.

Először 1967-ben jelent meg publikációja Fehér Mátyásnak az USÁ-ban az un. Kassai Kódex-ről. Azóta is vita van, hogy a kódex eredeti-e, vagy egy kitűnő hamisítvány. Ezt a vitát hagyjuk meg tudós kutatóinknak! Ebben a publikációban található adatokra támaszkodva jelent meg sok írása Baldinyi Jós Ferencnek.
Baldinyi elméleteit Fehér által közölt idézetekre építi: „”Krisztus születése ünnepén a régi magyarok a sólyom ünnepét tartják „…. Ekkor a sólymokat vadászatra eresztik, és sok nép viszi oda madarait, amiket a sámánok megáldanak…” Amikor karácsonykor a fiatalság az első, új sólymokat felrepteti, szokott énekelni és buzdítani a fiatalságot, hogy ezeket a dolgokat soha emlékezetéből kiveszni ne hagyja..” sőt egy latin szöveget is idéz mondandójának alátámasztására. „… in festo falconnárium vulg ar ekarasun dicto..” melyet pontatlanul eképpen fordít le : - a solymárok ünnepén, amelyet népi nyelven karácsonynak neveznek. Ezekből az idézetekből von le a tudós szerző egy sor téves következtetést. Felvetődik a kérdés: ez hogy lehetséges?
A lőfegyverek elterjedésével a solymászat hanyatlani kezdett, majd a gazdasági, társadalmi változások ezt a folyamatot felgyorsították. Ezzel eltűnt egy több évezredes múltú szakma, kultúra, tudomány, művészet, mely később tudományos tévedéshez vezetett. Miután 1844-től a magyar hivatalosan elismert állami nyelvvé vált, a magyar értelmiség kezdte megkeresni nemzetünk kulturális, tudományos gyökereit, és ezzel együtt megteremteni a magyar tudományos nyelvet is. A ránk maradt emlékek feldolgozása folyamatos nehézségekbe ütközött, hisz azok megértéséhez szükséges tudás a solymászat visszaszorulásával szinte teljes egészében eltűnt. Tudósaink fáradhatatlan, lelkes, szenvedélyes munkája sem pótolhatta a feledésbe merült ismereteket. Így lett a nemes vadászsólyomból, a szakrális Turul madarunkból dögevő keselyű, a Ráró sólyomból kerecsen (orosz krecset szó magyarított változata), és még sorolhatnám a solymász kultúra hiányából adódó tévedéseket. Ilyen tévedések sorozatával állunk szemben a Fehér – Baldinyi féle elméletek tanulmányozásakor is.
A téli napforduló – a karácsony – az ősi hitvilág legnagyobb ünnepei közé tartozott, hisz e napon az életet jelentő fény, a világosság legyőzte a sötétséget, a napok egyre hosszabbak lesznek. Az ősi civilizációkban a fényt, a Napot külön Isten személyesítette meg. (pl: Egyiptomban :RÉ) Ezt az ősi kultuszt építették be 358-ban a keresztény hitvilágba, és lett az Ige megtestesülésének, földi születésének legszentebb megemlékezése, mely nagyban hozzásegítette a kereszténység beépülését az ősi hitben élők között.
Nézzük a szerzők tévedéseit:
Azt írják, hogy a mezei munkák végeztével a fiatalság ráért, hogy a solymászattal szórakozzon.. A solymászatra használt madarak fiókáit májusban kellett kiszedni, majd azokat naponta többször bőségesen jófajta húsokkal megetetni, hogy szép egészséges madarak legyenek. A madarak nagyságától függően először napi 1-2, majd ½ - 1 galamb egy madár napi adagja. Miután kifejlődtek, azokat meg kell szelídíteni, emberhez, állatokhoz kell szoktatni, vagyis naponta több órát hordozni, és még sorolhatnám. Utána jön az idomítás, hogy a madár a gazdájához visszaszálljon, azután szülei helyett – meg kell tanítani vadászni, naponta röptetni, és még sorolhatnám a solymászat egyéb csínját-bínját, melyre a földeken szorgoskodó fiatalságnak bizony nem lehetett ideje. Ezt szakemberek: a solymászok csinálták.
Van olyan részlet, ahol azt említik, hogy a fiatal sólymok fejéről ezen a napon veszik le a sapkát, és ekkor eresztik el. Ha a fiatal madarat májustól sapka alatt tartották volna, az biztos, hogy látássérülést és teljes röpképtelenséget szenvedett volna..
A karácsony szót a kerecsen szóból származtatják. A ráró sólymot Petényi rendszertani művében nevezte kerecsen sólyomnak, mely annyira beépült a tudományos madárelnevezések körébe, hogy több későbbi szakember (pl: Vönöczky) már nem tudta visszaváltoztatni. A Felvidéken a mai napig Ráró sólyomnak hívják a mi kerecsenünket. A kerecsen nagy valószínűséggel az orosz KRECSET szó magyarosított változata, hisz a magyar nyelv nem szereti a mássalhangzó-tolulást. Az lehetséges, hogy egyes vidékeken a ráró sólyomra is használták , de a kor solymászai a pontos elnevezés érdekében több elnevezéssel is pontosítottak egy madarat. Ennek emlékei még fellelhetők pl: verebész ölyv – karvaly.
A fent idézett latin szöveg rontott fordítására hivatkozva jutnak arra a következtetésre, hogy a karácsony szó a kerecsenyiből származik. A helyes fordítás így hangzik: „a solymászat ünnepén, amelyet népiesen (nép nyelvén) KARASUNNAK neveznek”. Itt sehol sem írnak se kerecsenről, sem karácsonyról! A KARA jelentése sötét, fekete. a SUN, emlékeim szerint napfény stb. Tehát itt valószínübb a sötétségből a fénybe való átmenetre utal az idézett kifejezés, mely megfelel a téli napfordulónak.
E tévedésektől függetlenül bizonyára a téli napforduló ünnepségei közé tartozott a solymászat, a madarak röptetése, a fiatal madarakkal való ünnepélyes vadászat, s a madarak megáldása is, mely kötődhet az ősi szakrális sólyom tisztelethez. A karácsonyi sólyomröptetés hagyományát napjainkban a magyar solymászok is kezdik feleleveníteni, ezzel is gazdagítva ősi hagyományainkat. (E témakörökről, a szakrális Turul madárról stb.: a dzsigt.hupont.hu-n lehet többet olvasni)

Bogyai Frigyes
A mellékelt kép:
Solymász Szent Trifon ábrázolása.