.

Ezzel a nagyon szép angol alakkanári fajtával 1-2 évvel ezelőtt foglalkoztunk már. Azóta szélesebb körben tartják már hazai tenyésztőtársak is, és egyre több hobbimadártartó is megkedvelte tetszetős, gömbölyded formája miatt. Néhány fontosabb paramétert azért említenék a standardjáról, mert itt is változások történtek az utóbbi években. Standard nagysága 16-16,5 cm-es. Rövid, tömzsi testalkat és széles mell jellemzi. Testtartása 45 fokos a horizonthoz képest. Feje nagy és gömbölyű, amelyet még jobban kifejez a széles szemöldök. Rövid, zárt farka jól beleillik a gömbölyded formába. A Norwich-ot még az ezerkilencszázkilencvenes évek végén szinte csak én és még egy-két tenyésztőtársam tartottam és tenyésztettem az országban. A versenyeken így nem is tudták érdemben bírálni őket, mert nem volt meg belőlük a bírálatokhoz szükséges mennyiség. Csupán más ritkább fajtákkal összevetve tudták bírálni őket. Szerencsére 2-3 évvel ezelőtt több barátom is beleszeretett külföldi kiállításokon a Norwich-ba, nagyon dekoratívak narancsos, vagy akár intenzív bronz színekben. Őket ugyanis lehet színtáplálni, külföldön szinte az összes Norwich-ot színezik. Tenyésztésénél ügyelnünk kell arra, hogy egy intenzív „A“-s madarat párosítsunk egy "B"-s, tehát nem intenzív madárral. Ha erre nem ügyelünk, akkor érzékeny tollágyazatuk miatt előjöhet a tollcisztásodás, amelyet el kell kerülnünk. Általában jól párosodnak, tojásaikat jól ülik. Bár én új, ismeretlen madár esetében mindig dajka alá teszem a tojásait, és a Norwich alá a dajkáét. Így kiderül, hogy nevel-e a tojó. Általában a madarak fele nevel magától kielégítően, a másik felük viszont rossz nevelő, és dajkatojó segítsége válik szükségessé. Az évek előrehaladtával egyre jobb minőségű Norwich fiatalok keltek már a tenyésztőtársaknál, így többen is kedvet kaptak a fajta tartásához és tenyésztéséhez.

Viasz Péter Budapest