2017. április 28. Péntek  ·  Eddigi látogatók: 923,081  ·  Online: 71
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
A gránátpinty
Nyomtatható változat!

Uraeginthus granatinus granatina

A 14 cm-es színpompás madárfaj tudományos körökben eddig már sok vitát váltott ki. Ennek oka, hogy néhány szerző tagadta az alfajok létezését (Keith 2004), míg mások, például Dickinson, tudományos bizonyítékokkal támasztotta alá állítását, miszerint létezik alfaja a gránátpintynek. A végleges rendszertani besorolás is Dickinsonnak (2003) köszönhető.
A gránátpinty első fogságban történt sikeres tartásáról 1754!-ben tudósították a világot. Természetesen hozzájárult a hírnévhez, hogy XI. Lajos ajándékozott gránátpintyet kedvesének, Pompadour márkinőnek, aki egyébként több mint 2 évig tartotta a hím példányt kalitkában! Ezt követően 100 évig semmi újabb hír nem esett a gránátpintyről. Ekkor Russ 1874-ben 1 hímet és két tojót hozott be Németországba. Sikeres szaporításról azonban sajnos nem számolhatott be. 1930-1940 között sok import madár érkezett. Révén, hogy afrikai fajról van szó, a beszoktatás időszaka alatt 100 W-os izzóval melegítették őket, így csökkenthető volt az elhullás aránya. Persze gyakran tele volt az állomány fertőzött férgekkel, coccidozissal, colival, Trichomonassal. A megfelelő antibiotikum, megelőző, preventív kúra, széklettenyésztés birtokában biztosíthatta az állomány jelentős részének életben maradását.
A törzslaknak tekintett (Uraeginthus g.g.) hím egyedének színezete: homloka kobaltkék, álla fekete, a fej, valamint a faroknyél violett, a farcsík, a felső farkfedők mély kékek, míg a farok fekete. A szárnyak szürkésbarnák, a szárnyfedők rozsdabarnák, a test felső része gesztenyebarna, a test alsó része szürkésbarna. Az alsó farkfedők kékek fekete tollakkal, a szem piros, hasonló színű a szemgyűrű, a csőr is. A lábak pirosas szürkék, így igazán színpompás madarakat tisztelhetünk a gránátpinty egyedeiben. A tojó színezete: A homlok és a felső farkfedők világosabbak, mint a hímnél, a kék homlokcsík keskenyebb, a fejoldalak és fültájék pedig jóval világosabb lila, mint a másik nemnél. A fiatalok csőre és szemgyűrűje fekete, a farkfedői kékesek.
Az Uraginthus granatinus retusa nevű alfaj esetében a faroktollak rövidebbek, a test láthatóan mattabb rozsdabarna színű, mint a törzsalaknál.
Tenyésztés: a szeptemberi, októberi vedlés után írtak le sikeres tenyésztést. Jól berendezett volierben van esély rá, hogy a költés meginduljon. A tenyésztők a magas hőmérsékletigény miatt hősugárzó, infralámpa, illetve fűthető odú alkalmazásával értek el egyre jobb eredményeket. Kotlási idő 2 hét. (Ruschin megfigyelése 1983-ból). A fiókák kelése után az élőeleséggel „csínján“ kell bánni, mert a szülők fiókáikat hátrahagyva újabb költést kezdenek. A fiatalok neveléséhez szükséges lehet hangyabáb (Ambrust 1967). Nálunk védett minden hangyaboly, így kénytelenek vagyunk rovarokkal pótolni. Kis rovarok, pókok, férgek (Tubifex) biztosíthatják a megnövekedett fehérjeigényét a kicsiknek. A szokásos egzóta magkeverék mellett az étrendet egészítsük ki csíráztatott magvakkal is. Ne feledkezzünk el az ásványi anyag pótlásáról, valamint a vitaminokról sem (például Omnivit). Fészekkontrollra érzékenyek, így ezt mellőzni kénytelenek a tenyésztők. Közel 2,5 hét múlva repülnek ki a fiatalok, sokáig visszajárva a fészekbe.
A madár gyönyörű színe, illetve a már tenyésztett, könnyebben költésre bírható egyedek miatt mindenképpen ajánlható volierek díszeként, de igényei miatt inkább a tapasztaltabb tenyésztőknek érdemes a börzékről hazavinni.

Felhasznált és ajánlható irodalom: Robiller Prachtfinken. H. Dost Prachtfinken.
H. Cyrill: Das Buch der Stubenvogel.

 

Dr. Vörös Zéta András
Zalaegerszeg


Címlapfotó: Kovács Géza, Kanyó János zombori (Szerbia) tenyésztő állományából

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu