2020. február 29. Szombat  ·  Eddigi látogatók: 1,727,298  ·  Online: 63
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Madárhírek a nagyvilágból
Nyomtatható változat!

.

Óriási hőcserélő

 

A színpompás tukánok hatalmas csőre a madár hőháztartásának egyensúlyban tartását segíti. A felesleges hőt elvezetik, ezzel hasonló szerepet töltenek be, mint az afrikai elefántok óriási fülei. A tukánok csőrének hatékonysága még felül is múlja az elefántok fülét – állapította meg Glenn Tattersall és kutatócsoportja a kanadai Brock Egyetemen. A csapat a tukánok családjának legnagyobb képviselőjét, az óriástukánt vizsgálta meg hőkamerával. Különböző hőmérsékleti viszonyok és tevékenységek mellett a tukán csőre percek alatt „beállította“ az ideális testhőmérsékletet. A tudósok hat madarat vizsgáltak egy brazil madárparkban. A madarakat kisebb kalitkába helyezve tették ki különböző hőmérsékletű közegekbe 8 és 36 celsius fok között. A madarak átlagos testhőmérséklete 38-39 fok között mozog. A hőkamera jól szemléltette, hogy különböző viszonyok között miként szabályozza a csőr a madár testének hőmérsékletét. A csőr hőmérséklete azonnal reagált a légkör hőmérsékletére. A madár tevékenysége is meghatározta a csőr hőmérsékletét. Ha a madár pihent és arra volt szükség, hogy a testhőt megtartsa, a csőr hőmérséklete csökkent. Ha viszont repültek, a csőrük felmelegedett, hogy kiadja a felesleges hőt. Szélsőséges esetben rövid időre a madár négyszer annyi hőt képes leadni a csőrén át, mint amennyit a teste termel. Ez egyedülálló az állatvilágban. A jó hőcserehatás a vérrel bőségesen ellátott nagy csőrfelületnek köszönhető, amely akár a madár testhosszának felét is elérheti. Az idősebb madarak, amelyeknek csőre teljesen kifejlett, előnyben vannak van a fiatalabb, fejlődésben lévő példányokhoz képest. A fiatal madarak ezért éjjel gyakrabban remegnek a hidegtől, mint az idősek – mutatott rá az új vizsgálat. Eddig a tudósok különböző nézeteket vallottak a tukánok csőréről. A nézetek egyharmada a csőr, mint harapóeszköz különböző változatait tette ki. Charles Darwin szerint a nagy színes csőr a másik nemnek való imponálás eszköze. Megint mások úgy vélték, a nagy csőr figyelmeztetés a többi faj felé, favájó eszköz a fészkeléshez, gyümölcshántoló szerszám, vagy éppen fegyver a konkurenciaharcban.
Forrás: www.wissenschaft.de

 

A kifejezetten „jobb- vagy balkezes“ madarak okosabbak

 

Azok a madarak, amelyek jellegzetesen egyik vagy másik lábukat használják, okosabbak, mint azok a társaik, amelyek mindkét lábukat egyformán használják. Ausztrál biológusok 8 papagájfaj 40 példányát vizsgálták meg kutatásuk során és megállapították, hogy azok a madarak, amelyek a táplálék megszerzéséhez mindig ugyanazt a lábukat vagy szemüket használták, nehezebb feladatokat tudtak megoldani. Hogy a jobb vagy a bal oldal dominált-e, annak a vizsgálat szerint nem volt jelentősége. A különbség a lateralitásban – egy adott oldal előnyben részesítésében – van. A lateralitás nemcsak az ember sajátja, hanem az állatvilágban is régóta megfigyelt jelenség. Sok fajnál eltérő a két agyfélteke információfeldolgozása és ezzel együtt a testük különböző oldalait sem azonos módon használják. A páviánok például balra agresszívebbek, a varangyok jobbról könnyebben ejtik el zsákmányukat, a halak pedig éberebbek a jobb szemükre, mint a balra. A kutatók ezúttal papagájokat figyeltek meg, amelyek egyik lábukon állnak, a másikat pedig az élelem felvételére használják. Először a madarak lateralitását határozták meg, vagyis, hogy mennyire jellemző rájuk egy bizonyos végtag használata. Ezután különböző nehézségi fokú feladatokat kellett a madaraknak megoldaniuk. Először egy összekevert egyvelegből kellett magvakat kiválogatniuk. Ez minden madárnak jól ment. Az előfeltevésnek megfelelően, már a vizsgálat kezdeti szakaszában megfigyelhető volt, hogy a táplálék keresésében egyik szemnek fontosabb szerep jut, mint a másiknak. A következő feladatban egy zsinórral rögzített finomságot kellett „kiszabadítaniuk“ a madaraknak. Ezt a feladatot csak úgy tudták megoldani, ha az lábukat szerszámként használták, a csőrükkel pedig táplálkoztak. A vizsgálat végeredménye rámutat, hogy értelmesebbek azok a példányok, amelyek meghatározott feladatokra mindig ugyanazt a lábunkat használták. A fiziológusok gyanúja szerint a lateralitásnak számos előnye van, segítségével több információt tud a madár egyidejűleg feldolgozni. Egy tyúk például az egyik szemével nézheti a felcsípésre váró magot a földön a másikkal pedig figyeli az esetleges támadókat. „Mindkét agyfélteke összpontosíthat bizonyos feladatokra, hogy aztán jobban megoldja azokat“. Az embernél is megfigyelhető, hogy okosabb az, aki egyik vagy másik keze mellett elhatározta magát.
Forrás: Martina Bisculum, www.wissenschaft.de


Miért állnak fél lábon a flamingók?

 

A gyönyörű színű flamingók a világ minden állatkertjében vonzzák a látogatók tekintetét. Ám a látogatók gyakran megfogalmazzák velük kapcsolatban a nagy rejtélyt: „Miért állnak mindig egy lábon?“ A kérdést a biológusok sem tudták eddig egyértelműen megválaszolni. A philadelphiai Saint Joseph Egyetem kutatói most azt állítják, megtalálták a rejtély okát. A féllábú jelenség megfejtéséhez a két viselkedéskutató, Matthew Anderson és Sarah Williams intenzíven figyelte a philadelphiai állatkert karibi flamingóit (Phoenicopterus ruber). Megfigyeléseik eredményét a „Zoo Biology“ szaklapban publikálták. Először azt figyelték, hogy a madarak az emberhez hasonlóan a jobb vagy bal lábukat előnyben részesítik-e a másikhoz képest. Ebben nem mutatkozott különbség, a madarak mindkét lábukat egyformán használják, egyiket sem részesítik előnyben. Abban viszont jelentős különbség mutatkozott, hogy hosszabb időt töltenek egy lábon, mint kettőn. A tudóspáros megcáfolta a korábbi véleményt, miszerint a flamingók azért állnak egy lábon, hogy veszély esetén könnyebben tudjanak helyet változtatni. Korábban úgy gondolták, a madarak gyorsabban tudnak „kilőni“, ha csak az egyik lábukon állnak. A megfelelő nyomra akkor bukkantak a kutatók, amikor észrevették, hogy a fél lábon állás jelensége sokkal gyakoribb a vízben, mint a szárazon. A flamingók tehát azért állhatnak az egyik lábukra, mert fáznak. A vízben a madarak gyorsabban veszítenek a testhőmérsékletükből, mint a szárazon. Két lábbal a vízben pedig kétszer olyan gyorsan hűlnének, mint egy lábbal. „Megfigyeléseink arról győztek meg, hogy a fél lábon állásnak termoregulációs oka van“ – állítják a kutatók. Ez a magyarázat azonban nem teljesen újkeletű. Már 1970-ben megfogalmaztak kutatók hasonló gyanút, de a mostani vizsgálat igazolta a termoteóriát. A szerzőpáros arra is kitért, hogy vízimadarak lévén a flamingók további előnyöket is merítenek a lábváltogatásból, ez ugyanis védi őket a parazitáktól.
Forrás: http://portal.gmx.net/de/themen/wissen/tiere/8757872-Warum-Flamingos-auf-einem-Bein-stehen,page=1.html

 

Az ausztráliai madarak a Föld melegedése miatt egyre kisebbek lesznek

 

A globális felmelegedés folytán az elmúlt évszázad során az Ausztráliában élő madarak veszítettek a testméreteikből – állítja egy új kutatás. Nyolc madárfaj összehasonlító vizsgálata kimutatta, hogy a mai példányok mintegy 4%-kal kisebbek elődeiknél. A vizsgálatot Janet Gardner vezette Canberrában, az Ausztráliai Nemzeti Egyetemen (ANU). Szerinte ez a különbség statisztikailag jelentős. Más állatokhoz hasonlóan a madaraknak is kisebb testtömegre van szükségük a melegben, mert a kisebb testet könnyebb lehűteni – magyarázza a biológusnő. Ez a magyarázata annak a jelenségnek is, hogy a sarkok felé haladva ugyanannak az állatfajnak a képviselői nagyobbak, mint az egyenlítő környékén. A „Proceedings of the Royal Society“ szaklapban megjelent tanulmány azt állítja, hogy a madarak a kisebbedésükkel alkalmazkodnak az új éghajlati viszonyokhoz. Az összehasonlítás alapjául múzeumokból kölcsönvett, preparált tetemek szolgáltak.

Forrás: http://portal.gmx.net/de/themen/wissen/tiere/8714164-Voegel-schrumpfen-durch-Erderwaermung.html

 

A lakáshiány kakukká változtatja a cinegéket

 

Egy hosszú távú vizsgálatban viselkedéskutatók megállapították, hogy amikor a madarak nagyon elszaporodnak és elfoglalják a fészkelőhelyeket, akkor a kékcinegék megváltoztatják viselkedésüket és idegen fészkekbe tojják tojásaikat, a kakukkhoz hasonlóan. A tanulmány az „Animal Behavior“ szaklap online változatában jelent meg. Az erdők felületének csökkenése gyakran komoly konkurenciaharcokhoz vezet az állatvilágban. A fészkelésre alkalmas faodúk száma véges, a legjobb helyeket elfoglalják a nagyobb és erősebb madarak, ha pedig egy-egy faj nem rendelkezik harkályszerű képességekkel, hogy magának véssen odút, akkor új megoldásokhoz kell nyúlnia. Ezt a körülményt mintázták le a Max-Planck-Institut ornitológiai osztályának kutatói, Alain Jacot, Mihai Valcu és Bart Kempenaers a Bécs körüli erdőségekben, Ausztriában. A mesterséges költőodúkkal ellátott erdőkben a kutatás kedvéért a felére csökkentették az odúk számát az előző években megszokottakhoz képest. Az erdőben 78 gyűrűzött kék cinege párt tartottak nyilván és miután az erdőt kontrollzónákra osztották, elkezdték figyelni, hogy miként viselkednek majd a költőpárok a megváltozott helyzetben. A csökkent odúszám miatt a konkurenciaharc felerősödött és a kutatók arra számítottak, hogy a dominánsabb egyedek elfoglalják a fészkeket. Így is történt, ám a többieknél érdekes viselkedésváltozás állt be. A fészek nélkül maradt tojók – a kakukkhoz hasonlóan – elkezdtek bejárni a már elfoglalt odúkba és más kék cinegék fészkeibe tojták tojásaikat. Hasonló viselkedést korábban csak egyszer dokumentáltak. Ugyanakkor a sikeres, domináns madarak költése is megváltozott. A tojó a szokásosnál többet etette fiókáit és a fiókák nemének aránya is eltolódott. Míg korábban kiegyensúlyozott volt a hímek és nőstények aránya, ezúttal több hím fióka kelt, mint nőstény. Mintha a tojók arra készülnének, hogy segítsék a következő generációt a megváltozott helyzet kezelésére. Ha kevesebb tojó lesz, akkor nagyobb esélyük van fészkelésre alkalmas hely felkutatására, és mivel jobban etették őket az átlagosnál, testi erejükkel is jobban keresztül tudják verni magukat a konkurenciaharcokon.
Forrás:
www.geowissenschaften.de

 

Megkövesedett óriásmadár koponya

 

Az óriásmadárnak, amelynek fosszilik és koponyáját most fedezték fel perui tudósok, fűrésszerű fogai voltak, és szárnyfesztávolsága akár a hat métert is elérhette. A tengeri madár csontjai nagyon jó állapotban maradtak fenn, így a kutatók azt remélik, további ismeretekre tehetnek szert a különleges élőlényről. Az ország déli partjainál felfedezett lelet, az '50-es évek filmjeinek jellegzetes szörnyeire emlékeztet. A fűrészfogakkal ellátott csőr olyan hosszú, mint egy emberi alkar. A csőr szélén fosszú és rövid fogak váltják egymást. A kutatók tízmillió évesre datálják a leletet. „A pelagornithidák – így hívják a fajt – eddig legjobb állapotban fennmaradt lelete került a birtokunkba.“ – vallja Rodolfo Salas, a Peru Természettudományi Múzeum osztályvezetője. A nagy fogakra valószínűleg azért volt szüksége a madárnak, hogy csúszós állatokra – halakra és tintahalakra – tudjon vadászni. A kihalt nagy tengeri madarak évek óta foglalkoztatják a paleontológusokat. Hatalmas szárnyfesztávolságuk, és rendkívül vékony csontozatuk miatt voltak képesek repülni. Mivel azonban a csontjaik olyan vékonyak, nem is maradt fenn sok belőlük, ezért ez a faj a madár-paleontológia egyik legnagyobb rejtélye. „Nagyon ritka, hogy a faj csontjai felszínre kerüljenek, ám ilyen méretű és állapotú darabot még soha sem találtak.“ – mondja Ken Campbell a Los Angeles-i Természettörténeti Múzeumtól. Dan Kempska, a North Carolina State University kutatója szerint a madár elterjedt volt mindenfelé, találtak maradványokat Észak-Amerikától Észak-Afrikáig, sőt még az Antarktiszon is. Egyesek a pelikánnal hozzák rokoni kapcsolatba, mások inkább a kacsához hasonlítják.

Forrás: www.spiegel.de

 

A híreket összeállította:
Mihalec Gábor

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu