.

A házigalambok különböző fajtáinak tartása és tenyésztése igen népszerű hobbi, akár a postagalamb sportra, akár az ún. alakgalambok vagy a hús célból tartott madarakra gondolunk. A tenyésztők gyakran találkoznak azzal, hogy a galambjaik ürüléke hígabb a normálisnál, hasmenéstől szenved az állomány. A hasmenés egy klinikai tünet, ami sajnos nem kiváltó ok specifikus. Számos fertőző és nem fertőző kórkép állhat a hátterében, ami miatt alapos állományvizsgálat, lehetőség szerint helyszínen lefolytatott vizit szükséges.
A kiváltó okok eredhetnek tartási és etetési hibákból, melyek csak a takarmányozás és a tartás körülményeinek alapos szemrevételezésével, vizsgálatával deríthetők fel. Ilyenkor különös figyelmet kell fordítani az etetett táplálék-összetevők minőségére. Keverékek esetén fontos az alkotóelemeket külön-külön is értékelni. Figyelni kell arra, hogy nem dohos-e, nem szaporodhattak-e rajta el korábban szántóföldi, vagy a hibás raktározás esetén ún. raktári penészek, melyek anyagcsere-termékei, toxinjai a szemekben visszamaradva károsítják a galamb szervezetét, hasmenést okozva. Lényeges szemrevételezni a tört szemek arányát is, mert a sérült héjjal rendelkező magvakban kóros bomlási folyamatok indulhatnak el, ún. peroxidok képződhetnek. Ha galamb tápokat etetnek a madarakkal, akkor abból, de az előbb tárgyalt szemes terményekből is érdemes laboratóriumba mintát küldeni analitikai vizsgálat céljából. A tápoknál kérdéses lehet azok sótartalma is. Ha túl magas, akkor a madarak vízfogyasztása is megnő, és ezzel együtt az ürülékük is felhígulhat. Egyes keverékeknél érdekes lehet a gyommag tartalom vizsgálata is, mert ezeket a galambok felvehetik, és sok esetben kedvelik is azokat, mert apró szeműek. Egyes gyomok olyan alkaloidákkal rendelkezhetnek, melyek a bélperisztaltikát fokozva, nem hagynak időt az ürülék bekoncentrálására, ami szintén hígabb székletet eredményezhet.
Egy nagyon fontos kérdés az ásványi anyag kiegészítők etetésének az értékelése. A galambok igénylik az ásványi sókat és a zúzókavicsot is. Ha a tenyésztő ásványi anyag kiegészítőt ad a madarainak, és pl. a zúzókavics ellátás nem megfelelő, akkor a galambok az eléjük tett, szemcsés táplálék-kiegészítőt fogják felvenni a kavicsok helyett. A nagyobb arányban elfogyasztott, rendszerint kis szilárdsággal rendelkező, könnyen porló kiegészítő szemecskék, hasonlóan a kelleténél több só elfogyasztásához, ozmotikus alapon idézik elő a hasmenést.
Az ivóvíz minőségének a kérdése is kulcsfontosságú. Különösen nyáron van nagy jelentősége a tiszta, jó minőségű ivóvíz adásának. Az állott vízben mikrobák szaporodhatnak fel. Ha ilyen vízbe iszik bele a galamb, könnyen eltolódhat a normál bélflórája, és ez is hasmenést idéz elő náluk. A napos helyen tartott itatókban, azok falán nyári időszakban hamar elszaporodhatnak az algák. Ha ezt nem mossa le a galambász az edény faláról, akkor a vízbe került toxinjaik enterális tüneteket is, többek között hasmenést válthatnak ki az állományban.
Fiatal galambok között, főleg ha zsúfolt a galambház, könnyen elterjedhet a kokcidiózis, és az állományban feldúsulhat a fertőző anyag. A paraziták a bélhámsejtekben szaporodnak, amivel azokat károsítják, hasmenést előidézve az állományban.
Esetenként jelentkezhet híg bélsárürítés vélhetően vírusfertőzés hatására, amikor a bélbolyhok elvesztik hámsejtjeiket, és ionok illetve folyadék lép a bél üregébe.
A fent részletezett kiváltó okoktól függetlenül a klinikai tünet ugyanaz, nevezetesen híg, vízszerű bélsár ürítése. A galambház padozata, és ettől a galambok lába is erősen szennyezetté, a farok tollazata pedig ürüléktől csapzottá válik. Egyes esetekben jelentős a testtömeg csökkenés is. Postagalambokban, keringőkben csökkenhet a röpteljesítmény.
Az érintett állatok vagy akár az egész állomány is borzolt, csapzott tollazattal üldögél, keveset mozognak a galambok és a testápolási viselkedés sem figyelhető meg náluk.
A kiváltó ok kiderítése, mint utaltunk már rá, a helyszíni vizsgálat nélkül nehézkes. Fontos elvégezni a szükséges kiegészítő vizsgálatokat, úgymint takarmány minta analízis, baktériumtenyésztés a bélsárból, stb. Ha van elhullás az állományban, akkor a tetemek boncolása sokat segíthet, de nagyobb értékű tenyészetekben megfontolandó egy-két beteg állat feláldozása az egész állomány érdekében.
Amilyen változatos a hasmenés háttere, éppolyan szerteágazó a gyógykezelés és a megelőzés. A hibás takarmányt le kell cserélni, és az érintett madarakkal vitamin kiegészítők mellett probiotikumokat kell itatni. Az itatókat napi rendszerességgel ki kell mosni, és az ivóvíz pH-t érdemes 6 körülire beállítani, ami valamelyest gátolja a mikrobák elszaporodását az itatóban. A galambokat nem érdemes zsúfoltan tartani, mert az szinte minden fertőző betegség elterjedésének és fellángolásának a melegágya lehet.
A bakteriális bélgyulladások esetén ivóvízben célszerű antibiotikumokat adni. Fontos, hogy a kúra minimum 3 napig tartson. Az antibiotikumok mellé kis állományokban egyedileg, nagyobb tenyészetekben pedig tálcára aktív szenet lehet adagolni a madaraknak. Ez a bélben, mint már korábbi számainkban is írtunk róla, segít megkötni a méreganyagokat, melyek a baktériumok pusztulása után kerülnek a béltartalomba.
A vírusos eredetű enteritisek sajnos csak tünetileg kezelhetők. Itt vitaminok, elektrolit pótlók és probiotikumok adásával lehet kísérletet tenni.

Dr. Gál János