2019. július 19. Péntek  ·  Eddigi látogatók: 1,489,727  ·  Online: 91
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Andalúz
Nyomtatható változat!

AndalúzAz ideális tenyésztés

Tekintélyes koraérett szárnyas (tyúk), középmagassággal és széles állással, és áramvonalas, könnyedén kiemelkedő alakkal. Az utódok az öröklődés törvényei szerint, színek szerint különülnek el egymástól. Az andalúz kimondott haszonállat és szorgalmas takarmánykereső (élelmének nagy részét a széthullott takarmányok teszik ki). Tojásai nagyok és fehérhéjúak.

A fajtajelleg követelményei

A szárnyas az elegáns formájával "nyalka" illetve takaros-csinos tollazatával örvendezteti meg tenyésztője szépérzékét. Az életerő, a jó fejlettség, az erős és áramvonalas testfelépítés, valamint a széles, kék és feketével szegélyezett tollazat képezi a tenyésztés alapjainak a legnagyobb értékét.

Hibák

Alapvetően minden, ami az előbb leírt alapideákkal nem egyezik, ilyenek a formával szemben támasztott követelmények nem teljesülése, a kicsi, gyenge, fejletlen és túlságosan alacsony állású vékony testfelépítés, másfelől az erőscsontozatú és esetlen nagy testű állatok, vékony felépítésű tollazata alig látható szegéllyel, a színben a kék szín és a fekete szegélyezettség hiánya.

Fajtatörténet

Az andalúziai tyúk őshazája Spanyolország déli részén fekvő Andalúzia alföldje. Itt nem ritka a kék tollazatú tyúk. Angol tenyésztők már korábban meghonosították tenyészeteikben ezt a fajtát és kísérletképp keresztezték a kék-színű óangol harcossal.

1872-ben kerültek be az andalúz szárnyasok Németországba. Az ismert tenyésztőnek Heinrich Marten hozta be őket Angliából az elmúlt évszázad elején, aki egy új fajtával akarta ösztönözni a tenyésztőket a hazai fajták frissítésére. Ettől kezdve vette kézbe a tenyésztést Corte és Bocholt. Döntő jelentőségű volt a fajta nemesítésének és kialakításának érdekében a tenyésztők összefogása, valamint az amit ők együttesen ennek a munkának szenteltek.

Fajtaismertetők, fajtajegyek

Kakas:

Tömeg: 2,5 kg-tól 3 kg-ig
Fejforma: Széles és erősen kifejlett
Csőr: Közepesen hosszú, sötét tülökszarv színű, nagy hiányosság: Varjú csőr
Szemek: Nagy, lehetőség szerint sötét, a piros jóváhagyott szín N.h.: más szem szín
Taréj: Szilárdan felálló taréj finom egymásba szövődéssel és szabályos közepes mélységű fogazott vágásokkal. A taréjbokréta nem követheti a nyak ívét. N.h.: dupla bevágások, dudorok, fűrész szerű taréj, csomós taréj, túl nagy vagy redőzött taréj
Fülcimpa: Közepesen nagy, tiszta fehér és sima. N.h.: taplós, szivacsos fül-cimpa a fiatal állatoknál.
Áll lebeny: A testszövetben finom, nagysága közepesen hosszú és vékony
Arc: Vörös, fedve hajfinomságú fekete tollacskákkal.
Nyak: Meglehetősen hosszú, finoman hátraívelten (peckesen) hordja.
Begy és mellrész: telt, ívelt és emelve (peckesen) hordott.
Törzsrész: Erős, nyújtott és elejétől mérve a hátsó részig lefelé lejtő.
Has (mell alsó része) Jól fejlett.
Hát: szárnyvonalban széles, hosszú, gazdag nyeregtollazattal
Szárnyak: Közepesen hosszú, testhez feszesen álló N.h.: keskeny evező-tollak
Farok: Telt, kissé lazán és felfelé emelve hordja, szépen kötött sarlóban N.h.: lefelé lejtő, legyező alakú farok-tollazat.
Combok: Erősek, kiemelkedők (szembetűnők)
Lábak: Közepesen hosszúak, simák és palakékek N.h.: gólyalábszerű lábak

Tojó:

Tömeg: 2 kg-tól 2,5 kg-ig.
Tojás-hozam az első évben: 160 db tojás
A költésre alkalmas tojások minimális tömege: 58 gr.
A tojáshéj színe: fehér.
Költési hajlam: nincs adat (A könyv szerzési helyén a keltetést nagy százalékban keltetőgéppel végzik. Azonban a fordító baráti köréből tapasztalat, hogy a tojó nyugodt körülmények között megkotlik, és utódait saját maga kelti ki. De ehhez a nyugodt körülményeket, a háborítatlan fészkelési lehetőséget és a szabad életkörülménynek mondható környezetet biztosítani kell.)
Egyéb tulajdonságok: Terjedelmes törzs, nem annyira magasan (peckesen) hordja, mint a kakas, a mell jó ívelésű és magasan hordja. A mell alsó része (has) meglehetősen széles, azonban csak mértékletesen kiemelkedő. A farok enyhen felfelé emelkedő, kissé nyitott. A taréj első része felfelé álló, amíg a hátsó része lelóg anélkül, hogy a szemét eltakarná. N.h.: Álló, vagy csomós taréj.

Gyűrűméret:

Kakas: 18, tojó: 16.

Színek és rajzolatok

Az alapszín jó galambkék, és minden toll fekete szegélyezésű.

Kakas: A kakas nyaktollazata és nyeregtollazata egymásba áttűnő kékes-fekete. A faroktollazat színe lehetőleg egyezzen meg a begytollazat színével. Tenyésztési alapelv, hogy a kakas sötétebb legyen mint a tojó.

Színhibák: Nagyon világoskék, fekete, szegély nélküli tollazat, elütő vagy kormozott alapszín, fehér tollak, túl világos lábszín. Vörös csíkozás a nyaki- és a nyeregtollazatban.

Fordította: Fazekas István

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu