2017. június 26. Hétfő  ·  Eddigi látogatók: 958,564  ·  Online: 84
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Karácsony a solymászok legnagyobb ünnepe
Nyomtatható változat!

.

Először 1967-ben jelent meg publikációja Fehér Mátyásnak az USÁ-ban az un. Kassai Kódex-ről. Azóta is vita van, hogy a kódex eredeti-e, vagy egy kitűnő hamisítvány. Ezt a vitát hagyjuk meg tudós kutatóinknak! Ebben a publikációban található adatokra támaszkodva jelent meg sok írása Baldinyi Jós Ferencnek.
Baldinyi elméleteit Fehér által közölt idézetekre építi: „”Krisztus születése ünnepén a régi magyarok a sólyom ünnepét tartják „…. Ekkor a sólymokat vadászatra eresztik, és sok nép viszi oda madarait, amiket a sámánok megáldanak…” Amikor karácsonykor a fiatalság az első, új sólymokat felrepteti, szokott énekelni és buzdítani a fiatalságot, hogy ezeket a dolgokat soha emlékezetéből kiveszni ne hagyja..” sőt egy latin szöveget is idéz mondandójának alátámasztására. „… in festo falconnárium vulg ar ekarasun dicto..” melyet pontatlanul eképpen fordít le : - a solymárok ünnepén, amelyet népi nyelven karácsonynak neveznek. Ezekből az idézetekből von le a tudós szerző egy sor téves következtetést. Felvetődik a kérdés: ez hogy lehetséges?
A lőfegyverek elterjedésével a solymászat hanyatlani kezdett, majd a gazdasági, társadalmi változások ezt a folyamatot felgyorsították. Ezzel eltűnt egy több évezredes múltú szakma, kultúra, tudomány, művészet, mely később tudományos tévedéshez vezetett. Miután 1844-től a magyar hivatalosan elismert állami nyelvvé vált, a magyar értelmiség kezdte megkeresni nemzetünk kulturális, tudományos gyökereit, és ezzel együtt megteremteni a magyar tudományos nyelvet is. A ránk maradt emlékek feldolgozása folyamatos nehézségekbe ütközött, hisz azok megértéséhez szükséges tudás a solymászat visszaszorulásával szinte teljes egészében eltűnt. Tudósaink fáradhatatlan, lelkes, szenvedélyes munkája sem pótolhatta a feledésbe merült ismereteket. Így lett a nemes vadászsólyomból, a szakrális Turul madarunkból dögevő keselyű, a Ráró sólyomból kerecsen (orosz krecset szó magyarított változata), és még sorolhatnám a solymász kultúra hiányából adódó tévedéseket. Ilyen tévedések sorozatával állunk szemben a Fehér – Baldinyi féle elméletek tanulmányozásakor is.
A téli napforduló – a karácsony – az ősi hitvilág legnagyobb ünnepei közé tartozott, hisz e napon az életet jelentő fény, a világosság legyőzte a sötétséget, a napok egyre hosszabbak lesznek. Az ősi civilizációkban a fényt, a Napot külön Isten személyesítette meg. (pl: Egyiptomban :RÉ) Ezt az ősi kultuszt építették be 358-ban a keresztény hitvilágba, és lett az Ige megtestesülésének, földi születésének legszentebb megemlékezése, mely nagyban hozzásegítette a kereszténység beépülését az ősi hitben élők között.
Nézzük a szerzők tévedéseit:
Azt írják, hogy a mezei munkák végeztével a fiatalság ráért, hogy a solymászattal szórakozzon.. A solymászatra használt madarak fiókáit májusban kellett kiszedni, majd azokat naponta többször bőségesen jófajta húsokkal megetetni, hogy szép egészséges madarak legyenek. A madarak nagyságától függően először napi 1-2, majd ½ - 1 galamb egy madár napi adagja. Miután kifejlődtek, azokat meg kell szelídíteni, emberhez, állatokhoz kell szoktatni, vagyis naponta több órát hordozni, és még sorolhatnám. Utána jön az idomítás, hogy a madár a gazdájához visszaszálljon, azután szülei helyett – meg kell tanítani vadászni, naponta röptetni, és még sorolhatnám a solymászat egyéb csínját-bínját, melyre a földeken szorgoskodó fiatalságnak bizony nem lehetett ideje. Ezt szakemberek: a solymászok csinálták.
Van olyan részlet, ahol azt említik, hogy a fiatal sólymok fejéről ezen a napon veszik le a sapkát, és ekkor eresztik el. Ha a fiatal madarat májustól sapka alatt tartották volna, az biztos, hogy látássérülést és teljes röpképtelenséget szenvedett volna..
A karácsony szót a kerecsen szóból származtatják. A ráró sólymot Petényi rendszertani művében nevezte kerecsen sólyomnak, mely annyira beépült a tudományos madárelnevezések körébe, hogy több későbbi szakember (pl: Vönöczky) már nem tudta visszaváltoztatni. A Felvidéken a mai napig Ráró sólyomnak hívják a mi kerecsenünket. A kerecsen nagy valószínűséggel az orosz KRECSET szó magyarosított változata, hisz a magyar nyelv nem szereti a mássalhangzó-tolulást. Az lehetséges, hogy egyes vidékeken a ráró sólyomra is használták , de a kor solymászai a pontos elnevezés érdekében több elnevezéssel is pontosítottak egy madarat. Ennek emlékei még fellelhetők pl: verebész ölyv – karvaly.
A fent idézett latin szöveg rontott fordítására hivatkozva jutnak arra a következtetésre, hogy a karácsony szó a kerecsenyiből származik. A helyes fordítás így hangzik: „a solymászat ünnepén, amelyet népiesen (nép nyelvén) KARASUNNAK neveznek”. Itt sehol sem írnak se kerecsenről, sem karácsonyról! A KARA jelentése sötét, fekete. a SUN, emlékeim szerint napfény stb. Tehát itt valószínübb a sötétségből a fénybe való átmenetre utal az idézett kifejezés, mely megfelel a téli napfordulónak.
E tévedésektől függetlenül bizonyára a téli napforduló ünnepségei közé tartozott a solymászat, a madarak röptetése, a fiatal madarakkal való ünnepélyes vadászat, s a madarak megáldása is, mely kötődhet az ősi szakrális sólyom tisztelethez. A karácsonyi sólyomröptetés hagyományát napjainkban a magyar solymászok is kezdik feleleveníteni, ezzel is gazdagítva ősi hagyományainkat. (E témakörökről, a szakrális Turul madárról stb.: a dzsigt.hupont.hu-n lehet többet olvasni)

Bogyai Frigyes
A mellékelt kép:
Solymász Szent Trifon ábrázolása.

 

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu