2020. október 22. Csütörtök  ·  Eddigi látogatók: 1,935,960  ·  Online: 61
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Tapasztalataim a pávaszemes pulyka tartása és tenyésztése során
Nyomtatható változat!

.

A pávaszemes pulyka (Meleagris Ocellata) élőhelye a közönséges vadpulykáétól délre, a Yucatan-félsziget párás, síkvidéki őserdőiben található. Különösen kedveli az erdővel szegélyezett tisztásokat. A vadpulykánál feltűnőbb színezetű, alapvetően fémes zöld- és rézszínű, faroktollain a páváéihoz hasonló foltok találhatók. Lábai hosszúak, a kakasokon fejlett sarkantyú található. Fejének és nyaka felső részének bőre csupasz, élénk kék színű. A fej tetején több, a narancssárga különféle árnyalataiban pompázó bőrkinövés található, amelyek a kakasokon jóval kifejezettebbek, mint a tyúkokon. Egyébként a két ivar hasonló megjelenésű, különbség közöttük még a méretben látható (kakas 4-5 kg, tyúk 3-3,5 kg).
A frissen kikelt kismadarak a házi pulykához hasonlóak, sárga-barna csíkosak, az első tollruhájuk szürkésbarna, fénylő tollaik kb. 4-5 hónapos korukra fejlődik ki.
Hazájukban évközben kisebb csapatokban élnek. Kora tavasszal a tenyészidőszak kezdetén a tyúkok kiválnak a csoportból, és költőhelyet keresnek maguknak, a kakasok pedig harcokat vívnak egymással a tyúkokért. Poligám madár, a tyúk egyedül kotlik, a kakas nem vesz részt a kicsik felnevelésében. Általában a tölgy-, vagy vegyes tölgy-fenyő erdők talajában készíti fészkét, ami egy egyszerű gödör, néhány fűszállal kibélelve. Élőhelyén magvakkal, rügyekkel, bogyókkal, rovarokkal, egyéb apróbb állati eredetű élelemmel táplálkozik. Élőhelyén a faj megfogyatkozóban van, elsősorban az erdőirtás és a sport-, valamint az élelmiszer céljára történő kiterjedt vadászat miatt.
Néhány éve ragadta meg a figyelmemet ez a rendkívül látványos madárfaj. Tavaly télen azután sikerült egy kakast és két tyúkot beszereznem. A madarak szemmel láthatólag nem voltak túl fiatalok, ezért nagy izgalommal vártam, hogy milyen eredményt sikerül majd elérni velük. Madaraim Németországból származnak, Nyugat-Európában is meglehetősen ritkán látható tenyésztőknél a faj. A hosszú szállítás alatt az egyik tyúk mikoplazmózisban megbetegedett, szerencsére Tylan-injekció néhány napos adagolására tökéletesen rendbejött.
Mivel trópusi fajról van szó, a telet egy kb. 3x3 m-es, fűthető belső térben töltötték, bár a tapasztalt tenyésztők szerint a néhány fokos fagyokat száraz időben jól bírja. Az éjszakát, mint általában a fácánfélék, a lehető legmagasabbra felülve töltik. Takarmányozásukra fácántápot, különféle magvakat szárazon és csíráztatva kaptak, kedvencük a napraforgó, a kukorica, ezekkel nagyon kell vigyázni, mert elhízhatnak tőle. Szerencsére nagyon kedvelik a jóval egészségesebb zöldtakarmányokat és gyümölcsöket. Leveles ágakat, tyúkhúrt, pitypangot, fűféléket, káposztát, salátát egyaránt szívesen fogyasztanak, gyümölcsök közül a cseresznyét és a meggyet egészben, magostól fogyasztották. Szeretik a reszelt almát, sárgarépát. Rendszeresen kapnak sódert, ásványianyag-, és vitaminkiegészítést.
A fagyok elmúltával kiengedtük őket egy 2,5x7 m-es röpdébe, ahol Lafayette-tyúkkal voltak együtt, a legbékésebb egyetértésben, inkább a tizedakkora Lafayette-kakas próbálta néha támadni őket, ami elég mulatságos látvány volt. A röpde sarkaiba ferdén kukoricaszár-kötegeket helyeztünk, hogy reményeink szerint ezek mögött alakítsák majd ki a fészküket. A tenyészidőszakban időnként reszelt főtt tojást is kaptak. A költésre elég sokáig kellett várni, talán az elhúzódó tél miatt. Május második felében kezdett a kakas udvarolni, ami nagyon érdekes látvány volt. Erre az időszakra a fejen lévő bőrfüggelékek megduzzadtak, a kék szín is intenzívebbé vált, a kakas kihúzva magát, farkát pávaszerűen széttárva járkált a tyúkok között, közben olyan hangot hallatott, mint amikor többször egymás után belefújunk egy üres üvegbe, ezt sorozatban, egyre erősödve ismételte. Május végén, az egyik kukoricaszár-csomó alatt megjelent az első tojás, kb. akkora, mint a fényfácáné, igazi sűrű pettyes pulykatojás. A második tyúk jóval később kezdett tojni, és tojásaikat mintázatuk alapján fel lehetett ismerni.
Hol az egyik, hol a másik sarokban lévő fészket használták. A röpdék szomszédokkal közös oldalát megfelelő magasságig nádszövettel borítottuk, mert enélkül a szomszédaikkal csipkelődtek a dróton keresztül. A tojásokat naponta összegyűjtöttük, oldalukra fektetve, naponta forgatva tároltuk, majd keltetőgépben keltettük, bár állítólag nagyobb helyen ki is költi a tojásait. A tojások kb. 70%-a volt termékeny, és 28 napi keltetés után kibújt a tojásból az első magyar tenyésztésű kis pávaszemes pulyka. Ezután egy napot a gépben töltöttek, majd felszáradás után az általunk használt, villanykörtével fűtött nevelődobozokba kerültek, közösen más, békés kisfácánokkal, amelyekkel végig jól megfértek. Az első eledelük morzsázott fácántáp, reszelt főtt tojás, sárgarépa volt. Ivóvizükbe időnként Laktiferm probiotikumot kevertünk. Amikor kinőtték a nevelődobozt, bekerültek a madárház belső terében lévő zárt nevelőhelyiségébe, és csak amikor már jó öklömnyi méretűek és teljesen tollasak voltak, akkor engedtük ki őket a külső röpdébe, de a belső térben még hosszú hetekig ment az infralámpa, ami alá éjjel beültek. Kicsi korukban rendkívül melegigényesek, ha nincs elég meleg, könnyen megbetegszenek. A megfelelő időben megkapták a többi tyúkfélével együtt a kokcidiózis elleni megelőző kezelést, majd később a féregtelenítést. A rendszeres féregtelenítés nagyon fontos, mert a pulykafélék vakbelében élő Heterakis férgek terjesztik a hisztomonadózist, ami a pulykafélék egyik legveszélyesebb, egysejtű által okozott betegsége, amely a májat károsítja elsősorban. Ezenkívül érzékenyek még a mikoplazmózisra, és a TRT rövidítésű (Turkey rhinotracheitis) vírus által okozott betegségre, ami szintén légzőszervi tüneteket okoz. Jelenleg a kis madarak már be vannak zárva a hideg miatt, a tollazatuk már fémesen fénylő, de az ivarukat még nem lehet elkülöníteni, véleményem szerint fiatal madaraknál csak a DNS- vizsgálat ad biztos eredményt. Egyelőre a fiatal madarak tenyészetünkben maradnak, megpróbálunk egy nagyobb létszámú törzsállományt létrehozni rendszeres vérfrissítéssel, hogy minél kisebb beltenyésztettséggel lehessen folytatni a tenyésztést. Remélem, a jövőben többen kedvet kapnak ennek a szép madárnak a tenyésztéséhez, és sikerül minél szélesebb genetikai alapokkal rendelkező hazai állományt létrehozni.

 

Dr. Dankó István
http://web.t-online.hu/profidog/

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu