Azt hiszem többen is vannak rajtam kívül madártenyésztő berkekben olyanok, akik az alig vagy egyáltalán nem domesztikálódott valódi pintyfélék tenyésztését a díszmadártenyésztés egyik legkülönlegesebb ágának tartják. Elfogultságom nem is tagadhatom, ám úgy gondolom, stabil vérvonalak, mutációk létrehozása egyetlen fajnál sem könnyű, az ilyen, domesztikációjuk legelején járó fajoknál azonban már-már csodával határos.

Keserűségem sem leplezhetem, amikor eszembe jut hol tart ma Magyarországon az európai carduelidák tenyésztése a környező országokhoz képest. Schenk 1929-ben a következőket írja: "a kenderike az igazi madárbarátok szobájából nem hiányozhat." Na már most tegye mindenki a szívére a kezét, és őszintén vallja be magának, tudja-e hogy néz ki egyáltalán egy kenderike?

Ha megnézzük a ma is hatályban lévő idevágó 8/1998 (Ktm) kormányrendeletet, az okokra is fény derülhet. A rendelet - többek közt - kimondja hogy olyan természetes személy kaphat engedélyt védett állatok tartására, aki:
- nagykorú és cselekvőképes
- büntetlen előéletű
- megfelelő felsőfokú végzettséggel rendelkezik (agrármérnök, biológus, állatorvos!)

Természetesen igazolni kell, milyen tudományos vagy egyéb céllal kívánjuk a fajt tartani.

Összefoglalva: ma Magyarországon minimális az esély arra, hogy legálisan vadmadarat tarthassunk.

A lemaradásunk - ahogy látni is fogjuk - olyan mértékű, hogy 20-30 év múlva még mindig kullogni fogunk a nyugati országok után.
Védelemre szükség van, de az legyen ésszerű és betartható!

E kis kitérő után most tekintsük át az újabb tengelic, zsezse, zöldike színváltozatait.

Németországban, Olaszországban az újabb és újabb színváltozatok mellett az alfaji szinten történő következetes tenyésztés is jellemző. A tengelicek észak-kelet felé haladva nagyobbak és fehérebbek, míg dél felé kisebbek, szürkébbek. A leggyakoribb tenyésztett alfaj a Carduelis carduelis major, mely igen termetes és nagyon világos alfaj. Ezek a madarak egyébként az Urálon túlról érkeznek telelni az európai régiókba.

A legsötétebb alfaj a Brit szigeteken honos ssp. Britanica, melynek mérete jóval kisebb az előbb említettnél.

A tengelic szín mutációi a következők:
Albínó - a mutáció még stabilizációra szorul, a madarakra jellemző a fehér szín, a szárnytükör azonban világos sárga.
Agate - nemhez kötött, recesszív mutáció. A részleges eumelanin hiánytól és a sárgásbarna feomelanin túlsúlyától jellegzetes színű a madár, a hát szürkés ezüstös, a mell majdnem teljesen fehér.
Izabella - recesszív, nemhez kötött mutáció. Az agate mutációból hozták létre, egy igen világos színváltozat.
Pasztell - nemhez kötött mutáció, a feomelanin és az eumelanin csökkenése egy fenotípusra világos pasztell színű madarat eredményez.
Szatén - recesszív, nemhez kötött mutáció. Az egyik legszebb színváltozat, a feomelanin eltűnése és az eumelanin majdnem teljes hiánya eredményezi ezt a látványos külsőt.
Yellow - domináns mutáció, 1997-ben észlelték először. A fejen és a mellen erős sárgás szín mutatkozik, a test sárgás barna.
Black - melanisztikus színváltozat, a tollak feketék, a has azonban világos.
Fehérfejű - recesszív mutáció, a fej sötét tollai fehérek lesznek, a piros pofa megmarad.
Phaeo - a legújabb mutáció, a rajzolat mindenhol eltűnik, a madár teljesen világos barna. Stabilizációra szorul még.
Tawny recesszív, nemhez kötött mutáció, a madár színe mint egy pasztell madáré, a test azonban sokkal barnább.

Az egyik legcsodálatosabb carduelida talán a zsezse.

Sajnos kevés madarász ismeri ezt a madarat, holott téli vendég nálunk. A következő mutációkat tenyésztik: barna, kobalt, agat, izabell. Ezúton szeretnék köszönetet mondani Angelo Fumagalli úrnak Olaszországban, hogy rendelkezésünkre bocsátotta saját tenyészetének fotóit. A zöldike és egyéb carduelidák mutációiról egy következő cikkben írok.

Varga Sándor (Újkígyós)