2017. február 27. Hétfő  ·  Eddigi látogatók: 885,764  ·  Online: 142
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
A kék cinege
Nyomtatható változat!

Parus coeruleus

A kék cinegék Közép-Európa majdnem minden lombos és vegyes erdejében honosak. Megtalálható Skandinávia déli részétől a Moszkvától nyugatra eső területekig és Afrika északi részéig. Sokkal ritkábban lehet látni őket tűlevelű erdőkben, amelyeket nem kedvelnek.
Tavasszal és nyáron kerülik a fiatal erdőterületeket, ahol a fák még túl kicsik ahhoz, hogy találhatnának rajtuk fészekrakásra alkalmas üregeket. Ősszel és télen fellelhetők az idős és a fiatal erdőkben egyaránt, de nádasokban és cserjésekben is. Ebben az évszakban gyakran keverednek más cinkefajokkal. Ezekkel nagy, laza csoportosulásokat alkotnak és a táplálék után kutatva vonulnak át az erdőségeken. Így nagyobb biztonságban vannak ellenségeiktől, például a karvalyoktól. Gyakran láthatjuk a kék cinegét a kertekben, ahol táplálékot keresnek és tojóládákban költenek.
A kék cinegét pajkosságáról és akrobatikus ügyességéről ismerik és ezért is kedvelik. Erdeink, településeink nagy tűrőképességű, kíváncsi lakója.
Mivel egyre több erdőterületet irtanak ki, az elmúlt negyven évben valószínűleg csökkent az egyedszám. A faj ennek ellenére nem veszélyeztetett.
A kifejlett hímeknek és nőstényeknek hasonló színük van, a hím kissé világosabb árnyalatokat mutathat. A kicsiknek tollszíne is hasonlít a felnőttekére, csak valamivel fakóbb.
A kék cinegék meglehetősen korán, már februárban hozzákezdenek a megfelelő fészeküreg kereséséhez. Ideális fészekhely a legfeljebb 15 m magasan lévő lyuk vagy fahasadék. A hímek és a tojók közösen keresik a fészeklyukat, de ha a hím megfelelő helyet talált, szárnycsapkodással és hívó hangokkal csalogatja oda a nőstényt. Átbújik a repülőnyíláson és közben tovább hívogatja a tojót.
A tojó kezdetben általában visszautasít néhány helyet, mielőtt a legmegfelelőbb mellett dönt. A tojó mohából és más építőanyagból egyedül készíti a fészket. Mellével addig tologatja az üreg pereme felé az összehordott anyagokat, míg építménye felveszi a jellegzetes tál formát. Végül finom tollakkal béleli a fészket. A kék cinegék 7-13 tojást raknak. A költés ideje áprilistól júliusig tart. A tojásrakás és a költés ideje alatt a hím védi a fészekhely körüli területet a többi kék cinegével és az esetleges ellenségekkel szemben. Kiveszi részét a ház körüli teendőkből, hiszen óvja a meglévő táplálékforrásokat is, hogy elegendő élelem álljon családja rendelkezésére. A tojót a hím látja el élelemmel, amíg az a tojásrakással van elfoglalva. A fiókák akkor kelnek ki, amikor már elegendő táplálék áll rendelkezésre. A kicsik körülbelül két-három hétig maradnak a fészekben, és ez idő alatt mindkét szülő eteti őket, főképpen zöld hernyókkal.
Hossza 11,5 cm, testtömege 9-11 g

Életmód

Viselkedés: társas és kíváncsi, télen laza csoportokat alkot
Rokon fajok: a cinegék családja 46 fajt foglal magába, amelyek Európa, Ázsia, Afrika és Észak-Amerika erdeiben és bozótosaiban találhatók meg.

Táplálék és táplálkozási mód

A kék cinegék nyáron elsősorban rovarokkal táplálkoznak, amelyeket a fák lombozatáról csipkednek fel. A fiókák felnevelése alatt a fő táplálékforrást a rengeteg hernyó jelenti, amelyeket a tavasz vége felé és nyáron tölgyfákon lehet látni. Ha télen szórunk is ki madáreleséget, nyáron ne tegyük, mert a madaraknak vissza kell térniük a természet által kínált táplálékokhoz.
Ősszel bodzabogyók, magok, galagonyabogyók képzik fő táplálékforrásukat, ehhez jönnek még a cinegéknek készített diófélék és szalonnadarabok. Téli táplálékuk főképpen magvakból áll. Télen a kék cinegék mindig csipegetnek valamit, eltávolítják az útból a szövedékeket, kéregdarabokat, hogy rábukkanjanak az alattuk rejtőző rovarokra.
Ez a szorgos madár nem annyira félénk, ezért közvetlen közelről is jól megfigyelhető. Erre a legalkalmasabb időszak a tél, mert ilyenkor könnyedén a kertbe csalogathatjuk a kihelyezett madáreleséggel, például hálóba kötött diófélékkel.

 

Radnay Zoltán
Budapest

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu