2020. február 29. Szombat  ·  Eddigi látogatók: 1,727,219  ·  Online: 78
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
„Etessétek az ég madarait“A téli madáretető vendégei
Nyomtatható változat!

.

 A barátcinege akár a gabonaszemeket is kopácsoljaA téli madáretetésről a Tisztelt Olvasó minden évben információt szerezhet a sajtóból. Már a Díszmadár Magazinban is többször megjelentek ezzel a témával foglalkozó írások, tehát felmerülhet a kérdés, hogy kell-e minden évben ezt a témát tollhegyre tűzni?
Írásunk mottóját – ahogyan számos előző cikkünkben – most is Herman Ottótól vettük. A „Madarak hasznáról és káráról“ című, általunk már többször idézeteink alapjául választott könyvében egy teljes fejezetet a madáretetésnek szentel. A téli ínség minden évben – eltérő mértékben – megpróbáltatásra készteti madarainkat. Többen állítják, hogy nem  A csuszka a magvakat repedésekbe szorítja.szükséges madarakat etetni, amelyik nem tudja átvészelni a telet, az gyengébb, ne legyen tagja az adott élőhely madárközösségének. Mi azt mondjuk, hogy az ember oly sokféle módon megváltoztatta madaraink környezetét, az éghajlatot, hogy a változásokat nehezebben elviselő fajok egyedeinek fennmaradását segítheti a téli madáretetés. E mellett azok a madarak, amelyek eredeti élőhelyüket elhagyva táplálékot keresnek és rátalálnak az általunk kitett eleségre, legalább olyan rátermettek, mint azok, amelyek az eredeti élőhelyükön maradva keresik a téli időben oly szűkre szabott mindennapi „betevőt“.
Többrészes sorozatot indítunk a lap hasábjain. Azokat a madarakat mutatjuk be, amelyek a téli madáretető vendégei lehetnek. Egy madáretetőt sokféle madár látogathatja. Ez attól is függ, hogy mikor kezdtük el a madáretetést. Sokan már az ősz elejétől kezdve tesznek ki kevés táplálékot (magvakat, kenyérmorzsát) a madaraknak. Leghelyesebb, ha a rendszeres etetést csak a komolyabb hidegek (tartós fagy, hótakaró) beálltával kezdjük. A téli madáretetés alapvető szabálya a rendszeresség! Ha elkezdtük az etetést, ezt csak akkor szabad abbahagyni, ha már kedvezőbbé váltak az időjárási feltételek és a madaraink a természetben is megtalálják a táplálékukat. Attól is függ, hogy milyen madarakat láthatunk etetőnk környékén, hogy mivel etetünk. A leginkább általános eleség a napraforgó. Ezt a legtöbb madár kedveli (például: cinegék, csuszka, pintyfélék, sármányok, verebek). Az apróbb szemű, fekete színű napraforgó a legalkalmasabb, mert ezt a kisebb termetű madarak is feltörhetik. E mellett számos más mag is az etetőbe kerülhet, a régi magyar példabeszéd szerint: „Örül a czinege a A fenyvescinege nagyobb parkokban, erdőszéleken az etető madaratökmagnak“. Kendermag, köles, gabonaszemek, összevágott dióbél vagy főtt répa, alma, madárkalács, szalonnadarabka és még számos egyéb, amit a madarainknak kitehetünk.
Etetőink gyakori madárvendégei közé tartoznak a cinegefélék. Hazánkban összesen 6 cinegefaj (Parus spp.) költ, ezek közül leggyakoribb a széncinege (Parus major), a kékcinege (Parus caeruleus) és a barátcinege (Parus palustris). Szórványos fészkelőnek számít a magasabb régiókban a fenyvescinege (Parus ater), kifejezetten ritka a kormosfejű cinege (Parus montanus). Csak néhány párban költ nálunk a nyugati határszélen a búbos cinege (Parus cristatus).
A hazai cinegék közül a legnagyobb, egyben a legtarkább a széncinege. Fekete sapkája, Az etető körül a madarak szívesen isznak és fürödnekugyancsak fekete torok- és hassávja, sárga hasa- és oldala, zöld háta mindenki által felismerhetővé teszi. A legbarátságosabb cinegénk, amelynek a tavaszi hangja a „nyitnikék, nyitnikék“, az őszi és téli időben „küncsics, küncsics“ (Herman Ottó szerint). A széncinegék már szeptember második felében elkezdik az őszi kóborlásukat, októbertől már kertjeinkben, parkokban keresik táplálékukat. A madáretetőnk legszorgalmasabb látogatója, a napraforgószemek kopácsolója, szalonnadarabka csipegetője, a madárkalács szorgos fogyasztója. Még a lakótelepek magasabb emeletein kihelyezett etetőre is jár - többedmagával.
A cinegék általában csapatosan keresgélnek. Erdőkben, nagyobb parkokban és kertekben a széncinegék közé egy kisebb termetű, de igencsak rámenős cinege is elvegyül, ez a kékcinege. A hasoldala halványsárga, fejteteje élénk kékszínű, akárcsak a szárnytollai.  Az etető körül bizalmasan viselkedikBeépített területen az etetőre ritkábban jár, sokak szerint akkor jelenik meg rendszeresen, ha már igazán hideg van. Ügyesen egyensúlyoz a kifüggesztett dión, szalonnán. Ez a madárka is bemerészkedik a falvak, városok belterületeire is, bizalmasan viselkedik az emberrel szemben.
Egy másik kis termetű cinege is elénk kerülhet az etető környékén. „Kabátja“ barnásszürke, hasa piszkosfehér, sapkája fénylő fekete. A barátcinege már ritkább látogatója a beépített területek madáretetőinek. Nagyobb parkokban, botanikus kertekben, erdőszéli területeken azonban rendszeresen megfigyelhető. Az emberrel szemben nagyon bizalmas, néhány méterre is bevárja a szemlélőt. Sűrűn jár apró magvakért az etetőre, még a gabonaszemeket is szétkopácsolja. A téli vadetetők körül is otthonosan mozog. A barátcinegétől valamivel kisebb termetű fenyvescinege nem minden télen húzódik le a síksági területekre. Egyes években inváziószerűen a cinegecsapatokban rendszeresen előfordul, főként ott, ahol fenyőfák is találhatók. Parkok, arborétumok, erdei környezet, erdőszéli területek, ahol leginkább megfigyelhető. Ahol nagyobb, fásodott kerteket talál, szintén előkerülhet. Ennek a cinegének a tarkóján jól látható fehér folt a tipikus Egy sorozat cinege_ Szén-, kék-, barát és fenyőcinegeismertetője, arca elmosódott fehér, szárnyán két fehéres sáv.
Írásunkhoz mellékelt képek egyikén a fentiekben bemutatott cinegét láthatjuk „tornasorban“, azaz nagyság szerint. A képen ezek jól összehasonlíthatók.
A cinegékkel együtt egy másik madár is etetőink rendszeres látogatója lehet – de csak nagyobb faállományokban. Az egyetlen hazai madár, amelyik képes fejjel lefelé is a fa törzsén kúszni, azaz csúszni. Nem véletlen a neve: csuszka (Sitta europaea). Csőre hosszú, amivel képes a kéregrepedések közé is benyúlni a rovarokért, Lábujjai hosszúak, amelyekkel könnyedén kapaszkodik a fatörzsön, farka csutaknyi. Arcán élénk szemsáv húzódik. A  Nagyobb parkokban a barátcinege is jár az etetőrecsuszka télen is párban jár, ezért az etető körül is általában legalább két madarat láthatunk, amint felváltva hordják a magot. Ezt beszorítják valamilyen repedésbe és ezután kopácsolják ki az apróbb darabokat.
A téli madáretető – cinegéink vendéglője. Madármentés, élményszerzés, felelősség egyaránt!
 

Szöveg és fotók: Dr. Juhász Lajos
Debreceni Egyetem, Mezőgazdaságtudományi Kar
Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszék

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu