Állatkertünkben nagy hagyományai vannak a ragadozó madarak tartásának. Nagy hírnévnek örvendett Szultán, a parlagi sas (Aquila heliaca) melyet Nádai Sándor solymász nevelt fel, és tartott vele hosszú éveken keresztül bemutatókat.

Jelenleg az egyik leglátványosabb ragadozó madarunk a bukázósas (Terathopius eucaudatus), amelyet az 1971-es vadászati világkiállítás után kapott meg az állatkertünk a tanzániai kiállítóktól, és azóta is jó egészségben él a röpdéjében. Reggelente szárnyait széttárva, fejét hátravetve és harsány rikoltással üdvözli az ismerős dolgozókat. A röpdéjét más madarakkal (egerész ölyvek, pusztai sasok, fekete sas) is megosztja, azoknak a táplálékon való civódását királyhoz illő méltósággal, felsőbbrendűségének tudatában szemléli.

Évek óta rendszeresen költ a nálunk élő pusztai sas (Aquila nipalensis) pár, a fészküket kora tavasszal kezdik el tatarozni, és március vége felé rakják le 1-3 tojásukat, amiből 1 hónap kotlás után kelnek ki a fiókák. A természetben általában csak egy fiókát nevelnek fel, de itt az állatkertben a jó táplálék ellátottság miatt mind a két fiókát vállalják. Sajnos ebben az évben a másodiknak kikelt fiókát kitagadták, és így őt mesterségesen kell felnevelni. A fióka a Rádzs nevet kapta, s a napjait szüleitől távol egy vesszőkosárból készült műfészekben tölti az infralámpa alatt. Naponta háromszor-négyszer kínálom meg vízbe áztatott nyers, szőrös, tollas hússal, ami általában patkány, galamb, napos csibe, illetve marhahús szokott lenni. A nyúlhúst viszont nem szereti, és csak annyira eszi szívesen, mint a kis gyerekek a sóskát és a spenótot. Jelenleg 4 hetesen 1,5 kg a tömege és a napi súlygyarapodása eléri a 7-8 dkg-t. Ilyen növekedési ütem mellett már most fontos, hogy szoros, jó kapcsolatot alakítsak ki a fiókával, mert reményeink sze-rint, ha felnő Szultán, méltó utódjaként fogja a látogatókat szórakoztatni.

Sinka Gábor Főápoló
Fotók: Endrédi Lajos