.

A köztudatban elterjedt, hogy a hím madarak színesebbek, kontrasztosabbak, mint a tojók, melyek fakóbb színezetűek. Ez részben így igaz.
Vegyünk egy alappéldát: pl. nálunk honos rigókat, ahol a színárnyalat és rajzolat kevésbé eltérő. Pl: a fekete rigónál azonos távolról nézve. Ez már nem igaz a sárgarigó esetében, mivel lombos, fás erdőben él, s a tojó madár kevésbé színezett, hogy a ragadozó madarak őt és a fészkét nehezebben fedezzék fel, de egyébként nemcsak a hazánkban élő madaraknak az ellenségei a sasok, vércsék, kányák stb., hanem a tojásokat kedvelő gyíkoknak, siklóknak és még sorolhatnám. Természetesen vannak kivételek színezetben: cinkék, cinegék. Persze vannak nagy eltérések: pávák, fácánok, avval egyértelműen a hímek lényegesebben színezettebbek, mint a tojók, de ha csak a vidéki baromfiudvar lakóit megnézzük - általában a kakasok nagyobb testűek, nagy tarajukkal, színezetükkel azonnal kitűnnek.
Lépjünk tovább az egzotikus madarak felé. Rostás Balázs nagyon helyesen írta le, hogy nemcsak a madárfajták tartoznak az egzóták körébe, de minden emlős, kétéltű, víziemlősök és halak, amelyek nálunk nem őshonosak – egzotikus állatoknak tekintendők. Erre egy ellenpélda, pl. Ausztrália és környező szigetvilága vagy Afrika, India, ahol náluk a mi fekete varjúnk egzotikus madárnak számít.
Vannak olyan esetek, erre talán a legismertebb példa a nemespapagáj, ahol a tojó sokkal színesebb, mint a hím. Egy ideig azt is hitték, hogy külön fajtát képviselnek, de amikor ráakadtak egy odúra, és látták bent a párt fészkelni, akkor jöttek rá, hogy azonos fajta.
Térjünk át afrikai területre, ahonnan származó kis testű madarak, pl. agapornisok, amelyek nálunk is sikeresen fészkelnek, a színezetük teljesen egyforma. Ahhoz, hogy a neműket megállapítsuk, komolyabb szakértelem szükséges, mert ebben az esetben a hímek egy kicsit kisebb testűek, és szemből nézve a fejtetejük kissé laposabb.
Brazíliai erdők ismert lakói az arák, amazonok különböző fajtái. Mivel színezettségük azonos, a nemek közti különbségeket megbízhatóan endoszkópos vizsgálattal lehet megállapítani.
Az Afrikában élő szürke papagáj, vagy más néven jákóknál az említett vizsgálat teszi egyértelművé a nemi különbséget.
Persze a díszmadaraink között is vannak színezett különbségek, erre egy-két példát kívánok felhozni: pl. nimfák, éneklő papagájok, fűpapagájok egy-két fajtája, a rozellák családja és még folytathatnám.
A hazai tenyészetekben itt alapvetően a legismertebbet veszem példának, sokféle színmutáció előfordulhat. Színezetbeli különbség alig észrevehető, minimális, az ivarérett madaraknál a csőr fölötti viasz bőréből lehet megállapítani a nemek közti különbséget. A tudatos, különböző színtenyésztéseknek vannak előnyei, színesebbek, mutatósabbak, mint a vad színek, sőt az említett madárkánál nagyságbeli különbség változás is van. Erre az ismert példa a standard hullámos papagáj, amelyek nagyobb testűek, zömökebbek és pofarajzolatu,k is nagyobb. A tapasztalatom az, hogy az eredeti vad színezetű madarak – és ez nem csak a hullámosra vonatkozik – az átlagosnál (színmutáció) hosszabb életűek és ellenállóbbak a betegségekkel szemben. Költés szempontjából is ez tapasztalható, mert nem ritka az öt-hat fiókából álló fészekalj, de pl. a standard hullámos papagájnál egy négyes egészséges fészekalj már szép eredmény, de tulajdonképpen a tenyészérett madarak is szaporítás szempontjából komolyabb szaktudást igényelnek, mivel nem annyira aktívak, mozgékonyak, mint kisebb társaik. Számtalan színmutáció már fellelhető, melyek igen mutatósak, ezért az áruk is magasabb, és a versenyeken színezettségük plusz pontszámot is jelenthet. Természetesen egy szakmai bírálatnál figyelembe veszik a standard előírásokat, ami a kiállást, szabályos színezettséget, egészségi állapotot, még a rúdon ülést is és még sok-sok szempontot, hogy a bírálat tényleges tárgyszerű legyen. Természetesen senkit sem kívánok elriasztani a színmutációk tenyésztésétől, de ezt már kezdő madarásznak már nem ajánlom, mert komolyabb szaktudást és tapasztalatot igényel, itt még a táplálást is beleértem ahhoz, hogy eredményeket érjünk el. A kezdetben mindig könnyebben költő madarakkal próbálkozzunk.
Egy példával szeretnék élni, aki még nem tapasztalt megfelelő baromfitartásban, az ne kezdjen rögtön strucctenyésztéssel.
 

Radnay Zoltán
Budapest