2020. november 26. Csütörtök  ·  Eddigi látogatók: 1,967,030  ·  Online: 63
Vasi Magazin menü
Magazin archívum
2013.
01 
2010.
08 
2009.
05  12 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Vasi Magazin - Cikkek  
     
 
Tizedik születésnapját ünnepli a karnevál
Nyomtatható változat!

Szombathely szimbóluma eddig egymillió látogatót vonzott

Amikor az ezredfordulón Szommer Ildikó egyszemélyes karneválszervezőként az első színházi előadáshoz rendezőt keresett, úgy tűnt, szakmai berkekben senki sem oly vakmerő, hogy helyi alapok nélkül egy népszínházat fel merne vállalni. Bucz Hunor az Óbudai Térszínházból azonban a legbátrabbként belevágott az akkor még rendhagyónak látszó produkcióba. Azóta a négynapos rendezvény Szombathely jelképévé, vezető turisztikai eseményévé vált, és évről évre több száz lelkes munkatárs gondoskodik a vendégsereg gondtalan szórakoztatásáról. Az idén, a tizedik jubileumon a karneváligazgató már a Nyugat-dunántúli Régió Kiemelt Örökségturisztikai Rendezvény címet, valamint a Príma Primissima megyei díjat egyaránt elnyert nemzetközi hírű attrakció népszerű és új helyszíneiről, programjairól nyújthatott ízelítőt. Miközben az emlékek fátylán áttörve megelevenedtek a legkedvesebb, a legmeghatóbb, a legérdekesebb pillanatok.
– Bucz Hunor első, döbbent arckifejezését soha sem feledem el, amikor a Ferences kertben 2000. március másodikán, a gödröket és a gazültetvényt kerülgetve, klumpájában lépegetett. Láthatóan arra gondolt, hogy túrabakancsban kellett volna jönnie. Rémülten igyekeztem tartani benne a lelket, s bizonygatni, hogy e terület azért alkalmas színháznak. Az idő távlatából is meghajlok előtte, hogy nem táncolt vissza, s a tapasztalt feltételekkel is elkezdte a munkát – mesélte a karnevál szülőanyja, aki egyébként múzeumi történészkollégáival együtt akkorra már elkészítette a város történetének hiteles feldolgozását, amely a forgatókönyv alapjául szolgált.
A színdarab tömegjeleneteihez viszont sorkatonák is szükségeltettek, így Ildikó a laktanya hatalmas terén felsorakozott újoncok előtt toborzóbeszéd előadására kényszerült, mivel a szereplést nem lehetett parancsba adni.
- Olyan messze kellett állnom tőlük, hogy az arcukat nem is láttam, csak a besorozott egyenruhások hadát. Furcsa és bizonytalan érzés egy ekkora tömeget arra agitálni, hogy önként csatlakozzanak a város múltidéző kezdeményezéséhez. A rábeszélés azonban sikerült, és több mint kétszázan, lelkesen és fegyelmezetten vettek részt a játékokban.
Nem kevesebb erőfeszítésbe került az Öreg Város Vásárának korhűséget garantáló kiállítóit megnyerni.
Az 1999-es budapesti Mesterségek Ünnepén, tízesztendős Dorottya leányát kézen fogva, szinte egész nap a standokat járta, beszámolva a vasi históriás tervekről. A névjegykártya-gyűjtemény itthoni áttanulmányozása után nyílt ki a meghívott vásározók első köre.
Az idő tájt még a legszárnyalóbb álom sem vetítette előre a mai valóságot, hiszen az idén nyáron, a környékbelieken kívül, az ország szinte minden tájékáról és a határon túlról is érkező látogatókra, Közép-Európa legnagyobb jelmezes-históriás játéka vár.
A „leg-ek“ sorába megható jelzővel került be a „karneváli baba“ születése. Az Alföldről érkezett kézműves család legifjabb tagja Szombathelyen látta meg a napvilágot. A szervező csapat pedig még arra is időt szakított, hogy a forgatagtól elszakadva, a kórházban meglátogassa. A kislány azóta együtt nő a rendezvénnyel, hiszen évente visszatérnek szülővárosába.
Rengeteg barátság, szerelem, házasság helyszínévé is nemesült e népünnepély. Például a német testvérváros mutatványosai közül az egyik fiú itt talált magának feleséget. A szervezési tennivalók és a programok sok párt hoztak össze.
A lebonyolítás sikerességét tekintve a 2007-es esztendő jutott a csúcsra, látogatószámot és bevételt illetően is. Ugyanakkor 2005-ben sem érhette panasz a karnevál háza táját. Az esős napok viszont mindig csalódást okoznak, hiszen a szabadtéri esemény ernyőkkel felvértezve már kevésbé csábító mulatság. Ha viszont süt a nap, szinte félelmetes a vendégáradat. Nem véletlen a tíz év – egymillió látogató statisztikai adat.
A madártávlatból felvett filmeken látható, hogy az utolsó jelmezes elhaladása után milyen sűrű emberfolyam hömpölyög a Fő tértől a Thököly utca, illetve a Borok utcája felé. Egy tűt sem lehetne leejteni, majd beáll a tömeg, és egy ideig mozdulni is képtelenség.
Természetesen a karneváligazgató e képeket csak utólag, a televízió jóvoltából szemlélgetheti, hiszen törzsfelvonuló.
„Elhatároztam, hogy egyszer majd kívülről is élvezem a fáklyás látványosságot, ám a szereplés varázsának soha nem tudtam ellenállni. Barokk ruhában menetelek, s a körülöttem lévőkhöz hasonlóan, felfokozott érzelmi állapotban. A megjelenés izgalma, a háztetőkről, ablakokból integetők látványa, az utcai nézősereg üdvrivalgása, éljenzése, örömujjongása mámorító miliőt von a belváros fölé. A kézlengetések, a mosolyok, a meghitt köszöntések önfeledt másfél-két órával ajándékozzák meg a maskarába bújók társaságát. Minden fáradtság ellenére pompás, mással nem pótolható élmények részesei lehetünk. Amikor az első sor elindul, eufórikus állapot lesz úrrá rajtunk. Az eseményeket követő hétfő viszont mindig lehangoló. A lezárt, kiürült, csendes utcákon pakolgató árusokat szemlélve, fájdalmas érzés, hogy vége. A színgazdag, vidám kavalkádot a szürke hétköznapok váltják fel“ – mesélt a kulisszatitkokról.
Ilyenkor már csak az emlékek vigasztalnak. A vásári termékpalettán Ildikót az üvegfúvók, illetve fújtatós, bőrkötényes kovácsmesterek árusítással egybekötött bemutatói ragadták meg leginkább. Az alkonyaton átragyogó dolgos fények látványa lenyűgöző.
Gasztronómiai élvezeteket tekintve viszont a kenyérlángos és a kürtőskalács a listavezető, hiszen mindkét eledelnek óriási a keletje. Oly sok jelentkező közül kell választani, hogy ha a hely engedné, külön fesztivált lehetne e finomságok készítői köré szervezni.
A bortermelők, neves pincészetek ugyancsak versengenek a részvétel lehetőségéért.
„A karnevál számomra olyan, mintha a gyermekem volna. Nincs az esztendőnek egyetlen napja sem, amikor legalább telefonálás szintjén ne foglalkoznék vele. A szombathelyiek büszkék a széles ívű eseménysorozatra, városuk múltjára, hiszen ismerőseiket, barátaikat és rokonaikat is e pár napban hívják vendégségbe“ – mutatott rá a kulturális kalandozás legmélyebb értékére.
Az idén augusztus 20-án kezdődő, X. Savaria Történelmi Karneválon a régi, kedvelt helyszínek szomszédságában debütál a Pékek Utcája, a Megyeháza előtti Sörtér, valamint a helyi egyesületek bemutatkozásának helyet adó Civil Korso. A történelmi egyházak, illetve az apáca- és szerzetesrendek pedig gyógynövényeket, borokat és élelmiszereket kínálnak majd a Szily János szobra körül sétálgatóknak.
A mostani évad programkínálatában legtöbbször a tüzes produkciók villannak fel, ám a Savaria Múzeumban „Találkozzunk a jégmúltban“ mottóval, állatpreparátumokból összeállított kiállítás vonzza majd a hűsölni is vágyókat. Sőt a Smidt Múzeum és a Szent Márton Látogatóközpont ugyancsak fogadja a vigadalmat kis időre megszakító vendégeket.
A Karneválszínház ismét Moliere-darabbal rukkol elő. „Scapin furfangjai“ a Weöres Sándor Színházzal közös produkcióban fogják megnevettetni a nagyérdemű közönséget.
A legjelentősebb attrakciónak számító szombat esti hangulatos fáklyás felvonulást ez évtől a péntek délutáni verőfényes, jelmezcentrikus látványosság előzi meg. S a korábbi vasárnapi alkalmaktól eltérően, teljes terjedelemben.
„Itthon láss csodát“ – hallható a hazai idegenforgalmi szakma képviselőinek invitálása a Kulturális Turizmus Évében. A vasi székváros mindenesetre felkészült az ámulatba ejtő történelmi időutazás kalandjaira.

 

BM

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu