2020. február 29. Szombat  ·  Eddigi látogatók: 1,727,225  ·  Online: 78
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
A német lazactyúk
Nyomtatható változat!

.

Már kiskorom óta állatok vesznek körül. Nagyszüleim és szüleim mindig is tartottak háziállatokat, így én is megkedveltem őket. 10 éves koromban egy falubeli nénitől kaptam egy fekete törpe cochin kotlót és hozzá 7 csibét. Egy börzét nézegetve még jobban megtetszettek a dísztyúkok, és tudtam, hogy velük akarok foglalkozni. Az interneten és egy baromfiakról szóló szakkönyvben találtam rá a gyönyörű, érdekes színű, szakállas, enyhén tollaslábú fajtára, a német lazactyúkra. Szerelem volt első látásra. Legnagyobb szerencsémre sikerült néhány tenyésztojást beszereznem, és a kikelt csibékből a következő évben egy tenyészcsoportot összeállítanom.
Egy évvel később, 2006-ban vásároltam egy törpe családot is, és beléptem a Győri Galamb- és Díszbaromfi-tenyésztők Egyesületébe. Minden évben próbálok javítani állományomon szelektálásokkal és saját magam által importált madarakkal. 2007-ben sikerült jobb minőségű állatokat keltetnem, így a jövő év telén egyesületem kiállításán már 94 pontos tyúkjaim is voltak. Kemény munkával, sok odafigyeléssel idén januárban és februárban kiállításokon állományom 95-96 pontos lett. Természetesen ezen sikereket nem értem volna el szüleim nélkül, ugyanis a helyek kialakításában, a gabona megtermelésében és más anyagiakban is nagy segítségemre voltak illetve vannak most is.

A fajta története

A francia Seine et Oise kerület öreg parlagi tyúkjai – főleg Faverolles faluban voltak a német lazactyúk ősei. Az állatokban houdan, brahma és dorking vér folyt. Dr. W. Lüthgen fogalmazta meg a tenyészcélt: Az így keletkezett keverékfajta tenyésztésének célja évtizedeken át a sok ízletes hús volt.
A múlt század végén a faverolles Németországba került, és bizonyos átformáláson esett át. Kezdetben még többnyire szakálltalan simalábú és négyujjú volt. A német lazac megtartotta ugyan a gazdaságossággal kapcsolatos lényeges tulajdonságait és robosztus termetét, de fenotípusában a tenyésztők saját jellegzetességekre és az időközben tipikussá vált trapézformára törekedtek.

Alak és fej

A test oldalról hosszában meghúzott, hátul kissé kivájt négyszögnek tűnik. A törzs vízszintesen tartott, a hát legyen széles és hosszú. E teltnek látszó testhez jól illik a kakas erős, közepesen hosszú, gazdagon tollazott nyaka és dús nyeregtollazata. A viszonylag rövidtollú farkat félmagasan hordja, a szárnyak szorosan a testre simulnak és az alsó vonal mentén a hátvonallal párhuzamosan futnak. A tyúk erős alakját a mély mell és a telt test még jobban kiemeli. A tarkóban meghosszabbodott, kissé felálló tollak alkotják a nyakfodrot.
A közepesen hosszú, finom csontú csüd külső oldalát toll borítja, amelynek bár a külső ujjakig kell nyúlnia, mégsem lehet papucsszerűen túlfejlett. A jól tollazott combok rövidek, erősek és alig látszanak ki a hastollazatból.
A kakasnál és a tojónál is követelmény a teljes, osztatlan pofa- és állszakáll, amelynek egészen el kell takarnia az amúgy is visszafejlődött áll-lebenyeket és a kis füllebenyeket. A narancsszínűtől a pirosig változó szemet azonban a pofaszakállnak nem szabad elfednie.
A hátsó ujj mögötti ötödik ujj kissé felálló, és valamivel hosszabb a szabályos sarkantyúnál. A negyedik és ötödik ujj semmi esetre sem eredhet közös csontos tőből, vagy nem lehet lábujjak közötti hártyával összekötve.

Színváltozatok

Fehér lazactyúk 1922 óta létezik, ugyanekkor a sárgát is bemutatták. 1978 óta a világos is elismert, alapszíne és rajzolata megfelel a sundheimnek. A fajta legjobban az elterjedt színváltozattól kapta a nevét. A tojó szárnyfedőin, hátán és fartövén lévő egyenletes lazacvörös színről van szó, ahol minden egyes tollon fehér tollgerincnek és fehéres szegélynek kell lennie. A nyak színe valamivel erősebb a hátánál. Az evezőtollak belső zászlói a tiszta lazacvörös külső zászlókkal és kormánytollakkal ellentétben szürkés-feketével tűzdeltek. Az alsó testtájéknak, tehát a mellnek és a comboknak világos búzaszínűeknek, a hastollaknak tejfölfehérnek kell lenniük. A hátsó testtájék lisztfehér, éppen úgy, mint a tojó szakálltollai. Hasonló a csüd- és a lábujjak tollazata. Fontos a test alsó tollazatának színe: fehéres, a vörös tollrészekben kékesszürke fénnyel és fehér tollgerincekkel. A tyúk testsúlya 3-3,5 kg, gyűrűmérete 22 mm. A kakas színe erősen eltér a tyúkétól: az alsó testtájék és a szakáll zölden csillogó fekete, éppen így a szárnyszegély és a farktollak. A nyak- és nyeregtollazat elefántcsontszínű. Vörösbarna gallérfolt található ott, ahol a tojónak sörényszerű, hátrafelé irányuló tollszerkezete van. A váll és a hát vörösbarna. A vörösbarna tarkótollak rézszínű szegélyt viselnek. A kakas testsúlya 3-4 kg, gyűrűmérete 24 mm.

Sajátosságok

Az ötujjúságot dominánsan örökíti a normális ujjformával szemben. Ez a Po elnevezésű genetikai faktorhoz kapcsolódik. A német lazactyúk gazdaságossága és különleges fajtatulajdonságai – mint a nemek eltérő színezete és a tojó finom meleg színárnyalatai, a fej „rusztikus“ jellegzetességei – miatt értékes. Kiemelik a szelídséget, gyenge repülési hajlamát, az időjárással szembeni ellenálló képességét.
Néhány tapasztalatommal még szeretném segíteni a fajta iránt érdeklődőket. A tyúkok nem kotlanak, azonban ez idő alatt is tojnak. Évi tojástermelésük 160-180 db is lehet, súlyuknak legalább 55 grammnak kell lenni megfelelő takarmányozás mellett. A csibék hófehérek, gyorsan növekednek, 2-3 hetes korukban már külön lehet válogatni nemük szerint őket, és betegségekre nem fogékonyak. Tökéletesen megfelelnek udvardísznek és haszonbaromfinak is.
Remélem, hogy még sok emberrel sikerült megkedveltetnem ezt a gyönyörű, hazánkban még ritka fajtát, melyet sok különleges fajtajellege miatt nem könnyű kiváló minőségben tenyészteni.

Németh Krisztián
Győrsövényház
www.diszbaromfi.gportal.hu

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu