2020. február 29. Szombat  ·  Eddigi látogatók: 1,727,300  ·  Online: 64
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Vendégségben a Czinege madárbirodalomban
Nyomtatható változat!

.

Madarász ismerőseimmel folytatott beszélgetéseimben gyakran hallottam már Czinege István nevét. Voltak, akik a madárállományát méltatták, mások a madarak iránti odaadását, a röpdék tisztaságát, és olyanok is voltak, akik becsületességét emelték ki.
Az augusztusi szegedi börzén végre magam is megismerhettem, amikor egy pár kék pennantot vásároltam tőle. Korábbi kellemetlen élményekből táplálkozva az ő válaszát is kissé gyanakodva fogadtam arra a kérdésre, hogy a madarak testvérek-e. Sajnos az évek alatt hozzá kellett szoknom, hogy a pénz sokak számára fontosabb a becsületnél, ezért azt mondják, amit a vevő hallani akar. Egyik közös ismerősünk viszont mélyen a szemembe nézett és azt mondta: „Ha István azt mondja, hogy nem testvérek, akkor biztos lehetsz abban, hogy nem testvérek. Mert ő egy ilyen ember.“ Ez meggyőzött és egyben fel is keltette a kíváncsiságomat a kalitok mögött álló ember személye iránt.
A Czinege házaspár meglátogatására azután egy őszi délutánon került sor a család kecskeméti otthonában. Már az autóból kilépve megütötte a fülemet a nagytestű papagájok jellegzetes hangja, majd amikor beléptem a nem túl nagy, de ízlésesen elrendezett ápolt kertbe, elém tárult vendéglátóm egyik nagy büszkesége, a kétszintes röpdesor. A 26 párnak otthont adó volier kisebbik, alsó részében kisebb testű papagájokat láttam, rozellamutációkat, pyrrhurákat és más fajokat, a tágasabb felső részben pedig nagyobb testű társaik, királyok, vörösszárnyúak, nagy sándorok, pennantok, kínák, hegyik, vörössapkások sorakoztak.
Azonnal feltűnt a röpde jól átgondolt, professzionális felépítése, amit szóvá is tettem. „Amit itt lát, az minden hivatalosan megtervezett és engedélyezett építmény. Egyfelől szerettem volna magam kibiztosítani a későbbi esetleges támadásokkal szemben, másrészt pedig arra törekedtem, hogy valóban a legjobb módon használjam ki a rendelkezésre álló területet. A szakhatóság is kíváncsian figyelte az építkezés folyamatát, mert ilyennel még nekik sem volt dolguk.“ Meséli vendéglátóm.
A kert másik oldalán egy ugyancsak kétszintes röpdesor vonul végig, amelynek védőházaként a korábbi – még István édesapjától származó – asztalosműhely szolgál. Itt vannak az igazi nagyágyúk: Öcsi, a nagy sándor hangon kommunikáló hím nemes papagáj, amely évekig a sándorok szomszédságában élt és eltanulta azok hangját, a párjával; két pár jákó és két pár rózsakakadu. Az épületen belül azután külön helyiségben nézhettem meg a hullámos tenyészállományt – páronként különválasztva, valamint a törpe színmutációkat, amelyek színenként különválasztva, három-három párra osztva kisebb csoportokban költenek. Példás a madarak jó kondíciója és a röpdék, kalitok tisztasága, látszik, hogy napi többórás munka van benne. Minden kalitban egységes etető- és itatóedények, minden szabályos, átgondolt és precíz. Kérdésemre, hogy mennyi időt foglalkozik naponta a madaraival, István a következőt válaszolta: „Általában reggel hatkor kelek, háromnegyed hét körül kimegyek és elkezdem az etetést, itatást, takarítást. Nyugalmi időszakban dél körül végzek, de tenyészidőben, amikor lágyeleséget, csíráztatott magvakat is etetek és amikor a fészekkontroll is meghosszabbítja a folyamat, akár délután háromig is eltart. 160 pár madár bizony sok munkát és komoly odafigyelést igényel. Szeretem mindig figyelemmel kísérni az eseményeket, hogy szükség esetén beavatkozhassak. Sajnos előfordult már, hogy értékes fiókákat veszítettem el, mert a szülők egyik napról a másikra abbahagyták az etetést. Azóta mindig készen áll az inkubátor és a begyszonda, hogy szükség esetén át tudjunk váltani kézi nevelésre.“
Továbbhaladva a volt asztalosműhelyben a padlás az utolsó állomásunk. A patikatisztaságú tetőtérben sirálykák, zebrapintyek, gould amandinák és neofémák kalitkái sorakoznak. A fűtött helyiségben párásító készülék gondoskodik a madarak optimális életkörülményeiről. „Sokan úgy gondolják, a sirálykákat az amandinák miatt tartom.“ Folytatja házigazdám. „Volt már olyan, aki nem hitte el, hogy nálam az amandinákat amandinák nevelik és a sirálykákat pedig önmagukért tartom. Azt mondtam neki, hogy bármikor eljöhet és megnézheti, hogy igazat mondok-e. Az illető a szavamon fogott és két hét múlva előzetes bejelentés nélkül meglátogatott. Én leültem a sarokban és azt mondtam neki: Tessék bátran bemenni, akassza le az odúkat, nézzen bele. Vendégem végül döbbent arccal bocsánatot kért a kétkedéséért.“
A nappali szobában Évike, István felesége is csatlakozott hozzánk, akiről kiderült, hogy legalább akkora madarász, mint a férje. Valójában ő hozta az első madarakat a házhoz, pintyfélékkel kezdte, majd amikor már húsz kalitka volt a családi ház előterében (a nappaliban lévő 400 liternyi akvárium mellett), a házaspár úgy döntött, kívül terjeszkedik tovább. Akkor került sor a tetőtér beépítésére, majd a '90-es évek végén jöttek a papagájos röpdesorok.
Mi a titka a jó tenyésztési eredményeiknek? Mit tudnak, amit mások nem? – faggattam tovább a házaspárt.
„Nem gondolom, hogy lennének különösebb titkaink, amit mások nem tudnak. Nagyon odafigyelünk a madarak étrendjére, három féle kölest adunk nekik, fénymagot, muhart, szeklicét, kendert, csíkos napraforgót, egy kevés fekete napraforgót, zabot, árpát, mindezekből összesen 10-11 mázsát etetünk fel egy év során. Sok zöldet adunk nekik, ilyenkor ősszel tűztövis bogyót. Lágyeleségként évente 5-6 vödör 5 kg-os gyári készítményt adok nekik, valamint éves szinten 40-45 liter almaecetet itatok meg velük. Ez utóbbit 1%-ban adom a vízhez. Főleg nyári időszakban nagyon hasznos ez, mert a madár sokkal több folyadékot tud tőle hasznosítani, keményebb az ürüléke. Amit én használok, az 5%-os. Ez nem azt jelenti, hogy a madarak számára hasznos beltartalom az 5%, hanem a savtartalom. A madarak számára nem fontos a savtartalom, tehát nem kell mindenáron a drágább, nagyobb százalékút megvenni. A másik dolog, amit kitapasztaltam, a rönkodúk alkalmazása. Korábban, amíg farostlemezből voltak az odúk, amikor etetni mentem, a tojók mindig hatalmas csörgés-csattogás közepette repültek ki az odúból. Emellett ezeket évente cserélni, vagy javítgatni kellett, mert a madarak szétrágták. Azután kipróbáltam a rönkodút. Ennek 3-5 cm vastag a fala. A fiókák számában ez persze nem hozott kiugró változást, ahol addig 3-4 fióka volt, ott nem lett azután 6-7, minimálisan növekedett a fiókák száma. Ami viszont lényegesen változott, az a költőmadarak viselkedése. A tojók ezután etetéskor csak kinéztek a lyukon és nyugodtan visszaültek. Más a rönkodúk klímája is. A farostlemez a ragasztóanyag miatt nem tud szellőzni, a rönk viszont a vastagsága ellenére is természetes módon szellőzik. Igyekszünk a madaraknak olyan körülményeket biztosítani, mint amilyenek a természetes élőhelyükön is vannak. Tenyészidőben náluk esik az eső, csíráznak a magvak, előjönnek a bogarak, változatos az étrend, elkezd növekedni a hőmérséklet. Ezekre oda kell figyelni. Ez persze sok pepecselést jelent, de megéri a foglalkozást.“
Melyek a kedvenc madaraik?
„Nem szeretem szétválasztani a madarakat. Szeretem az élénk színeket, ezért tartok papagájokat. Talán ha a szín alapján kellene döntenem egy madár mellett, akkor a rubínó rozellát emelném ki, de igyekszem érzelmileg nem túl közel engedni egyiket sem magamhoz. Ilyenkor nagyon nehéz megválni tőlük, ha esetleg valami miatt elpusztulnak, vagy eladom őket. A feleségem inkább a közelengedős típus, ő neveket is ad nekik, és mindegyik hallgat is a nevére. Persze – visszatérve a kérdésre – a jákónak van egy nimbusza, az igazi madarászat a jákó szintjénél kezdődik. Kacérkodom újra és újra egy arapár beszerzésével is, csak a hangja miatt nem szeretnék feszültséget kelteni a szomszédokkal. A nemes is már éppen elég hangos. Hála Istennek nincs már több helyünk, így ez behatárolja a terjeszkedést.“
Említette az almaecetet, mint prevenciós eszközt. Mit tesznek még a madarak egészségéért, esetleg ha baj van, hogyan gyógyítják őket?
„A legfontosabb valóban az almaecet, de sokakkal ellentétben én ezt nem gyógyszernek tartom, hanem a megelőzés egyik eszközének. A bélflóra savszintjének egyensúlyát nagyon jól karban tartja, a coxidiosis ellen is jó. Persze azt tudni kell, hogy nem 100%-os módszer. Az almaecet nem old meg mindent, de sokat segít. A másik dolog: Ha hozzám új madár kerül – teljesen mindegy, hogy amandináról, vagy jákóról van szó – azt addig a kezemből nem engedem el, amíg egy külső-belső élősködők elleni gyógyszerrel le nem kezelem. Erről azt kell tudni, hogy ez egy injekciós készítmény, amit én kizárólag külsőleg alkalmazok. A neve Cevamec. Ez kb. 6-7 napig hat, az első 1-2 napon kicsit bágyadt tőle a madár. Rozella méretig a madár bőrére a tarkótájékon 1 cseppet cseppentek, rozella feletti méretű madaraknál pedig 2 cseppet alkalmazok. Ez egy erős kezelés, ezért túl sűrűn nem ajánlatos. Később inkább a Díszmadár Magazin által is ismertetett Levabird készítményt alkalmazom. Tapasztalataim alapján a beteg madarak 80-90%-át ezzel helyre lehet hozni. Persze itt felnőtt madarakról beszélek. A fiatal madaraknál, amelyeknek még nem olyan fejlett az ellenálló képessége, sajnos nem érhetünk el ilyen jó eredményeket. Gyakran csak későn vesszük észre a bajokat, mert a madarak jól titkolják a betegségeiket. Amikor tüneteik vannak, akkor gyakran már késő. Ezért szabállyá is tettem – függetlenül mit mond a tenyésztő, akitől vettem a madarat – minden új beszerzést megelőző jelleggel lekezelek a kórokozók ellen. A vitaminkészítményeknek nem vagyok túlzott híve, szeretem mindenből a természetes megoldásokat. Költéskor gyári lágyeleséget etetek, amely tartalmaz vitaminokat, ásványi anyag pótlásként pedig Kondifixet adok nekik. Minden mást a természetes anyagokkal szeretek biztosítani számukra.“
Végül hadd kérdezősködjek az egyesületi életükről is.
„A H-11 Kecskeméti Díszmadártenyésztő Egyesülethez tartozunk, amelynek – bár mindig idegenkedem az ilyen titulusok használatától – elnöke is vagyok. Az egyesülethez jelenleg 22 tenyésztő tartozik. Az egyesület évente szervez díszmadár-bemutatót a művelődési házban, amelyhez szervezetileg is tartozunk. Ide mindenki elviszi azokat a madarakat, amelyek be szeretne mutatni. Ezzel a város nagyközönségét célozzuk meg. Sok iskolai osztály és óvodai csoport jön el ilyenkor, akiket végigvezetünk és elmondjuk nekik a tudnivalókat az egyes fajokról. A látogatók száma olykor az 1200-1300-at is eléri. A látogatók ilyenkor szavaznak az általuk legszebbnek tartott madarakra és ez alapján díjazzuk a tenyésztőket. Legutóbb 41 faj 300 példányát állítottuk ki. A bemutatók mellett minden hónap első szombatján össze szoktunk jönni a művelődési házban, hogy átbeszéljük az elmúlt 1 hónap tenyésztési megfigyeléseit, tapasztalatait. Emellett ilyenkor hangoljuk össze, hogy ki melyik börzére, kiállításra készül, kik mennek egy autóval, kinek van szüksége kalitra, és ehhez hasonló dolgokat.“

 

Mihalec Gábor
Sándorfalva

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu