2020. október 25. Vasárnap  ·  Eddigi látogatók: 1,938,882  ·  Online: 141
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Interjú Dr. Boros Jenővel
Nyomtatható változat!

.

Két évvel ezelőtt a szentesi börzén szerettem volna egy pár barraband papagájt vásárolni. Mivel korábban nem voltak ilyen madaraim, bizonytalan voltam a fiatal példányok nemét illetően. Több ismerősömtől kértem segítséget, de a legjobb tanács, amit adni tudtak, az volt, hogy kérdezzem meg Boros urat. Ha valaki meg tudja különböztetni őket, akkor az ő. Megfogadva a tanácsot, bemutatkoztam és megkérdeztem, hogy segítene-e megállapítani a kiválasztott madarak nemét. A mindjárt barátságos benyomást keltő nyugdíjas férfi odajött, kivette a két madarat a szállítóból, egy-két percig nézegette őket, majd visszatette és azt mondta: „A jobb oldali 95%-ban hím, a bal oldali 85%-ban tojó.“ Bárhogy is nézegettem a madarakat, semmi különbséget nem tudtam megállapítani közöttük, azonban bízva a tapasztalt tenyésztő szakértelmében, megvásároltam a madarakat. Egy évvel később megállapítottam, hogy a diagnózis 100%-os volt. A két akkor még teljesen egyforma madárból azóta gyönyörű sárgatorkú pár lett. Jenő bácsival azóta jó barátokká váltunk, sok jó tanáccsal látott már el, és bármikor fordulhatok hozzá kérdéseimmel.
A riportra egy novemberi délelőttön került sor a házaspár domaszéki otthonában. A kertbe lépve azonnal feltűnt az elkötelezett madarászok egyik közös vonása: mindegyikük nagy kertbarát és sokat ad a környezetére. Így van ez Boroséknál is. Szépen ápolt gyep, formásan metszett tuják, ízlésesen kiválasztott fák...
Az udvar hátsó részén található a madárbirodalom, a „madaras“, ahogy vendéglátóm hívja. A nyitott oldalú négyzet alakú, végigjárható védőház belső felén 35 volier sorakozik szebbnél szebb madarakkal. De erről egy kicsit később.
Hogy is lesz egy ügyvédből madarász?
feketesapkás papagájA kérdés nem egészen helyes, ugyanis először madarász voltam és azután lettem ügyvéd. 1936 óta foglalkoztam állatokkal Jugoszláviában, ahol felnőttem és életem nagy részét eltöltöttem (miközben Jenő bácsi mesél, kezében régi fekete-fehér képek, rövidnadrágos kisfiúval, aki galambokat etet). 1941-ben kezdtem el postagalambokkal foglalkozni. Ezek közül több színt is tartottam. Pierre Dordin, akkori híres francia tenyésztő ajándékozott Titónak néhány általa kitenyésztett ezüst színű postagalambot. Ezekből sikerült nekem egyetemista koromban beszereznem példányokat, majd ezeket tenyésztettem tovább. Minden állatfajtával, amit tartottam, úgy voltam, hogy az embernek el kell döntenie, hogy mit akar, azután pedig meg kell csinálnia. Nagyon egyszerűnek hangzik, de sokan elbuknak ebben, mert csak csinálgatják. Amikor elkészítjük az építményeket, akkor mindent meg kell adni a madaraknak. Hosszú ideig voltam a zentai „Sólyom“ postagalamb egyesületnek tagja, számos versenyen vettünk részt. De, hogy a kérdésére is válaszoljak, aki emberekkel dolgozik, az sok idegfeszítő helyzetet él át. Minden ember más és másként kell viszonyulni hozzá. Azután ott van a sok ügyintézés, amely ugyancsak feszültté tesz. Egy ilyen tevékenység után szükség van egy másfajta foglalatosságra is. Amikor munka után hazamentem és bementem a galambdúcba, néztem őket, ahogy röpködtek és teljesen megnyugodva, lehiggadva tudtam bemenni a családhoz. A galambok mellett volt kb. 10 fajta díszfácánom is. Egy idő után azonban mindez egy kicsit túl sok volt. A rengeteg verseny, amely a családi programokon való részvételt is behatárolta, az egyesületi tevékenységek – hiszen egy darabig a jugoszláv postagalamb szövetség elnöki feladatait is elláttam – túlnőttek rajtam és valami egyszerűbb után kellett néznem. Ekkor jöttek a papagájok. Egy Irakban dolgozó belgrádi férfi megvette a galambjaimat, így felszabadult a hely a papagájok számára. Apró madarakkal kezdtem: hullámos, barraband, hegyi, rozella, pennant, szilvafejű, majd lett egy rövid időre nagy sándor is, de azt gyorsan eladtam, mert nagyon kiabálósnak találtam. 1982 óta tenyésztem a papagájokat. Nyugdíjasként pedig végképp kell valami, amivel leköthetem magam, ami kitöltheti a napjaimat. Ha nincs egy nyugdíjasnak hobbija, akkor a gondolatai mindig csak a vég körül forognak, az pedig nem jó. A '90-es évek elején megismerkedtem egy bólyi nagy tenyésztővel, Gálos Istvánnal, aki megkérdezte tőlem, hogy mióta foglalkozok papagájokkal. Mondom neki '82 óta. Erre ő azt válaszolta, hogy akkor még van mit tanulni. Ezt akkor kicsit furcsán vettem tőle, de azóta rájöttem, hogy nagyon igaza volt. A papagáj más, mint a galamb, és más, mint a fácán, és minden papagáj is más. Nem úgy van, hogy veszünk egy hímet és egy tojót, berakjuk őket egy helyre és várjuk, hogy költsenek.
Hogyan gyűjtötte a papagájokról szerzett tudását, hogy lehet ezt megtanulni?
Az elsődleges ismeretforrásom a megfigyelés. Szeretem megfigyelni a madarakat. A madarak sokszor hasonlóan viselkednek az emberi családokhoz. Hasonlóan választanak társat, hasonlóan gondoskodnak az utódaikról. Amikor reggel felkelek, az az első, hogy kívülről végignézem a röpdéket, nincs-e valami rendellenesség. Azután napközben, ha meglátok egy szál tyúkhúrt, vagy gyermekláncfüvet, akkor már le is tépem és megyek a madaraim közé. Amikor közeledek feléjük, mindig fütyülök, vigyázok, nehogy megijesszem őket, nem teszek a közelükben hirtelen mozdulatokat, így a legtöbb madaram szelíd.
A nemek megkülönböztetésének tudományára is a megfigyelés révén tett szert?
Sok könyvben olvasom, hogy fiatal korban a madarak nemét nem lehet azonosítani, mert mindegyik a tojóra hasonlít. Pedig a dolog kulcsa az, hogy mennyire ismerjük a felnőtt madarakat. Vegyük például a hegyi papagájt. A hím feje sárgább és az egész mellkasa olyan dohánysárga színű. A tojó ezzel szemben zöld. Ha megnézzük a kirepült fiókákat, a hímek mindig egy árnyalattal világosabbak, sárgás a mellkasuk. Azután a hím csőre erősebb, vastagabb, a tojóé vékonyabb. A hím feje is nagyobb, míg a tojóé kisebb. Vagy ott van a szilvafejű: azt mondják róla is, hogy nem lehet megkülönböztetni. A felnőtt madárnál látjuk, hogy a hímnek hosszú, vékony nyaka van, míg a tojó nyaka rövid, tömzsi, mintha egyenesen a vállából nőne ki. Ez egy fontos utalás a fiataloknál, amelynek hosszabb nyaka van, az valószínűleg hím. Jákóknál a tojónak kerek feje van, a hímé pedig hosszabb, kicsit nyújtottabb, mint ahogy azt a nagy sándornál, vagy a kínánál is ismerjük. A csőr is a hímnél vastagabb. Más a két nem testtartása is. A tojónak a fejtől a farokig, a nyaknál kicsit megtörik a tartása. A hímnél szinte húzható egy egyenes vonal a fejtől a farokig. A szem körüli csupasz felület is jellegzetes árulkodó jel a jákóknál. A tojónál ez kerek, a hímnél pedig egy kicsit nyújtottabb. Emellett a tojók színe gyakran világosabb is a hímnél. A barrabandnál a hímnek van a csőre alatt egy sárga maszk, az alatt pedig egy piros sáv. A fiatal madár ugyan zöldnek látszik, de a csőre alatt, ha a tollak alá benézünk, akkor a tollak tövénél már látszik egy pirosas árnyalat. A tojónak inkább ezüstös a csőr alatti tollazata, ez a hímnél teljesen hiányzik. A kulcs minden fajtánál az, hogy a felnőtt madarat jól kell ismerni. Persze sokkal nehezebb a dolog, ha csak egy egyed van előttünk; ha egy egész almot látunk magunk előtt, akkor van viszonyítási alapunk és könnyebb a megkülönböztetés. Ott van például a király. A hímnek a csőre inkább hússzínű, nem egyértelmű szürke. A tojónak idős és fiatal korban is szürke a csőre. A hímnek van egy zöld csík a szárnyában, ez már fiatal korban is meglátszik, illetve a faroktő lilasága is árulkodó jel. Ha ismerjük a felnőtt madarakat, meg tudjuk a fiatalokat is határozni. Ebben én még nem nagyon tévedtem.
Még egy tényező, ami nehezítheti a különbségtételt, az, hogy vannak tojó jellegű hímek. Ezeket én soha sem szerettem megtűrni a tenyészetemben.
A tenyésztési munkában milyen műhelytitkai vannak?
A madaraknak fontos a nyugalom, hogy a tenyésztő közelében biztonságban érezzék magukat. Én bármelyik párhoz bemehetek, benézhetek az odúba, a madarak nem félnek tőlem. Tudják, hogy nem fogom meg őket. A röpdéket is úgy készítettem, hogy az ajtó szélessége megegyezik a röpde szélességével, így ha kinyitom az ajtókat, a madarakat körbe tudom terelni 35 röpdén keresztül úgy, hogy nem kell kézzel megérintenem őket.
Előfordul, hogy egy-egy pár olyan sok tojást tojik, hogy nem tudja a fiókákat felnevelni. Ilyenkor áthelyezek tojásokat olyan párok alá, amelyekről tudom, hogy jól nevelnek. Van például egy rubínó rozella tojóm, amely rendszerint 8 tojást tojik. Ennyit viszont nem tudna felnevelni, így a vadszínű rozellák tojásainak egy részét elveszem és helyettük a rubínó tojásokat teszem alájuk. Azt is megfigyeltem, hogy a begytej miként képződik. Olyan, mintha a tojó a kikelés előtt kommunikálna az embrióval és pontosan időre tudná termelni a neveléshez szükséges pépet. Volt olyan, amikor galléros papagáj fiókáit kellett elhelyeznem, de féltettem, mert nem tudtam, hogy a nevelőszülőknek kinézett barrabandok hogy fogadják majd őket. Próbaként ezért reggel betettem a barraband odúba egy frissen megetetett rozella fiókát. Este, amikor megnéztem a kicsit, azt találtam, hogy nem etették meg a barrabandok. Tehát a begytej még nem fejlődött ki. Az éhes fióka helyett betettem egy megetetett fiókát, és amikor reggel leellenőriztem, már meg volt etetve. Ennyi időre volt tehát szükség, hogy a barraband elkezdje a begytejtermelést, annak ellenére, hogy a saját tojásai még csak egy hetesek voltak. Ezután elvettem a rozella fiókát és gyönyörűen felnevelték a gallérosokat. Előfordult ezek után olyan is, hogy a barraband párom egyszerre három fajta fiókát nevelt. Az a pár 1988-ban került hozzám ivaréretten és 2008-ban pedig még költöttek és a tojó azután pusztult el. Ezt a módszert persze csak azoknak ajánlom, akik valóban sokat tudnak foglalkozni a madaraikkal. Én mindegyiket ismerem, és tudom, hogy melyikre mit bízhatok rá. Csak az a madár alkalmas dajkamadárnak, amely a saját fiókáit is jól neveli.
Mit tesz a madarak egészségéért, hogyan előzi meg és hogyan kezeli a betegségeket?
A legfontosabbnak a tisztántartást tekintem, valamint a víz rendszeres cseréjét. Emellett pedig a takarmányozás is nagy figyelmet igényel. Alapelvem például, hogy ugyanazt a takarmányfajtát több helyről szerzem be. A termőföld összetétele mindenhol más, ezért ugyanannak a magnak – attól függően, hogy hol termett – más és más lehet az összetétele. Fekete napraforgót csak elvétve használok, azt is főleg csíráztatva. A nagyobb madaraknak főleg fehér napraforgót adok egy kevés csíkossal, az ausztráloknak és a kisebbeknek főleg csíkost és nagyon kevés feketét (az a tapasztalatom, hogy ha eladom a madarat, jobb, ha ismeri a feketét is, mert sokan azt adnak). Aprómagvakból köles, fénymag, sáfrányos szeklice, hajdina, zab, kevés árpa, hántolatlan rizs, cirok, búza keverékét etetem. Kendermagot csíráztatva adom, azt is csak költési időszakban. A magvakat saját készítésű tárolóedényekben tartom, amelyeket favázra erősített apró lyukú drótszövetből készítettem. Ennek mérete 60x40x100 cm. A közepébe szellőző csöveket teszek. Ebbe 3 zsák takarmány belefér, mindig szellőzik, száraz és a moly sem fér hozzá. Fontos védekezni a molyok ellen is, illetve a tárolóhelyiség állandó kelléke a billenős egérfogó.
Csíráztatni fekete napraforgót, búzát és kendermagot szoktam. A magvakat megmosom, 12 óráig áztatom, majd egy kisvödörben újabb 12 óra után már a csírázás megindul. Arra kell csak vigyázni, hogy a csíra ne nőjön túl, mert akkor keserű lesz az íze, és nem szeretik annyira. Lágyeleségként az Orlux Tropical Patee nevű készítményt adom, ezt szoktam dúsítani reszelt főtt tojással és nyers sárgarépával.
Havonta egyszer háromnapos vitaminkúrát adok a madaraimnak. A legjobban a Vitamin TT elektrolit nevű készítményt szeretem. Ez nagyon gyorsan felszívódik a madár szervezetében, erősíti a madarak immunrendszerét, csökkenti a stressztüneteket. Tehát egy nagyon jó szer. Egy liter vízhez egy késhegynyit adok hozzá. A másik szintén hasznos dolog a fokhagymakúra. 5 gerezdet szoktam széttörve belekeverni 1 liter vízbe, ezt 12 órára állni hagyom, majd így itatom a madarakkal. A nagyobb felvétel miatt ilyenkor előző nap délután kiöntöm a vizüket, hogy kellőképpen szomjasak legyenek. Ez akár 5 napon keresztül is megismételhető, nagyon jó féregűző hatása van. Az ülőrudakat én mindig bodzából készítem. A bodzának 3 rétegű héja van. Ennek is egyik része féreghajtó hatású. Emellett pedig a madaraknak jó szórakozást is nyújt az ágak lehántolása. A külső röptér alja nálam homokból van, amit minden két évben 5 cm vastagon kicserélek. Amikor beteszem a friss homokot, mindig viszek be sárga földet is, amit általában a Tisza partján gyűjtök. Külön élvezet nézni, hogy milyen buzgón eszik azt a földet. Szakkönyvekben olvastam, hogy ennek méregtelenítő és étvágyjavító hatása van. A védőházban a víz és az eleség mellett mindig van mészgrit és kagylóhéj őrlemény, valamint szépia. Amikor látom, hogy ezt eszik, akkor tudom, hogy nemsokára kezdenek költeni.
Milyen madarai vannak jelenleg?
Ahogy mondtam, 35 volierem van, ezeknek egy szép hányadát jákópárok lakják, azután vannak rózsakakaduim, krágenjeim, azaz gallérosok, amelyeket sokan előszeretettel összetévesztenek a bauersringgel (a krágen hasa az aljáig zöld, a csőre felett pedig van egy piros folt, míg a bauersringnél hiányzik a piros és a zöld mellszín a has tájékán átmegy citromsárgába). Természetesen bauersringjeim is vannak, feketesapkások, rozsdásfejűek, rubínó és vadszínű rozellák, hegyi papagájok, barrabandok, pennantból van ezüst, kék, piros, fahéj, sárga színmutációm, énekesből vannak piros opalin és kék mutációim.
Melyek a kedvencei?
A legkedvesebb madaraim a feketefejűek. Igazi bohócok, állandóan mutatványoznak. Érdekes, szórakoztató madarak. Nemrég vettem a szomszédos röpdébe egy pár rozsdásfejűt. A két fajt egy betonyp lappal választottam el, amelyben valamikor volt egy csavar. A feketesapkások ezen a kis lyukon keresztül szó szerint kukkolnak, lábujjhegyen egyensúlyozva, hogy mi történik a szomszédban.
Vannak-e még kitűzött céljai, álmai a madarászatban?
Nagyon tetszik a feketefülű és az ibolyapapagáj, de sajnos az életkorom már behatárolja a lehetőségeimet. Lassan inkább azon gondolkodom, hogy csökkentsem az állományt.

Mihalec Gábor
Sándorfalva

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu