonic oldatot is, amiben pedig néhány vitamin mellett egy sereg aminosav is van oldott állapotban, így a lisztkukacos táplálás egyoldalúsága kivédhető.) Két-három nap múlva már jól röpködött, egy hét múlva már önállóan eszegette a lisztkukacot. Kedvenc tartózkodó helye a függöny teteje meg a szekrény teteje volt... Augusztus elején sikeresen szabadon engedtem azon a környéken, ahol találták, számos molnárfecske közelében.
Ugyanazon év augusztus végén egy legyengült füstifecske fiókát hozott egy ifjú hölgy, náluk a kapualjban fészkelnek rendszeresen füstifecskék. Szerencsére vele sem volt nagyobb baj, hamarosan már jól röpködött. Bár ő is körülbelül a molnárkával egykorú lehetett, sokkal könnyebb volt bánni vele, nemcsak mert nagyra nyitotta a csőrét, ha etetni kért; sokkal szelídebb, ragaszkodóbb lett, nem menekült az ember elől. Soha nem felejtem el ezt az aranyos kismadarat, Füstikét, amely szívesen ült meg a kezemen, vállamon, miközben jókorákat röpködött a szobában. Bár aggódtam az elengedése sikerén, segítséget kaptam Veszelinov Ottótól, a helyi MME-csoportunk elnökétől, aki jól ismerte, hol időznek, éjszakáznak ősz elején nádasokban a füstifecskék. Szeptember vége felé alkalmas helyen, még jó időben sikerült elengedni.
Sokkal nagyobb aggodalomra adott okot az az elárvult két kis molnárfecske, amelyeket október elsején kaptam. Ők minden bizonnyal harmadik költésből származtak, és már semmiképp nem lehetett őket az ősszel elengedni. Nem repültek jól, ráadásul rendkívül vadócok, menekülősök voltak, lehetetlen helyekre bujdostak be, így muszáj volt őket kalitkában tartani. Egyikük, a gyengébbik november elején el is pusztult. Ezzel sajnos a másik kicsike sorsa is megpecsételődött, kicsi volt a remény, hogy magára hagyva túléli a telet. Bár mindent elkövettem, hogy a sorra támadó betegségekből kikezeljem, kondíciója is nagyon leromlott, és 2011 februárjában elpusztult.
Balatonfüreden lakik egy kedves madárbarát család, mindnyájan madárvédő egyesületünk tagjai. Különösen a két hölgy, Matild és a lánya, Zsuzsa lelkesen és többnyire sikeresen mentik a hozzájuk került fecskéket. A kulcs az állandó gondoskodás, a megfelelő környezet biztosítása, az optimális hőmérsékletet, megvilágítást, a röptetést és a szeretetteljes foglalkozást is beleértve. Matild az utóbbi években többször is panaszkodott nekem, hogy valahányszor szúnyogirtás történik a Balaton mellett, azután a fecskék rendkívül megfogyatkoznak. Hát persze, hiszen a legtöbb helyen a szúnyogokat olyan módszerrel irtják, amely nem szelektív, valamennyi rovart elpusztítja, sőt a vízi szervezetekre ( halak, kétéltűek) és a hüllőkre is kiemelten veszélyes. Emellett természetesen a rovarokkal élő madarakat is tönkreteszi. Pedig ma már létezik „biológiai szúnyogirtás“, olyan szelektív módszer, amely megfelelő szakértői tevékenységgel, megfelelő előkészítéssel töredékére tudja leszorítani a vegyszerhasználatot, így a szúnyogirtás költségeit is, és – nem mellesleg – nem károsítja jelentősen a környezetet, megkíméli a rovarevőket, azaz a környezetbarát rovarirtókat is! Erről bőségesen lehet olvasni a neten, facebook oldalakon is. Kérem, aki szívén viseli a környezetünk, a madarak és saját magunk egészségét, jólétét, az nézzen utána és adja tovább!

Dr. Molnár Lívia
Tel.: (52) 481 683
Mobil: (30) 6177190

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu